Könyvespolc | Nekézsenyi képes krónika 2014-2019

Könyvespolc | Nekézsenyi képes krónika 2014-2019

Az idei esztendő gazdag könyvtermést hozott számunkra.

Elsőként megjelent Bánfalvi Lászlóné tollából a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete című  kiadvány, melyet a Magyar Imre által összegyűjtött és összeállított Emlékezés  István életére és munkásságára című könyv követett.

Napvilágot látott Bánfalvi László új néprajzi kötete is, Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám… címmel.

Végül az ide év utolsó kiadványa volt az október 19-én, az Idősek Napja faluprogramon bemutatott Nekézsenyi képes krónika 2014-2019 című képes album, melyet szerkesztőként mutathattam be.

Rendhagyó módon, most a kötet bemutatásakor elsőként teljes terjedelmében közöljük Uj-Tózsa Csabáné polgármesteri köszöntőjét a könyvből, megköszönve támogató segítségét a könyvek megjelenéséhez az elmúlt években.

***

Kedves Olvasó!

Amikor 2017-ben az Üdvözlet Nekézsenyből című képes albumunkhoz írhattam köszöntőt, megemlékeztem azokról a jelentős évfordulóinkról, amelyek az utóbbi években meghatározóak voltak számunkra. 2015-ben ünnepeltük településünk első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját, majd református egyházközségünk tagjai emlékeztek a múltjukra, később a reformáció 500 éves évfordulójára.

Köszöntöttük a nekézsenyi születésű írót, Balogh Bénit, ápoljuk Szeleczky Zita színművész emlékét és nem feledjük el Igó István pedagógus, karnagy nyolc évtizedes itteni tevékenységét.

Megjelent könyveink, felavatott emlékművünk, emléktábláink, megnyitott múzeumaink, évfordulós ünnepségeink méltón reprezentálják múltfeltáró-és őrző törekvéseinket.

A most figyelmükbe ajánlott album az elmúlt évek történéseit, eseményeit veszi számba. A kronológiába és a képek közé nem kerülhetett be az a sok minden, ami a falunkban történt az utóbbi években, de igyekeztünk a teljességre törekedni, bár tudjuk, hogy ezt elérni nem sikerülhetett.

Az idén az évfordulók sorába belépett falunk meghatározó civil szerveződése, az Együtt Nekézsenyért Egyesület is, mely immár öt éve Önkormányzatunk megkerülhetetlen partnere a településünkön folyó közösségépítő munkában, a falu fenntartható fejlődésének elősegítésében. Tagjai, Balogh Kitti elnök vezetésével – mint ahogy ebben a könyvben is olvasható és látható-, elkötelezetten munkálkodnak azon, hogy – többek között-, megőrizzék és továbbadják a falu még meglévő és nemzedékről nemzedékre öröklődő értékeit. Köszönet érte.

Köszönetet mondok a Nekézsenyt szülőfalujának valló Balog Zoltánnak, aki miniszterként, miniszterelnöki biztosként, református lelkipásztorként az elmúlt években (is) mellettünk állt, s erkölcsi és anyagi támogatása segítségével megvalósíthattuk elképzeléseinket.

Köszönet a Nekézsenyből elszármazottaknak a távolból is érzékelhető szeretetteljes odafigyelésükért, segítségükért, legyenek bár a régen Nekézsenyben jelentős szereppel bíró családok leszármazottai, vagy mindazok, akiket sorsuk életük során máshová szólított.

Köszönöm mindazoknak, akik könyveket írtak, százszámra fotókat készítettek a faluról, vagy a világhálón tudatták a fontos eseményeket, programokat.

Végezetül, de nem utolsósorban köszönet jár minden falubelinek, aki bármi módon hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években (is) jó volt és egyre jobb itt élni, hiszen nekünk ez a kis gyöngyszem a Bükki Hegyhát rejtekében, az otthonunk.                                                      

Uj-Tózsa Csabáné polgármester

***

Ez után pedig kérem, tekintsék meg a könyv bemutatásához készített prezentációnkat.- letöltéshez kattintson ide.

Így év végén, legyen ez a visszatekintés egyben biztatás is mindannyiunk számára, hogy tovább munkálkodjunk együtt Nekézseny szép jövőjéért.

Bánfalvi Lászlóné szerkesztő

KÖNYVESPOLC | Bánfalvi László: Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám

KÖNYVESPOLC | Bánfalvi László: Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám

2019. szeptemberének végén a nekézsenyi „A helyi önkormányzatok napja 2019” rendezvényen dr. habil. Veres László, egyetemi magántanár, ny. megyei múzeumigazgató (Herman Ottó Múzeum, Miskolc), lektor mutatta be Bánfalvi László: Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám… Néprajzi tanulmányok a Bükki Hegyhátról című új könyvét.
A szerző, Bánfalvi László a Bükki Hegyhát történelmének és néprajzának kutatója, aki több napvilágot látott kötetével már bizonyította egyrészt szülőföldje iránti szeretetét és tiszteletét, valamint szakmai felkészültségét.

A tanulmánykötet négy témakört ölel fel és tár az olvasó elé, amelyeket Melléklet egészít ki.

A központi írás a „Szőlő és bor a Bükki Hegyhát és a Bán-völgye néphagyományában” címmel, a vidék szőlőtermesztésének és borkultúrájának múltját bemutató és jelenét is érintő fejezet, amely a maga nemében hiánypótló feldolgozás, s emellett sok hasznos tanáccsal szolgálhat napjaink bortermelői számára is. A tanulmány tulajdonképpen történeti-néprajzi feldolgozás, mivel a mai gyűjtési anyag mellett az adott témakör történeti mélységét is igyekszik feltárni. A filoxéra megjelenéséig a Bükki Hegyhát és a Bán- völgye vidékén a szőlőművelés nagyon jelentős megélhetési forrásnak számított és a vidék jellemzői alapján a Sajószentpéteri-Miskolci borvidékhez tartozott. A tanulmány a Bibliától jut el a középkori és újabb kori történeti adatok felsorakoztatása után lényegi mondanivalójához, a néprajzi bemutatáshoz. A dolgozatnak ez a része minden lényeges szőlő és bortermeléssel kapcsolatos kérdéskört érint. Megismerhetjük a szőlő munkálatait a metszéstől a szüretig, élvezetes olvasmányt nyújtanak a szüreti felvonulást és a szüreti bálokat, népszokásokat felidéző fejezetek. A szőlőbeli építmények, a fa, kerámia és üvegből készült tároló és ivóedények bemutatása is hiánypótlónak tekinthető.
A tanulmánykötet második, a „Betyárvilág a Bükki Hegyháton a XIX. században” című részében a szerző a Mátra és a Bükk neves betyárja, Vidróczky Márton és a Nyírség ismert betyárfigurája, Geszten Józsi személyére fókuszál és két területet jár körbe. Milyen tényezők játszottak szerepet a betyárrá válásban és milyen kötődése volt Vidróczkynak és Geszten Józsinak a Bükki Hegyháthoz, s ezen belül is Nekézsenyhez? Az első kérdésre a választ a katonaságtól való szökésben és a szegénységtől való szabadulásban látja. A Nekézsenyhez való kötődés pedig több szép példával igazolható, amelyek közül kiemelésre méltó a tanulmánykötet címe is, amely egy Vidróczky népdalból való.
A következő „Akik a Bükki Hegyhát néprajzát (is) kutatták” című fejezet azokat a XIX. század végén és a XX. század elején élt tudósokat veszi számba, akik a Bükki Hegyhát vidékén születtek, vagy itt haltak meg, s akiknek munkásságuk kötődött a helyi néprajzi értékek felkutatásához, megörökítéséhez. A bemutatott tudósok közül három született a Bükki Hegyháton, így Sátán a nyelvész Barta József és az irodalomtörténész Szvorényi József. Barta többek között a palóc-barkó nyelvjárás kutatója is volt. Szvorényi pedig közmondásokat, szólásokat és példabeszédeket jegyzett fel e vidékről. Dédestapolcsány szülötte volt Komoróczy Miklós Ede, aki a Bükki Hegyhát népéletének és a népnyelvének megörökítésében jeleskedett. A negyediknek bemutatott tudós, Lajos Árpád úgy kötődik a tájhoz, hogy Dédestapolcsányban van eltemetve és a Bükki Hegyhát falvait járva nagyon sok népdalt, népszokást és népi gyermekjátékot jegyzett fel, illetve tett közzé, ma már klasszikusnak számító munkáiban.
Az előző, a tudománytörténeti íráshoz hasonlóan hiánypótló a tanulmánykötet utolsó dolgozata, amely a népi emlékezet által megőrzött, harangokkal kapcsolatos történeteket ismertet, a kútba-vízbe rejtett harangoktól, a dédestapolcsányi Bajusz-harangig.

A kötet záró részét a Mellékletek képezik, melyek az egyes tanulmányokhoz szolgáltatnak kiegészítő anyagot. Így olvashatjuk a földrajzi nevek településenkénti felsorolását, tréfás pinceköszöntőket, a Vidróczky népdal bemutatását, a sajógömöri kapás Mátyás szobor alkotójának, az (Alsó) hangonyi születésű Holló Barnabás szobrásznak rövid életútját.
A könyvben gazdag képanyag található, a végén lévő színes Képtár pedig bemutatja az egyes települések pincesorait, borospincéit, a szőlővel, borral kapcsolatos eseményeket, tárgyakat.

Végezetül idézzük a lektor záró szavait:

“…Bánfalvi László tanulmánykötete igen élvezetes és hasznos olvasmány lesz mindazok számára, akik a Bükki Hegyhát településein élnek és minél többet akarnak tudni a táj gazdag történelméről, népéletéről. A tanulmánykötetből megszerezhető tudás erősítheti a szülőföldhöz való kötődésüket is. Hasznos olvasmány lesz a feldolgozás azok számára is, akik még nem jártak ezen a csodálatos vidéken, vagy nem ismerik kellőképpen, mert a Bükki Hegyhát vidékének felkeresésére inspirál. S végezetül értékes lesz a tudomány számára, mert új adataival, újszerű megállapításaival elősegíti a kutatómunkát és új eredmények feltárására irányuló munkálkodásra ösztönöz.”

(Kiadja: Nekézseny Község Önkormányzata. Felelős kiadó: Uj-Tózsa Csabáné polgármester. Szerkesztette: Bánfalvi Lászlóné. Nekézseny, 2019. 112 l.+12 sz. t.)

A szerkesztő

KÖNYVESPOLC | Bánfalvi Lászlóné: Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete

KÖNYVESPOLC | Bánfalvi Lászlóné: Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete

Új könyv jelent meg Nekézsenyben

A 2019. július 13-i Szeleczky Zita emlékünnepségen emlékeztünk a 20 éve elhunyt, a nekézsenyi temetőben nyugvó Szeleczky Zita csodálatos színművészre, mely eseményről honlapunkon  már hírt adtunk. A Nekézseny Község Önkormányzata és a Szeleczky Zita Alapítvány által közösen szervezett programon megkoszorúztuk síremlékét, avattunk emléktáblát a valamikori családi kúria falán, elhangzottak köszöntők és emlékbeszédek, s végül a rendezvényt záró istentiszteleten meghallgathattuk Nagytiszteletű Balog Zoltán református lelkész prédikációját a művésznő emlékére.

A rendezvényen Bánfalvi Lászlóné szerző bemutatta a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete című új kiadványt.

Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a könyv megjelentetésével a település jelentős kiadói tevékenysége ezzel újabb szintre lép, hiszen útjára indítjuk a Nekézsenyi füzetek című kiadványsorozatunkat, melynek ez a munka az első darabja. Szándékaink szerint a sorozat darabjai a későbbiekben sokféle, a falunkhoz, a Bükki Hegyháthoz kapcsolódó témát dolgoznak fel és adnak közre, vállalt érzékőrző és értékteremtő feladatunk nyomán.

A kötet előszavában az alábbiakat fogalmaztam meg:

„Szeleczky Zita színművész életével és munkásságával sokféle módon és formában foglalkoztam az elmúlt közel két évtizedben. Részese voltam és vagyok annak a könyvtári tevékenységnek, mely a térség és benne a Bükki Hegyhát, jelesül Nekézseny hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységét támogatja, benne a művésznő emlékének ápolását.

Kalauzoltam az iránta érdeklődő látogató csoportokat Nekézsenyben, lehettem zsűritag az emlékére rendezett szavalóversenyeken és nagy megtiszteltetés volt, hogy mondhattam emlékező beszédet a születésének 100. évfordulóján rendezett ünnepségen. A település honlapján rendszeresen jegyzek személyéhez kötődő írásokat.

A Szeleczky Zita számára oly kedves, végső nyughelyét is adó Nekézseny méltón őrzi emlékezetét. Ebben a kiadványban összegyűjtöttem mindazon szellemi és tárgyi emlékek sorát, melyek ezt a nemes célt szolgálják, és tettem mindezt úgy, hogy aki többet szeretne tudni róla, találjon hozzá bőven ajánlott forrásanyagot is.”

Az anyaggyűjtés során szembesültem azzal, hogy Szeleczky Zita életéről és munkásságáról az elmúlt évtizedekben könyvtárnyi irodalom született. Könyvek láttak napvilágot, folyóiratcikkek százai olvashatóak eredeti formában és a ma már megkerülhetetlen internetes felületeken.

Bizonyára megszületik majd egy teljes Szeleczky Zita bibliográfia, én most ebben a kiadványban főként azt az irodalmat használtam, melyek a helyi eseményekhez, folyamatokhoz kapcsolódnak. A bőség zavarával küszködve – s akkor még a terjedelmi korlátokról nem is beszéltem-, idéztem a felhasznált forrásokból, melyeket a lábjegyzetben megjelöltem, hogy az esetleges bővebb érdeklődést, vagy akár későbbi kutatást segítsem.

 A színes kötet 96 oldalon 11 fejezetből áll, melyeket Szeleczky Zitától való idézetek vezetnek be.

Az egyes fejezetek végén több oldalas fotóanyag illusztrálja a megelőző szöveganyagot. A kiadványban szereplő írásos-és fotódokumentumok főként a Szeleczky Zita Emlékház  anyagából valók.

A könyv egyes fejezetei az alábbiak.

Elsőként Szeleczky Zita élete és munkássága címmel rövid életrajzi ismertetőt olvashatnak, mely nem más, mint a centenáriumi ünnepségen elhangzott ünnepi beszéd.

A Családi évtizedek – Emlékek és gondolatok..című egység a művésznő szeretett szüleiről, testvéreiről, nekézsenyi nyarainak felidézéséről szól, főként az általa elmondott emlékek, a vele készült riportok, különféle újságcikkek alapján, melyekből egy összetartó, az emigrációban is egymást segítő család képe rajzolódik ki.

A „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…” Balogh Béni Szeleczky Zitáról című rész a nekézsenyi író, a magyar rege- és mondavilág megörökítője emlékeit tartalmazza a művésznőről, akinek halálhírét megrendülten fogadta az akkor már idős Balogh Béni, sajnálva, hogy betegsége miatt nem lehet ott a búcsúztatón, abban a temetőben, ahol az ő szülei is nyugszanak.

Szeleczky Zita negyvenöt év után, 1990 szeptemberében léphetett újra hazai földre, látogathatott újra a szeretett faluba. Ez a témája a következő fejezetnek, melyben olvashatjuk megrendítő szavait arról, milyen érzésekkel, gondolatokkal töltötte az időt itthon ennyi év után.

A végső búcsú című rész már a temetéséről szól, amikor 1999. augusztus 3-án örök nyugalomra helyezték a nekézsenyi temetőben, szerettei körébe, s ahol ravatalánál tisztelői sokasága vett tőle búcsút.

A Márvány és bronz című fejezet a művésznő síremlékével foglalkozik, melynek avatására elhunyta után két évvel és napra pontosan temetésének második évfordulóján, 2001. augusztusában került sor, s mely emlékhelyet azóta százak kerestek fel, hogy tisztelegjenek emléke előtt.

A Kincses emlékek egység a művésznő születésének 90. évfordulója tiszteletére 2005-ben megnyitott Emlékház létrejöttének körülményeiről, az átadó ünnepségről, a gyűjtemény kialakításáról, a látható tárgyi emlékekről szól, melyek a mai napi szinte hétről hétre gyarapodnak, újabb és újabb adományozott relikviákkal.

A kötetben már helyet kapott a most felavatott, a boldog gyermekkort idéző Emléktábla is.

A Centenárium –Szeleczky 100 fejezet a 2015.évi ünnepségre emlékezik, annak valamennyi eseményével, mellyel a művésznő születésének 100. évfordulójára emlékeztünk.

Fontos része a kiadványnak az Együtt Nekézsenyért Egyesület által, immár három alkalommal rendezett Szeleczky Zita szavalóversenyek felidézése, amelyek segítségével a gyermekekhez, a fiatalokhoz szeretnénk közelebb hozni a Szeleczky Zita által oly nagyon szeretett magyar verset és az ő csodálatos versmondását.

Évfordulók, megemlékezések, programok sorolása, leírása zárja a fejezeteket, itt is, mint az előzőeknél képek sorával színesítve.

Végül a Könyvespolc a művésznőről és a falutól megjelent könyveket ajánlja az olvasóknak.

Köszönetemet fejezem ki a kiadást lehetővé tévő Miniszterelnökség-Lechner Tudásközpontnak, valamint Nekézseny Község Önkormányzatának, a kutatómunkámat elkötelezetten támogatóknak, a sok-sok adatközlőnek és visszaemlékezőnek Nekézsenyben és azon túl is.

A kötet borítóján a korabeli szakmai folyóirat, a Film Színház Irodalom egy 1940. évi tavaszi számának címlapjáról Szeleczky Zita mosolyog az olvasóra Veronka szerepében, Babay József: Furulyaszó című darabjában a Nemzeti Színházban. A belső borítón szintén ennek a lapnak egy 1939. évi nyári számából található egy életkép a művésznővel készült riportból.

A hátsó borító belső oldalán pedig egy térkép kapott helyet, melyen nemcsak a Szelecky Zitához kötődő emlékhelyeket jelöltük meg, hanem falunk megtekintésre érdemes nevezetes pontjait is, a hozzánk látogatók tájékozódásának elősegítésére.

Jó szívvel ajánlom a kiadványt minden kedves érdeklődő figyelmébe, mely a helyi Önkormányzati Hivatalban és a Szeleczky Zita Emlékházban elérhető.

Bánfalvi Lászlóné szerző

Az Emlékünnepségről ajánljuk:

„Akit nem felejtenek, örökké él…” A Szeleczky Zita Emlékünnepségről