2019. szeptemberének végén a nekézsenyi „A helyi önkormányzatok napja 2019” rendezvényen dr. habil. Veres László, egyetemi magántanár, ny. megyei múzeumigazgató (Herman Ottó Múzeum, Miskolc), lektor mutatta be Bánfalvi László: Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám… Néprajzi tanulmányok a Bükki Hegyhátról című új könyvét.
A szerző, Bánfalvi László a Bükki Hegyhát történelmének és néprajzának kutatója, aki több napvilágot látott kötetével már bizonyította egyrészt szülőföldje iránti szeretetét és tiszteletét, valamint szakmai felkészültségét.
A tanulmánykötet négy témakört ölel fel és tár az olvasó elé, amelyeket Melléklet egészít ki.
A központi írás a „Szőlő és bor a Bükki Hegyhát és a Bán-völgye néphagyományában” címmel, a vidék szőlőtermesztésének és borkultúrájának múltját bemutató és jelenét is érintő fejezet, amely a maga nemében hiánypótló feldolgozás, s emellett sok hasznos tanáccsal szolgálhat napjaink bortermelői számára is. A tanulmány tulajdonképpen történeti-néprajzi feldolgozás, mivel a mai gyűjtési anyag mellett az adott témakör történeti mélységét is igyekszik feltárni. A filoxéra megjelenéséig a Bükki Hegyhát és a Bán- völgye vidékén a szőlőművelés nagyon jelentős megélhetési forrásnak számított és a vidék jellemzői alapján a Sajószentpéteri-Miskolci borvidékhez tartozott. A tanulmány a Bibliától jut el a középkori és újabb kori történeti adatok felsorakoztatása után lényegi mondanivalójához, a néprajzi bemutatáshoz. A dolgozatnak ez a része minden lényeges szőlő és bortermeléssel kapcsolatos kérdéskört érint. Megismerhetjük a szőlő munkálatait a metszéstől a szüretig, élvezetes olvasmányt nyújtanak a szüreti felvonulást és a szüreti bálokat, népszokásokat felidéző fejezetek. A szőlőbeli építmények, a fa, kerámia és üvegből készült tároló és ivóedények bemutatása is hiánypótlónak tekinthető.
A tanulmánykötet második, a „Betyárvilág a Bükki Hegyháton a XIX. században” című részében a szerző a Mátra és a Bükk neves betyárja, Vidróczky Márton és a Nyírség ismert betyárfigurája, Geszten Józsi személyére fókuszál és két területet jár körbe. Milyen tényezők játszottak szerepet a betyárrá válásban és milyen kötődése volt Vidróczkynak és Geszten Józsinak a Bükki Hegyháthoz, s ezen belül is Nekézsenyhez? Az első kérdésre a választ a katonaságtól való szökésben és a szegénységtől való szabadulásban látja. A Nekézsenyhez való kötődés pedig több szép példával igazolható, amelyek közül kiemelésre méltó a tanulmánykötet címe is, amely egy Vidróczky népdalból való.
A következő „Akik a Bükki Hegyhát néprajzát (is) kutatták” című fejezet azokat a XIX. század végén és a XX. század elején élt tudósokat veszi számba, akik a Bükki Hegyhát vidékén születtek, vagy itt haltak meg, s akiknek munkásságuk kötődött a helyi néprajzi értékek felkutatásához, megörökítéséhez. A bemutatott tudósok közül három született a Bükki Hegyháton, így Sátán a nyelvész Barta József és az irodalomtörténész Szvorényi József. Barta többek között a palóc-barkó nyelvjárás kutatója is volt. Szvorényi pedig közmondásokat, szólásokat és példabeszédeket jegyzett fel e vidékről. Dédestapolcsány szülötte volt Komoróczy Miklós Ede, aki a Bükki Hegyhát népéletének és a népnyelvének megörökítésében jeleskedett. A negyediknek bemutatott tudós, Lajos Árpád úgy kötődik a tájhoz, hogy Dédestapolcsányban van eltemetve és a Bükki Hegyhát falvait járva nagyon sok népdalt, népszokást és népi gyermekjátékot jegyzett fel, illetve tett közzé, ma már klasszikusnak számító munkáiban.
Az előző, a tudománytörténeti íráshoz hasonlóan hiánypótló a tanulmánykötet utolsó dolgozata, amely a népi emlékezet által megőrzött, harangokkal kapcsolatos történeteket ismertet, a kútba-vízbe rejtett harangoktól, a dédestapolcsányi Bajusz-harangig.
A kötet záró részét a Mellékletek képezik, melyek az egyes tanulmányokhoz szolgáltatnak kiegészítő anyagot. Így olvashatjuk a földrajzi nevek településenkénti felsorolását, tréfás pinceköszöntőket, a Vidróczky népdal bemutatását, a sajógömöri kapás Mátyás szobor alkotójának, az (Alsó) hangonyi születésű Holló Barnabás szobrásznak rövid életútját.
A könyvben gazdag képanyag található, a végén lévő színes Képtár pedig bemutatja az egyes települések pincesorait, borospincéit, a szőlővel, borral kapcsolatos eseményeket, tárgyakat.
Végezetül idézzük a lektor záró szavait:
“…Bánfalvi László tanulmánykötete igen élvezetes és hasznos olvasmány lesz mindazok számára, akik a Bükki Hegyhát településein élnek és minél többet akarnak tudni a táj gazdag történelméről, népéletéről. A tanulmánykötetből megszerezhető tudás erősítheti a szülőföldhöz való kötődésüket is. Hasznos olvasmány lesz a feldolgozás azok számára is, akik még nem jártak ezen a csodálatos vidéken, vagy nem ismerik kellőképpen, mert a Bükki Hegyhát vidékének felkeresésére inspirál. S végezetül értékes lesz a tudomány számára, mert új adataival, újszerű megállapításaival elősegíti a kutatómunkát és új eredmények feltárására irányuló munkálkodásra ösztönöz.”
(Kiadja: Nekézseny Község Önkormányzata. Felelős kiadó: Uj-Tózsa Csabáné polgármester. Szerkesztette: Bánfalvi Lászlóné. Nekézseny, 2019. 112 l.+12 sz. t.)
A szerkesztő
