OLVASÓINK ÍRTÁK | Kulturális emlékek a ’60-as évekből községünkben

OLVASÓINK ÍRTÁK | Kulturális emlékek a ’60-as évekből községünkben

Nagyon szép emlékeket szeretnék megosztani azokkal, akik talán még nem is éltek, vagy elfelejtették a régi dolgokat. Én 1957-től jártam itt iskolába és nagy örömömre, szinte mindenben benne voltam, részt vettem, mert szerettem sokakkal együtt a közösségi életet.
A mi korosztályunkban, hatalmas iskolai élet volt. Gyönyörű emlékekre emlékezhetünk, mert az iskolában olyan tanári gárda tanított bennünket a közösségi életre, mint Igó István iskola- igazgató, Megyesi Bertalanné úttörőcsapat vezető alsó tagozatos tanítónő. Ők voltak azok, akik a gyerekeket a zenére, zene szeretetére és a művészeti dolgok szeretetére tanították. Mindenkiben megtalálták azt, mire lehet nyitott a művészetek, a közösségi munka terén. Szakkörök formájában, bábszakkör, színjátszó szakkör és az énekkar, sok-sok szép élményt, fellépéseket rakhattunk a tarsolyunkba. Minden ünnepre voltak fellépések, színdarabok, bábszínházi fellépések és a lényeg az énekkar, amivel sok-sok helyen jártunk, mert kiváló felkészítéssel szuperek voltunk. Még most is emlékszem azokra a szép dalokra, amit előadtunk az iskolai énekkarban is.
Így a hatalmas közösségi szellem és a művészetek szeretete sokunkat sokáig kísért a fiatalabb korunkon keresztül, még a mostani időkig is.
Amikor kikerültünk az általános iskolai padból, sokfelé szóródtunk, ki iskolába a közelbe Ózdra, vagy kicsit távolabb, de sokan voltunk, akik hamar munkába álltunk. Főleg mi lányok a csemetébe, később a vasútnál dolgoztunk. Mellette a közösségi élet folytatódott a KISZ-ben. A társadalmi munka megszokott volt és mindig találtunk valamit, amivel összejöhettünk és szépíthettük a kis falunkat. Csemeteültetés, vagy éppen parkosítás, vagy csak a közös TV nézés, mert még akkor csak a KISZ teremben volt, közös tánctanulás, tanítás. Meszeltük, festettük kis birodalmunkat és mindig szépen kitakarítva vettük birtokunkba.
A fiatalok szórakozási lehetőségét különböző programokkal színesítettük. Minden ünnepre bált szervezett az éppen aktuális szervezet, versengtünk, hogy kié legyen a legnagyobb bevételt hozó bál szervezése. Abban az időben működött Nőtanács, Sport egyesület, meg a KISZ szervezet és a szervezés ezek között oszlott meg. A legnagyobb bevételt a búcsúi bál hozott, mert akkor nagyon sokan voltak vidékiek is. Általában az a sportegyesületé volt, mert nekik kellett a legtöbb pénz a működésükhöz, a nagyon jól működő futballcsapatnak, a női és férfi kézilabda csapatnak, akiknek a meccsein mindig sokan szurkoltunk. Nagy esemény volt mindig egy futball, vagy kézilabda meccs!
Abban az időben én lettem a művészeti vezetője a „kultúrháznak” a mozi teremnek, Igó István igazgató úr vezetése mellett, mivel én voltam az, aki szavaló versenyekre jártam és énekversenyekre. Nagyon szerettem és szeretem máig a művészeti dolgokat. Eleinte csak kisebb jeleneteket, kabaré jeleneteket raktunk össze egy nagyon ütős gárdával. Sajnáljuk, hogy nem maradtak fenn fotók abból az időből! Az első kabaré összeállításra emlékszem, ill. pár emlékezetes dologra belőle. Magyar Valika segített, amikor a Rómeó és Julia végső jelenetét próbáltuk, ő színésznőnek készült. Csorba Ica is sokszor bejött a próbáinkra, hogy egy két tanáccsal segítsen. Magyar Ida nagyon szép hangjával magyar nótákat énekelt, Molnár Klári cigánydalokat adott elő, nekem a slágerek jöttek be jobban, hisz a tardonai zenekarral énekeltem a hadosztály Ki mit tud?- on is, bár a Nyílik a rózsa budapesti selejtezőjén is ott voltam. Az egyik kabaré összeállításban Dédesi Jóskával énekeltünk egy operett részletet, a Szenes legényt. Igazgató úr tanította be nekünk, mert voltak benne azért kemény hangok is.
Egy pár évig minden húsvétra és karácsonyra különböző kabarékat és színdarabokat raktunk össze. Játszottuk Goldoni : Két úr szolgáját, Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt, Kis Bécsi kávéház címmel egy nagyon szép darabot, sajnos már az írójára nem emlékszem.(Hedda Zinner: Egy kis bécsi kávéház, a szerk.) Fantasztikus szereplő gárda alakult ki, akikkel jó volt együtt dolgozni. Nem szeretnék kihagyni senkit, de azért felsorolnám a szereplőgárda tagjait, akikre emlékszem (elég rég volt már, 50 éve). Bolykó Miklós, Rigó Miklós, Molnár István, Váradi László, Nagy Piri, Molnár Klári, Bolykó Rózsi, Dédesi Jóska, Bánfalvi László.
Nagyon sokat segített a tanácsaival Zudla Pali bácsi az amatőr színjátszó csoportok patrónusa. Az ő tanácsára és ajánlására, kaptuk meg a Miskolci színház ruhatárából a ruhákat, a Két úr szolgája című darabhoz.
Sokszor hívtak bennünket a környező falvakba szerepelni, nagyon szívesen játszottunk nekik is. Nagyon szép idők voltak ezek, de aztán férjhez mentem Tardonára és én nem tudtam tovább csinálni, pedig egy nagyon szép színdarab volt kinézve már. Abban az évben sokan voltunk, akik férjhez mentek, megnősültek, így nem emlékszem, hogy folytatódott volna ez a jó kis kulturális élet a fiatalokkal. Az iskolások még sokáig szerepeltek ünnepségeken és a bálok is mindig megvoltak. Később pedig megalakultak a felnőttek között a férfikórus, majd a Pávakör, ami ismét felélénkítette a felnőttek kulturális életét. Abban az időben a Pávakör munkájában is részt vettem, ameddig tönkre nem tettem a torkomat.
Volt még egy próbálkozásom, hogy közelebb hozzam a színházat a faluhoz. Buszos színházlátogatásokat szerveztem, ami ugyancsak ment egy pár évig, de aztán nehezen ment már a szervezés, három községből nem jött össze egy buszra való, kevesen akartak színházba járni, annyinak meg nem érte meg a busz költsége.
Nagyon örülök, hogy ismét részt vehetek a falu közösségének alakításában, a Hagyományőrző Pávakörben, az Együtt Nekézsenyért Egyesületben, vagy amiben a szervező képességemet, tudásomat a falu szolgálatába állíthatom.

Fekete Józsefné Kazai Irénke

/Képek: Nekézsenyi Általános Iskola Archívuma; Rigó Miklós; Fekete Józsefné/