Szűcs Gyula plébániai kormányzó adventi gondolatai:
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.” (Márk 1,1-8)
Elmélkedés: Advent időszakában az Úr eljövetele állt elmélkedésünk középpontjában. Ma az emberen van a hangsúly, az emberen, aki az Úr eljövetelére megtéréssel, bűnbánattal, jócselekedetekkel készül. Advent jellegéhez szorosan hozzátartozik az önvizsgálat. Ilyenkor a keresztény ember felülvizsgálja hitét, látható cselekedeteivel igyekszik azt hiteles valósággá tenni.
A mai evangéliumban Keresztelő János, az Úr előfutára rámutat a Jézus Krisztusban felragyogó isteni örömhírre, és adventi megtérésre szólít.
Kafka ,,A törvény előtt” című írásában megrajzolta a halandó ember sorsát. Ez az ember a titkok kapujának őre elé állt és bebocsátásért esdekelt. A kapuőr a további őrségekre figyelmeztette az embert: a sok-sok kapura és az egyre erősödő kapuőrségekre. Ha az ember célba akar érni, ezeken mind át kell hogy haladjon.
A mai evangéliumban ugyancsak egy szigorú tekintetű őrszemmel találkozunk. Teveszőr ruháját bőrszíjjal övezte. Sáskákkal meg vadmézzel táplálkozott. Keresztelő János, a Jordán-melléki bűnbánati prédikátor kemény szavakkal figyelmezteti a halandó embert: ,,Aki a nyomomba lép, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját” (Mk 1, 7). Jánosnál hatalmasabb Jézus. Benne egy utána következő hatalmasságra mutatott: az Igazság Lelkére (Jn 14, 16), a Vigasztalóra, a Szentlélekre, akit majd Jézus nevében az Atya elküld, hogy megtanítson bennünket mindenre és eszünkbe juttassa mindazt, amit Jézus mondott nekünk (Jn 14, 26).
Kafka és János jövőre és jövendőre szóló utalása között nemcsak az a különbség, hogy ennek az előrelátása vigasztaló és semmi ijesztőt sem tartalmaz, hanem hogy János jövendölésében a vándorember megtérésre talál és nem kell egy életen át valamelyik ,,erkölcs-csősz” vagy kapuőr lábainál várakoznia. A párhuzamban Márk evangélista, Kafkával ellentétben, rámutat krisztusi örömhír, görögösen: evangélium, boldogító jellegére.
Márk evangéliuma bevezetőjében örömhírt, mégpedig Jézus Krisztus örömhírét, szándékozott meghirdetni. János ennek az örömhírnek csak előfutára és előharcosa. Élete példájával készíti elő az Úr útját és szolgálja Urát. Tiszteletre méltó egyéniség, és valóban kiérdemelte Jézus dicséretét, de Márk a mai evangéliumi szakaszban Jánosnak mégis csak másodrangú szerepet szánt. Nem ő áll az evangéliumi szakasz középpontjában. Ezt János maga is kifejezi, amikor felszólít, hogy az utána jövőre figyeljünk, aki majd Szentlélekkel keresztel (Mk 1, 8), az Úr Lelkével, mondhatom, Jézus élő szellemével. Márk a ,,Szentlélektől” és nem az Isten pusztító haragjától várja az üdvösséget, amint ezt János hirdeti és a mai evangéliumban idézett Izajás látszólag tette. Márk evangélista jelzi, hogy Krisztus követői nem a rettegett Istentől való félelem miatt várják az üdvösséget, hanem Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumától.
Ének ::
Ó jöjj,ó jöjj üdvözítő beteljesűlt már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját
vár a világ sóvárgva rád.
Megnyílt az ég harmatozva
megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét
hozva Jákob fejedelmét.
Főld virúlj ki völgyön halmon
viruló zöld had fakadjon
Nyílj ki földnek szép virága
Dávid házának nagy királya.
Ó fényes nap,ó szép csillag
téged vágyunk mi látni csak.
Kelj fel napunk fényességed
űzze el a sötétséget.