Régi búcsúk Nekézsenyben Szent László ünnepén

Régi búcsúk Nekézsenyben Szent László ünnepén

Régi búcsúk Nekézsenyben Szent László ünnepén

„Hogy dicsekednél te két országban,

Magyarországban és mennyországban.”

-így ír a Szent László királyról szóló ének, a régi magyar irodalom egyik gyöngyszeme, lovagkirályunkról, Árpád-házi Szent I. Lászlóról, akinek holnap lesz a névünnepe.

A király a népmondák és egyházi legendák egyik legnépszerűbb alakja, számos katolikus templomnak, így a nekézsenyinek is a védőszentje. Az 1937-ben, az Anyik-hegy oldalában iskolakápolnának épült kis templom oltár mögötti részén kapott helyet a védőszent gipszből készült, festett szobra. A falu hagyományos búcsúnapja is László napján, június 27-én van és többnyire az ahhoz közeli vasárnapon tartják meg.

Bár a falu búcsúja hagyományosan a templom szentjének névnapjához kötődött, ilyenkor nemcsak a vallási jelleg dominált Nekézsenyben, hiszen a településen kevés katolikus élt- ma már csak néhányan vannak-, régóta zömmel reformátusok lakták. A búcsúhoz sok világi elem kapcsolódott, egészen a múlt század végéig az egész faluközösség ünnepe volt. A búcsúra igyekeztek azok is hazajönni, akik más faluba, esetleg más országrészbe származtak el innen, hogy meglátogassák családjukat, a faluban maradt rokonaikat és régebbi fiatalkori barátaikat, iskolatársaikat. Sokszor a faluban élők munkatársaikat, azok családját is meghívták az ünnepre.

Régen már hetekkel a búcsú előtt készülődni kezdtek az emberek. Megszépítették a kerteket, kimeszelték a házakat, mindenhol rend és tisztaság várta az ünnepet. A rendrakás után elkezdődött a sütés-főzés, nagyon sokféle aprósüteményt sütöttek az asszonyok, finomabbnál finomabb ételek készültek. A lányok, fiatalabb asszonyok a búcsúra új ruhát varrattak, amit felvenni csak az ünnepen volt szabad.

A kereskedők sátrakat állítottak fel, ahol emlék- és kegytárgyakat, de sokszor ruhaneműeket is lehetett vásárolni. A gyerekek alig várták, hogy láthassák a gyermekjátékokat, kóstolhassák a különleges édességeket. A mutatványosok, a körhintások éppen úgy hozzátartoztak a búcsúhoz, mint a várva-várt bálok, ahol a fiataloknak módjuk volt az ismerkedésre, a szórakozásra.

A búcsú a falu ünnepe volt, amelyet vendégvárással, ünnepi ételekkel, zenével, tánccal ültek meg.

A mai megváltozott világban, a búcsú – mely egykor a családok egyik összetartó ereje volt-, veszített eredeti jelentőségéből. Sok település ma már nagy falubúcsúra – falunapra – hívja az érdeklődőket, így mutatja meg hagyományait.

De azért aki teheti, ma is hazalátogat és hálát ad azért, hogy még van kihez hazajönnie…

Bánfalvi Lászlóné

Fotó l. : Archív

Fotó 2-3. : Bánfalvi László

Fotó 4-6. : Magyar László

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.