Áldott adventi készülődést kívánunk!
Adventi gondolatok: Szűcs Gyula, plébániai kormányzó
Zene: Chris Norman – Christmas Song; Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő
———–
Napi ige: † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Minden ember meglátja az Isten üdvösségét.
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava:
Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.” Lk 3,1-6
Elmélkedés: 1982 nyarán a svájci tv többször beszámolt a közel 20 km hosszú Szent Gotthard alagút építésének munkálatairól. Az emberi géniusz szinte emberfeletti teljesítményéről volt itt szó: a természet vad erői ellen folytatott küzdelemről és győzelemről. Ez az alagút a svájci Alpok egyik legmagasabb és legmasszívabb hegyvonulatát töri át, a Szent Gotthard hegységet. Ez a sziklák mélyét átszelő hatalmas mű könnyed összeköttetést teremt Svájc egyik legszebb kantonjával, a tavairól és meleg időjárásáról, a déli virágairól és festői tájairól híres Tessin tartománnyal, az üdülők svájci paradicsomával. A televízió többszörösen beszámolt az alagútépítés sokszor legyőzhetetlennek tűnő akadályairól, a lépésről-lépésre előbukkanó fenyegető veszedelmekről: a földcsuszamlásokról, beomlásokról és vízszivárgásokról, a levegő hiányáról és a gránitkemény kőzetrétegekről. Akik a riportok képeit látták, hamarosan meggyőződtek az útépítési munkálatok tömérdek akadályáról és a legyőzésükhöz szükséges emberfeletti küzdelemről.
Keresztelő János a maga idején még nem nézhette végig az autópályák keletkezését. Sziklákat átfúró hatalmas alagutakat sem láthatott. Ezzel szemben jól ismerte Júdea sivatagos pusztáit, Jerikó kietlen környékét, a kiégett sziklahegyeken átvezető úttalan utakat. Ezek egyébként az elmúlt 2000 év folyamán alig változtak valamit. A mai szentmise evangéliumában olvastuk: ,,Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember megláthatja az Isten üdvösségét” (Lk 3, 4–6). A munkáséletből vett képek Isten útjára irányítják figyelmünket, az isteni kapcsolatok úthálózatára, amely kiépítése a keresztény ember számára állandó feladat és mindig komoly nehézségekbe ütközik. Isten útjának akadályai nemcsak képek, konkrét valóságok: az emberi magatartások olyan sajátos formái, amelyek folytonosan megzavarják Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat. Isten útjának akadályait legelőször önmagunkban kell keresnünk, aztán közvetlen környezetünkben és a társadalomban. Ennek megfelelően a gátak elhárítási munkálatai is különbözőek. Annyi viszont bizonyos, hogy Isten útjának egyengetését elsősorban nem valamiféle speciális egységektől és különleges alakulatoktól, kívülről és másoktól kell várnunk, hanem azt mindenekelőtt saját magunkon és személyesen kell elkezdenünk. Az állami törvényhozás, a rendőrség, az iskola, az egyházi intézmények és az egyházak sokat tehetnek Isten útjának kiépítése érdekében, de a valóságban Isten sima és egyenes útjának megteremtése elsősorban az egyének megtérésétől és hozzáállásától függ. Isten úthálózatának építési terveit és a hozzá szükséges eszközöket bizonyára sokan ismerik. A szeretet, az egység és egyetértés, az igazság és az igazságosság útjának kiépítéséről van itt szó az Istenre hagyatkozó istenfélelem által. Ami bennünk ezt a célt megakadályozza, az gát, sorompó, szakadék, utunkat álló sziklatömb. Lelki életünk egyéni akadályai ezeknél még sokkal változatosabbak, olyannyira, hogy azok Isten előtti felmérésére mindenki saját maga képes a leginkább. Az Isten előtti felmérés megkönnyítése érdekében itt csak néhány utalással szeretnék az adventi önvizsgálódó ,,útépítők” segítségére sietni. Korunkban elharapódzott az ember, önmagunk istenítésének bűne. Többen úgy gondolják, hogy Isten nélkül is nagyszerűen kijönnek az életben. Ők legtöbbször valóban jó állással, pénzzel, biztosítással és nyugdíjjal rendelkeznek. Így vélik, hogy semmi szükségük többé Istenre. Azt gondolják, hogy az ember önmaga Istene és bármikor megteremtheti magának mindazt, aminek szükségét érzi. Ki csodálkozhat azon, ha számukra fölösleges hiábavalóságok a szentmisék, az istentiszteletek,a szentségek és az imádságok? Hiszen ők valójában magukat tekintik a világmindenség fönséges urának. Olykor állítólagos mindenhatóságuk révén, emberileg nézve a dolgot, valóban elérnek ,,mindent”, csak éppen az igazi boldogságot nem. Őket is nyugtalanítja a jövő, a betegség, a sikertelenség, a nincstelenség, főleg a halál és az elmúlás gondolata. Adventi számvetésünk második gondolata az ember fokozódó zárkózottságából indul ki Az emberek zárkózottak lettek, mert elhatalmasodott a kényelemszeretet és az embertársak mit sem törődnek egymással. A szülőnek teher lett a gyermek, aki később apjára s anyjára se nyitja az ajtót. Az adventi idő alkalmas arra, hogy az emberi szállakat a krisztusi szeretet alapján szorosabbra fűzzük. Ennek érdekében ki kell lépnünk önmagunk zárkájából, fel kell keresnünk egymást és meg kell mutatnunk mások iránti szeretetünket. Az egyéni vállalkozás ezen a téren is hamarosan kudarcba fullad. Közös összefogásra, társas és kollektív munkára van szükség, amelyben mindenkinek el kell végeznie a ráeső feladatot: a mértéktelen fékezze meg szenvedélyeit, a civakodó és veszekedő nyelvét, a haragosnak ki kell békülnie társával, a kapzsi ember legyen megelégedett, a pazarlók gondoljanak a szegényekre.
Ma az evangélium által a próféta többes számban szólított fel minket: Készítsétek az Úr útját! Azaz valamennyien készítsétek azt, egymást bátorítva, kéz a kézben támogassuk egymást a jóban, és főleg mutassunk jó példát egymásnak.