BABAKÖTVÉNY SZÁMLANYITÁSI LEHETŐSÉG A BALOGH BÉNI KÖZÖSSÉGI HÁZBAN

 

Nem túlzás kijelenteni, hogy minden szülő számára a gyermek az első. A Babakötvény és Kincstári Start-értékpapírszámla konstrukcióval Ön folyamatosan gondoskodhat arról, hogy gyermeke egy biztos pénzügyi alappal kezdje meg felnőtt életét. A kötvény akár már kisösszegű rendszeres havi befizetés mellett, magas éves hozammal és állami támogatással biztosítja a kezdőtőkét.

 

Minden 2005. december 31. után született belföldi gyermek és 2017. június 30. napja után született külföldi gyermek számára az állam 42.500.- forint összegű életkezdési támogatást ad, amit az infláció mértékével megegyező kamatozású letéti számlán helyeznek el a Magyar Államkincstárban. Ahhoz, hogy ez az induló összeg a gyermek nevére szóló számlára kerüljön, és ott Babakötvényben kamatozzon, Start-értékpapírszámlát kell nyitni a Magyar Államkincstárban.

2022. AUGUSZTUS 17-ÉN NEKÉZSENYBEN A BALOGH BÉNI KÖZÖSSÉGI HÁZBAN

IS IGÉNYELHETIK A BABAKÖTVÉNYT A MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR MUNKATÁRSAINÁL.

 

AZ EHHEZ SZÜKSÉGES IRATOK:

 

Egyik szülő részéről:

• Személyi igazolvány
• Lakcímkártya
• Adókártya

Gyermek részéről:

• Lakcímkártya
• Adókártya

 

További információk:

babakotveny.hu

allamkincstar.gov.hu

 

Évszázados épület újult meg 

címmel az Észak-Magyarország mai, 2022. július 28.-i számának Megyei körkép rovatában a Balogh Béni Közösségi Ház felújításáról olvashatunk, Marosréti Ervin tollából.

Ajánlom figyelmükbe!

Bánfalvi Lászlóné

Beharangozó/Nekézsenyi Hagyományok Háza

Hamarosan új kiállítást nézhetünk meg a Nekézsenyi Hagyományok Háza Előterében.

Az új kiállítás címe:

NEKÉZSENYI VÁSZON VARROTTASOK MINTÁI

A hiánypótló Mintagyűjtemény 6 féle, a faluban használt varrási technikát mutat be a keresztszemestől, a szabadrajzoson át, a szövöttes mintáig.

A gyűjtemény darabjait Rigó Miklós, a Hagyományok Háza munkatársa készítette és dolgozta össze úgy, hogy egy-egy darab mintegy 15 féle mintát mutat be.

Az érdeklődők összesen több mint 150 féle mintát ismerhetnek meg a hamarosan elkészült tárlaton, ahol a különlegességnek számító Surcgyűjtemény is változatlanul látható lesz.

A fotón a Mintagyűjtemény egy darabja látható.

Szöveg, fotó: Bánfalvi Lászlóné

Balogh Béni 100

Egy felemelő, szép ünnepi délután

Mint az elmúlt években szinte mindig, most is egy fontos helyi fejlesztés befejezése és egy  jelentős évforduló együttesen adott számunkra lehetőséget a közös ünnepi együttlétre Nekézsenyben. Így volt ez 2015-ben a Szeleczky 100, majd a Nekézseny 600 programon, majd egy évvel később református egyházi évfordulónkon, majd a Balogh Béni Emléknapon 2017-ben és még sorolhatnám.

Most két év kényszerszünet után- a járványhelyzet javulásával- újra szervezhetünk közösségi programokat.

Július 21-én, csütörtökön délután a nagy meleg ellenére is sokan gyűltünk össze a Balogh Béni Közösségi Ház fedett udvarán, hogy a Balogh Béni nevét viselő intézmény újabb, pályázati forrásból történt felújításának befejezéséről szóljunk és Balogh Béni író, falunk szülötte születésének 100. évfordulójáról emlékezzünk.

Elsőként a legkisebbek, a helyi Napraforgó Óvoda kis lakói köszöntötték a jelenlévőket, akik Balogh Béni: Vadócok a Bükkben című önéletrajzi ihletésű könyvéből készültek erre az ünnepre.

Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszony beszédében felidézte az épület történetét és ismertette a jelenlegi fejlesztés lényeges elemeit.

Ebből idézünk:

„Ez az épület, mely előtt most állunk, településünk egyik mindenki számára jól ismert épülete.

Története több mint 100 évre tekint vissza, hiszen 1910-ben épült egytantermes iskolának és egy egyszobás tanítói lakásnak, majd 1926-ban tovább bővítették.

Iskolaként szolgált egészen 1958-ig, amikor felépült az új iskola, ami ma a Hagyományok Háza.

Az ezt kövező években több funkciót is betöltött, felújítása, közösségi hasznosítása 2006-ban vett lendületet, amikor itt kapott helyet a helyi könyvtár, melyben Balogh Béni Irodalmi Emlékhelyet is kialakítottak.

Az elmúlt években kívül-belül folyamatosan megújult az épület, sorsában a következő nagy állomás: 2017, amikor pályázati támogatással megújult a könyvtár, a közösségi terek, kibővült a Balogh Béni Emlékkiállítás anyaga.

Az akkori ünnepségen 2017 októberében a Közösségi Ház felvette Balogh Béni nevét, az Önkormányzat Képviselő-testülete pedig az írót posztumusz Nekézsenyért Díjjal tüntette ki, melyet lánya Dévényiné Balogh Gyöngyi vett át.

Az elmúlt évek során pedig egy olyan művelődési szolgáltató egység épült ki a szemünk előtt pályázati támogatással és helyi erők összefogásával, mely sokféle szakmai, szabadidős kisközösségi és nagy rendezvény megtartására alkalmas, amellett, hogy nemcsak a faluközösség programjainak, hanem a nekézsenyi családok számára fontos eseményeknek is otthont ad.

Itt működik a település könyvtára, mely része a megye könyvtári szolgáltató rendszerének, s egyaránt bázisa a felnőtt-és gyermek könyvtárhasználóknak . A kialakított Gyermekkuckó ideális helyszíne a minél korábban elkezdett olvasóvá nevelésnek. Az Előadóterem kisközössségi programoknak ad helyet, a Folyosógaléria a Balogh Béni Emlékiállítás színhelye.

Megújult a külső homlokzat, új nyílászárókat kapott az épület. A leburkolt udvaron megépült a Filagória, majd a Szabadtéri Színpad, mely a település nagy rendezvényeinek lebonyolítására képes és több száz ember művelődését, szórakozását szolgálja.

A Közösségi Ház épületének felújítása, korszerűsítése az idén az elmúlt hónapokban  folytatódott, a Magyar Falu Program „Közösségi terek fejlesztése”című megnyert pályázat keretén   belül,  mintegy 25 millió forint értékben.

A projekt műszaki-szakmai tartalma röviden:

-a  padló-és falburkolatok korszerűsítése, szaniterek cseréje,

-akadálymentes mosdó kialakítása,

– álmennyezet beépítése, fűtéskorszerűsítés,

– az épület villamossági rendszerének cseréje korszerű felszereltséggel, napelem- és villámhárító kiépítésével,

-akadálymentesített parkoló kialakítása.

A fejlesztés segítségével megoldódik a helyi Polgárőr Egyesület elhelyezése, székhelyének biztosítása is.

A munka áprilistól mostanáig tartott, Harsányi Péter vállalkozásában. Kisebb-nagyobb munkálatok, finomítások még hátravannak, de azt gondolom, hogy most egy minden igényt kielégítő közösségi helyszínt adhatunk át falunk lakóinak.”

Dr. Bárdosné Dudás Viktória, a Nyugat- Borsodi Területfejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezetője ünnepi köszöntőjében a Magyar Falu Program elmúlt évekbeli eredményeiről beszélt, melynek több fejlesztés, pályázat révén Nekézseny is nyertese.

Az ünnepi programban ezután meghallgathattuk Magyar Natália Boglárkát, Szilágyi Tamást a Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör és Citerazenekar vezetőit és Pamlényi Artúrnét, a Pávakör tagját, akik egy nekézsenyi népdalt énekeltek nekünk, ezzel is emlékeztetve bennünket arra, hogy Balogh Béni nagyon szerette a népdalokat.

S mivel is ünnepelhetnénk méltóbban –többek között- a falu szülöttének, annak a Balogh Béninek a centenáriumát, aki valamikor régen, szintén a régi iskolaépületben koptatta az iskolapadot?

A néphagyományokat, regéket, mondákat szenvedélyesen szerető, kutató, lejegyző íróra emlékeztünk ezután, amikor Andók Veronika – a program moderátora-felolvasta  Bánfalvi Lászlóné ismertetőjét – nyilván a teljesség igénye nélkül- Balogh Béni gazdag életútjáról  és munkásságáról.

Ezt teljes terjedelmében közöljük.

„Balogh Benjámin, akit ma Balogh Béni íróként ismerhetnek a mondák, mesék, regék iránt érdeklődők, 1922-ben született Nekézsenyben.

Születési ideje a nekézsenyi Református Egyházközség Megkereszteltek Anyakönyvében 1922. július 22-e. Miután Nekézseny kisközség 1902-től a Sátai Körjegyzőséghez tartozó egyik település volt, itt került sor az újszülöttek állami anyakönyvezésére. A családi emlékezet szerint, hiába jelentették be másnap a gyermek születését, mire az anyakönyvvezető bevezette az adatokat az anyakönyvbe, eltelt nyolc nap, így a születés idejének 1922. augusztus 1-jét írták be. Maga az író mindig is július 22-ét tartotta az „igazi” dátumnak, ugyanakkor hivatalos irataiban természetesen augusztus 1-je szerepel. (Talán van abban valami sorsszerű, hogy Balogh Béni július hónap 22. napján hunyt el, 2000-ben.)

Szülei jómódú, gazdálkodók voltak. Anyai ágon Szilvásváradhoz kötődött. Már gyermekkorában felkeltette érdeklődését a bükki táj ezernyi szépsége, a gazdag történelmi múlt, a nép ajkán élő történetek, az élő néphagyomány, hisz a nagycsaládban a mesék a mindennapi élet szerves részeként közvetítették számára az elmúlt korok történéseit.

A gyermekkor élményeit a Vadócok a Bükkben c. regényében dolgozta fel, mellyel óvodásaink kis műsorában már programunk elején találkozhattak..

Négyen voltak testvérek, közülük Bálint bátyja jogi diplomát szerzett, Ernő tovább folytatta a családi hagyományt.

Elemi iskolai tanulmányait a nekézsenyi Református Elemi Népiskolában végezte. A hat osztály elvégzése után nagyon szeretett volna még tovább tanulni, de ez elé nehézségek gördültek. Végül 1935 őszén megkezdhette tanulmányait a Sajószentpéteri Polgári Iskolában. A „bükki vadóc” az iskola egyik legjobb tanulója lett.

Innen egyenes út vezetett a sárospataki Tanítóképzőbe, amelyet a család is támogatott. Ebben az időszakban jelent meg egy diáklapban első novellája 1941-ben.

 1943-ban beiratkozott a szegedi Polgári Iskolai Tanárképzőbe, amelyet épphogy elkezdett, behívták katonának. A háború végén hadifogságba, a Szovjetunióba került, sokáig nem tudott róla a család, semmi hír nem érkezett hollétéről. A hadifogságból 1946. októberében érkezett a debreceni hadifogoly-gondozó kirendeltségre, majd haza.

A fogságban töltött évekről keveset tudunk. A  „Te vagy, fiam?” című, eddig kiadatlan írása hazatérésének megható története. Ebből tudtuk meg, hogy megbetegedett és Ukrajnában, a Harkovi területen fekvő Kupjanszk lágerkórházában ápolták.

Felépülése után az 1947/48-as tanévet a Miskolci Gazdaképző iskolában kezdte, s bekapcsolódott az újságírásba is. A Miskolci Hírlapban riportjai, elbeszélései jelentek meg.

1948-ban került fel Budapestre a Pedagógiai Főiskolára, s ezzel párhuzamosan a Szabad Szó című parasztpárti lapba írt riportokat.

1951-ben édesapját kuláknak nyilvánították, őt pedig az ország összes főiskolájáról és egyeteméről kizárták. Tanítóként helyezkedett el az alföldi tanyavilágban, s később Pest megyében.

1953-ban kötött házasságot Földházi Emmával. Egy gyermekük született, Gyöngyi lányuk, aki a nevét az író ugyanezen évben megjelent első könyvének címe után kapta.

 

1957-től jelentek meg rendszeresen szépirodalmi munkái ifjúsági és napi-, hetilapok gyermekrovataiban, megyei lapokban, vidéki irodalmi folyóiratokban. Első önálló kötete, meseregénye 1958-ban jelent meg „Gyöngyhúrú citera” címmel az Ünnepi Könyvhétre a Móra Kiadó gondozásában. „Ezt a műfajt én teremtettem meg Magyarországon” – írta egyik kéziratában.

1961-ben rehabilitálták és letehette az államvizsgát Szegeden.

1962-től Budapest különböző iskoláiban tanított, mint magyar-történelem szakos tanár, majd később iskolai könyvtárosként is dolgozott.

Első könyvének megjelenését követően több mint egy évtized múlva jelenhetett meg újabb kötete, amely első mondakötete is egyben, Éleskővár kincse címmel.

35 év tanítás után 1983-ban vonult nyugdíjba. 1982-ben megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, amellyel irodalmi és közösségi munkáját ismerték el. Pedagógiai munkája elismeréseként a „Pedagógus Szolgálati Emlékérem” elismerésben részesült.

Nyugdíjas éveiben tovább alkotott a 90-es évek nagyon termékenyek voltak számára, sorra jelentek meg könyvei. Összesen 15 önálló kötete látott napvilágot, a mondák mellett meséi is, valamint több antológiába is beválogatták műveit.

Legtöbb írása Borsod–Abaúj–Zemplén megye változatos tájain játszódik, de mondáiban, regéiben helyet kapnak más vidékek, Pest és Heves megye, a Mátra, a Tápió- völgye és a Duna-mente történelmi emlékei is. Az említett Gyöngyhúrú citera című meseregényéből rádiójáték is készült. Önéletrajzi regényeiben – Vadócok a Bükkben , Szivárvány a Sajó felett – gyermekkora élményeinek állít emléket. Fő célkitűzésének tekintette:”… hogy a magyar gyerekeket a hazaszeretetre, a szülőföldhöz való mélységes ragaszkodásra neveljem.”

Kedvelt vendége volt könyvtáraknak, iskoláknak, ahol író-olvasó találkozókon mesélt a gyerekeknek nemcsak a régmúlt eseményeiről, történelmünk nagy alakjairól, hanem hagyományaink megőrzésének fontosságáról is.

Feleségét 1998-ban vesztette el, s két év múlva ő is eltávozott közülünk, 2000. július 22-én, születésnapján hunyt el Balatonszabadiban.

Balogh Béni irodalmi munkásságát, példamutató hagyományőrző tevékenységét ismerte el Nekézseny Község Önkormányzata a posztumusz Nekézsenyért Díj adományozásával.Nagy adósságunk törlesztésére került sor akkor, amikor az író életútját és munkásságát szintén 2017-ben egy kötetben sikerült összegezni és közreadni. Addig még nem jelent meg hasonló összegző kötet, csupán néhány lexikon szócikke mutatta be röviden életrajzát és főbb műveit. Célunk az volt, hogy egy teljesebb életutat mutassunk be, és írásait is teljességre törekedve összegyűjtsük és átadjuk az utókornak! Így a kötet ebből a két fő egységből épül fel, kiegészülve visszaemlékezésekkel, fényképekkel, és az író Nekézsenyhez kötődő mondáival, vallomásaival, néhány kiadatlan írásával. A kötetet önkormányzatunk adta ki, a szakmai megvalósítást pedig két elhivatott könyvtáros, Bánfalvi Lászlóné és Hideg Ágnes vállalta.

Balogh Béni emlékét őrzi a róla elnevezett Közösségi Házunk, az állandó Emlékkiállítás, alakjának, műveinek rendszeres felidézése közösségi – főként – könyvtári programokon, internetes fórumokon.

Őrizzük, ápoljuk, magunkénak tekintjük munkásságát, tanításait, hazaszeretetét, melyet tovább adunk utódainknak.”

Az író lánya, Dévényiné Balogh Gyöngyi– aki gyermekei, unokái kíséretében érkezett a rendezvényre-, meghatottan mondott köszönetet maga és családja nevében a megemlékezésért, a szép ünnepségért és azért a szeretetért, mellyel a település édesapja emlékét őrzi.

Ezután  mindannyian elsétáltunk a kopjafához –Anga Lajos munkája-, melyet  dr. Bárdosné Dudás Viktória,  Dévényiné Balogh Gyöngyi az író lánya és a polgármester asszony leplezett le.

A fába faragott felirat a következő:

• 100 éve
• született
• Balogh Béni
• író emlékére
• 2022
• Nekézseny
• Önkormányzata

Az Önkormányzat nevében dr. Szűcs-Tardi Beáta jegyző és Szilágyi Tamás alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúját, majd közösen meghallgattuk/elénekeltük a Himnuszt.

Végül a vendégek  megtekintették  felújított Közösségi Házunkat, majd kis baráti beszélgetés következett, ezután pedig az érdeklődőket Rigó Miklós várta a Hagyományok Házában.

Felemelő, szép ünnepi délután volt!

Bánfalvi Lászlóné

Földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlannyilvántartási rendezése

 

Portré helyett/ Búcsúzó

Magyar András (1956-2022) emlékére

 

 

A nekézsenyi honlap egyik  rovata a Portré, melyben már több nekézsenyi személyiséget bemutattam.

Tavaly késő ősszel kedves rokonunkat, Magyar Andrást kértem meg, legyen a Portré rovat vendége, hogy megismerhessük életútját szóban és képben.

Örömmel vállalta, az idén év elején még egy kis időt kért, mert iskolai feladatai nagyon lefoglalják, de gyűjti az anyagot az íráshoz…

Vasárnap reggel csörgött a telefon. Edit, Bandi felesége sírta el a hírt, amitől már napok óta rettegtünk, hogy vége, nincs tovább. Reggel hat órakor elszállt minden remény, értelmetlenné vált minden bizakodás, férjem unokatestvére  Magyar András, a putnoki   Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola (Északi Agrár Szakképzési Centrum) igazgatója, mérnöktanár, életének 66. évében meghalt.

Az utóbbi hónapokban sok rokont, barátot, ismerőst temettünk Ózdon, Egerben, Nekézsenyben. Mindegyik halál súlyos bánat, óriási veszteség, soha el nem múló fájdalom a családnak, a munkaközösségnek, a barátoknak, ismerősöknek, pedagógusok esetében a több generációnyi tanítványnak.

Az elmúláshoz vezető út sokszor elviselhetetlen fájdalommal jár, ugyanakkor bizakodással  teli is, hiszen talán mindenki számára, akit a sorsa nehéz betegséggel sújtott, felértékelődik az élet, s társául szegődik a remény.

Bandi méltósággal viselte a néhány éve váratlanul, durván rárontó súlyos betegség minden terhét, keményen szenvedte el a sokszor szinte embertelen kezeléseket. Elszánt küzdelme, akaratereje nyomán még kapott néhány hónapot a sorstól, mely bizakodással töltötte el.

Vállalta igazgatói feladatait még ennek  a tanévnek néhány hónapjára, melyet már nem tudott lezárni és hosszú évtizedek után úgy elbúcsúzni szeretett iskolájától, ahogy szerette volna.

1956-ban Nekézsenyben született, édesapja ismert szabómester volt, akit nemcsak a faluban, hanem a környéken is jól ismertek, s kinek mesterségét legidősebb fia vitte tovább. Édesanyja, Dédesi Margit, anyósom egyik nővére volt. Testvérbátyja, István korán itt hagyott bennünket.

Képeket nézegetünk.

A nekézsenyi Hagyományok Házában lévő általános iskolai tablók között ott van az övé is, 1970-ből.

Aztán egy iskolai csoportkép, majd egy ballagási képen ott a család, ezután egy szeretett családtagtól való búcsúzás idején készült fotó.

S mennyi minden történt közben!

Jöttek a tanulás évei, iskolák, diplomák, sok megszerzett tudás: okleveles gyártástechnológia szakos műszaki tanár, okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, közoktatási vezető.  Életét összekötötte a csokvaományi  származású  Tuza- Virág  Edit pedagógussal, aki szintén Putnokon tanított, s a Serényi László Általános Iskolából ment nyugállományba.  Két leánygyermekük született, Eszter és Judit, kiknek már eddig is szép életútját büszkén egyengették a szülők. Majd a sors ajándékaként még megérte, hogy megérkezett a szeretett unoka, Heléna…

Az elmúlt évtizedek Putnokhoz kötötték, mely idő alatt kitartó, elkötelezett szakmai munkája nemcsak a városban, hanem egész Észak-Magyarországon, sőt a határon túl is ismertté tette a nevét és az iskolájában folyó kiváló pedagógiai tevékenységet, legyen az többek között általános mezőgazdasági képzés, mezőgazdasági gépészeti és  növénytermesztési képzés, felnőttképzés, minta tanüzem és még sok minden más, újabb és újabb korszerű képzések…De erről bizonyára az oktatási szakemberek szólnak majd.

Bandi hűséges ember volt, most éppen 40 éve kezdett el dolgozni iskolájában, 2001 óta immár igazgatóként, mindig megfelelve az egyre nagyobb kihívásoknak. Tavaly már nyugdíjas lett, de megbízott igazgatóként tovább dolgozott. Nem így tervezte, hogy elköszön, szeretett volna az idei ballagáson együtt elbúcsúzni a végzős diákokkal. Néhány napja, az iskolai ballagás óráiban betegágyából bizonyára minden gondolata szeretett iskolája, diákjai, munkatársai felé szállt. Helyette lányai hallgatták a róla szóló búcsúszavakat, vették át az iskola, a munkatársak, más szervezetek búcsútárgyait.

Nemcsak az iskolai oktatás emblematikus alakja volt Putnokon, hanem olyan ismert közéleti ember, aki kivette a részét a helyi református egyház támogatásában éppúgy, mint a sportélet patronálásában és szinte mindenben, amiben városának segítségére lehetett. Jó humorú, közvetlen ember volt, tele életigenléssel, segítőkészséggel, másokért való tenni akarással.

Örömmel töltötte el, hogy szülőfalujának, Nekézsenynek még segíthetett azzal, hogy tavaly ősszel  az Együtt Nekézsenyért Egyesület szervezésében elkezdődhetett a két éves, ingyenes  érettségi képzés a településen, iskolája keretében, esti tagozat formájában.

Támogatta a Hagyományok Házát is ismét, ezúttal az időközben megüresedett és gazdát cserélt szülői ház régi konyhabútorának adományozásával.

Az utóbbi években jelen volt Nekézseny ünnepi évfordulós rendezvényein, kiemelkedő ünnepein, így a Szeleczky 100, a Nekézseny 600 programokon, a reformáció ünnepén, vagy legutóbb tavaly, az új óvoda átadó ünnepségén.

Régóta dédelgetett álmát – hogy ismét legyen egy háza Nekézsenyben -, tavaly ősszel valóra váltotta.

Tervezgette, hogy az idén felújítja, hogy a család együtt, újra, bármikor otthon lehessen Nekézsenyben is.

Soha nem felejtem, hogy amikor együtt megnéztük a már megvásárolt házat és Bandi zárta kaput, ezt mondta:

Úgy érzem, hazaértem…

Igen, most már hazaért, oda, ahol már nem fáj semmi… mint ahogy a verssorok is sugallják:

„Nem, nem haltam meg.

Csak egy angyal csókolt meg.

A csókkal elrepültem.

Elvette terhem,

Szabad lettem…”

(Gyenge Ildikó)

A  szülőfalu úgy búcsúzik, hogy újra befogadja őt. Nyugodjon békében, hiányozni fog.

Bánfalvi Lászlóné

Ajánlom a Putnoki Városi Televízió tudósítását az iskola idei ballagási ünnepségéről, mely Magyar András nyugdíjas búcsúztatása is volt:

https://www.facebook.com/putnok.varositelevizio/videos/1389659701513403/

és az iskola búcsúzóját:

https://www.facebook.com/sbmszi/posts/4504043313030691

 

 

 

 

 

 

Nekézsenyi Napraforgó Óvoda 

Óvodai beiratkozás

a 2022/2023- as nevelési évre

2022. május 4-5- én, szerdán és csütörtökön

8⁰⁰ és 15⁰⁰ között lesz az óvodában a beiratkozás.

 

Az óvodai beiratkozáshoz szükséges dokumentumok:

• A szülő, illetve a gyermek személyazonosságát és lakcímét igazoló okmány,
• a gyermek születési anyakönyvi kivonata,
• nem magyar állampolgárság esetén az itt tartózkodást engedélyező okmány,
• a gyermek TAJ kártyája,
• amennyiben a gyermek sajátos nevelési igényről szóló szakvéleménnyel, beilleszkedési- tanulási- magatartási zavar megállapításáról szóló szakvéleménnyel rendelkezik, abban az esetben az arról szóló dokumentumok.

Azt a gyermeket kell beíratni, aki 2022. augusztus 31- ig betölti a 3. életévét, jogszabály szerint 2022. szeptember 1- jétől köteles az óvodai nevelésben részt venni.

Kerüljenek beíratásra azok a gyerekek is, akik a 3. életévüket 2022. augusztus 31. után töltik be, de a 2022/2023-as nevelési év folyamán igénybe kívánják venni az óvodai ellátást!

Óvodavezető

Folytatás és megújulás-Balogh Béni 100

Elkezdődött a Balogh Béni Közösségi Ház újabb felújítása

 

Az elmúlt években kívül-belül folyamatosan megújult a valamikori nekézsenyi régi iskola épülete, a mai Balogh Béni Közösségi Ház, mely 2017-ben vette fel a nekézsenyi születésű író nevét.

Egy olyan művelődési szolgáltató komplexum épült ki a szemünk előtt az évek során-pályázati támogatással és a helyi Önkormányzat erőinek összefogásával-, mely sokféle szakmai, szabadidős kisközösségi és nagyrendezvény megtartására alkalmas, amellett, hogy nemcsak a faluközösség programjainak, hanem a nekézsenyi családok számára fontos eseményeknek is otthont ad.

Itt működik a település könyvtára, mely része a megye könyvtári szolgáltató rendszerének, s egyaránt bázisa a felnőtt-és gyermek könyvtárhasználóknak. A kialakított Gyermekkuckó ideális helyszíne a minél korábban elkezdett olvasóvá nevelésnek. Az Előadóterem kisközösségi programoknak ad helyet, a Folyosógaléria  a Balogh Béni Emlékkiállítás színhelye.

Megújult a külső homlokzat, új nyílászárókat kapott az épület. Az udvaron kiépített Filagória, a Szabadtéri Színpad a település nagy rendezvényeinek lebonyolítására képes és több száz ember művelődését, szórakozását szolgálja.

A Közösségi Ház épületének felújítása, korszerűsítése most folytatódik, a Magyar Falu Program MFP-ÖTIK/2021/6 – „Közösségi terek fejlesztése”című megnyert pályázat keretén   belül,  mintegy 25 millió forint értékben.

A projekt műszaki-szakmai tartalma röviden:

-akadálymentes mosdóhelyiség kialakítása,

-a  padló-és falburkolatok korszerűsítése, szaniterek cseréje,

-álmennyezet beépítése, fűtéskorszerűsítés,

-az épület villamossági rendszerének cseréje korszerű felszereltséggel, napelem- és villámhárító kiépítésével,

-akadálymentes parkoló kialakítása.

A munkavégzés ideje a pályázat szerint 2022.április 8. és július 15. között, a vállalkozó Harsányi Péter egyéni vállalkozó.

Az elmúlt héten az önkormányzati dolgozók és a közmunkások teljesen kiürítették az épületet. A könyvtár anyaga, a műszaki berendezések, a bútorok a szomszédos épületekbe (Hagyományok Háza, Szociális Konyha, Napraforgó Óvoda) kerültek.

S végezetül engedjék meg, hogy egy fontos idei évfordulóra hívjam fel a figyelmüket.

Az idei esztendő nyarán lenne 100 éves a Közösségi Ház névadója, Balogh Béni pedagógus, ifjúsági író (1922-2000)

S mivel is ünnepelhetnénk méltóbban –többek között- a falu szülöttének, annak a Balogh Béninek a centenáriumát, aki valamikor régen, az akkor iskolaként szolgáló épületben koptatta az iskolapadot?

A néphagyományokat, regéket, mondákat szenvedélyesen szerető, kutató, lejegyző íróra emlékezünk a tervek szerint július 21-én, a felújított Balogh Béni Közösségi Ház átadásával, az író előtt tisztelgő kopjafa állítással, ünnepi műsorral.

Az évfordulóra a későbbiekben visszatérünk.

A Közösségi Házban folyó munkálatokról rendszeresen hírt adunk.

Bánfalvi Lászlóné