Kedves Látogatóink!
Nekézsenyi Portré címmel induló új sorozatunk első híranyagát olvassák, melyben egyrészt a köztünk, a faluban élők, másrészt a faluból elszármazottak életútját mutatjuk be, terveink szerint negyedévente egy-egy új cikkel frissítve a rovatot.
Elsőként a sokunk által jól ismert, éppen az idén 60 éve fényképező Magyar Lászlót mutatjuk be, kinek a fotóiból az újonnan nyílt Hagyományok Házában állandó kiállítást láthatnak és időszaki jelleggel fényképezőgépeinek gyűjteménye is megtekinthető. Életrajza mellett a kiállításon lévő szép látképeiből mutatunk be néhányat.
Kedves Laci Bácsi, köszönjük, hogy megörökítette az elmúlt évtizedek eseményeit, további jó erőt, egészséget kívánunk!
Magyar László
“A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. Legjobb kép az igazság…”
-Robert Capa-
1936. április 30-án született Nekézsenyben. Édesapja gyermekkorától a vasútnál dolgozott nyugdíjazásáig. Feleségével -szegény körülmények között-, hat gyermeket neveltek, öt fiút és egy lányt, akit sajnos fiatalon elvesztett a család.
Az általános iskola öt osztályát Nekézsenyben végezte, majd az ózdi Gyári Iskolában tanult tovább. A 8. osztályt –miután kollégiumi elhelyezést kapott-, már a putnoki Gr. Serényi Béla Általános Iskolában fejezte be.
Középiskolai tanulmányait az ózdi Közgazdasági Technikumban kezdte, bár nem oda jelentkezett, más, a művészethez kötődő pályára vágyott. A számvitel és a statisztika nem is igazán volt az ő világa, így tanulmányait 3 év után abbahagyta.
Foglalkozott szobrászattal egy ideig, majd 1954. október 25-én munkát vállalt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Előbb az Anyagvizsgálati osztályon dolgozott, mint minta előkészítő, azután csoportvezető, majd az Idegenáru Ellenőrzési Osztály munkatársa volt nyugdíjba vonulásáig, 1991. április 30-ig.
1959-ben vette nőül régi szerelmét, Anga Katalint, házasságukból két fiú született. Szeretett feleségét 2011-ben vesztette el, aki a mai napig tartó nagy űrt hagyott maga után.
Az 1950-es évek elején az agyagszobrait megörökítendő, egyik munkatársától kérte el kis box-gépét. Ezután ő is vásárolt egyet és így kezdődött el a fényképezés, mely hamar a szívéhez nőtt. Egymás után vásárolta az egyre jobb teljesítményű fényképezőgépeket, melyeket gyűjteni is kezdett. A gépek száma hamar gyarapodott, hiszen saját vásárlásai mellett sokat kapott ajándékba is.
Az 1970-es években társaival egy fotószakkört is alakítottak, ami egy év után megfelelő helyiség hiányában megszűnt.
Az elmúlt 60 évben Magyar László tájképein megörökítette a környező hegyeket, völgyeket, a faluban történt eseményeket, az itt élő emberek mindennapjait. Képei a közelmúlt lenyomatai, a hármas célt megvalósítva: dokumentálnak, megörökítik a látványt és mindezt úgy teszik, hogy bennük van saját személyisége, látásmódja.
Köszönjük Magyar Lászlónak, hogy megőrizte nekünk a falu emlékeit és kívánjuk, hogy erőben és egészségben még sok képet készítsen a jövő nemzedékének.
Fotók: Magyar László, Kerékgyártó Mihály
