Halottak napján…

Halottak napján…

Halottak napján…

Az idén 20 éve, hogy Szeleczky Zita már nincs köztünk és örök álmát alussza szerettei körében a nekézsenyi temetőben. Ebben az évben már több alkalommal megidéztük alakját emlékünnepségen éppúgy, mint a nekézsenyi emlékezetét bemutató könyv megjelentetésével.

Akit nem felejtenek, örökké él, tartja a mondás. Most az említett könyvből egy verssel és néhány képpel emlékezünk rá.

Nyugodjon békében.

Búcsú Szeleczky Zitától

 

Mosolygó arcod, mint virágzó rét

Árasztotta szép lelked illatát,

Mondtál nékünk száz bűbájos mesét,

Visszavarázsoltad múlt hős korát.

 

Szemedből erő sugárzott, remény,

Voltál szépnek, jónak magvetője,

Tündöklő csillag, csodás tünemény,

Rózsakertek bájos királynője.

 

Bejártál minden magyar szigetet,

Szavadra hitet nyert sok kétkedő,

Szelíd hangon biztatott, szeretett,

Kalászt bontott, mint májusi eső.

 

Hosszú száműzetés idejében

Elszántan törted a tespedt ugart,

Hitted, hogy hazánk nagy lesz, mint régen

S megáldja az Isten a magyart.

 

Vágy gyötört… megtörten hazatértél,

Szép ajkadon elhalt a vers, nóta,

Csillag voltál, örök csillag lettél,

Mennybe kísért száz szál piros rózsa.

 

-Szedenits Jenő: Cleveland, 1999. augusztus 12.-

Szedenits Jenő kevésbé ismert búcsúverse (megjelent  az  Igazunk’56 1999. III. évf.8. sz. 12. o.) A Szeleczky Zitához 1982-ben írt Csillag voltál, csillag leszel… kezdősorú versét jobban ismerik a művésznő rajongói, mely a  Szeleczky Zita Emlékház fogadóterében a falra függesztve is olvasható.

BLnéZs

A felvétel az idei Szeleczky Zita emlékünnepségen készült – 2019. július 13. –
Domonkos Béla domborműve a síremléken
A mozdulat egy Argentínában megtartott előadóesten készült fényképen – 1950-es évek