PORTRÉ | Csorba Ilona

PORTRÉ | Csorba Ilona

Kedves Olvasók!

Portré rovatunk új vendége Csorba Ilona. Ismerkedjenek meg életútjával, több évtizedes gazdag művészi pályájával, szerepeivel  az ország különböző színházaiban.

Csorba Ilona

Csorba Ilona színművésznő 1938. augusztus 18-án született Nekézsenyben.

Édesapja Csorba Ferenc elkezdte a Tanítóképzőt, de tanulmányait abba kellett hagynia. Ezután kereskedőnek és hentesnek tanult Putnokon, majd Nekézsenyben telepedett le. Feleségével kereskedelemmel és vendéglátással foglalkoztak  a  „Hangya” Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet  hálózata keretében   és szódagyárat is üzemeltettek. A faluban csak Kezelő Úr és Kezelő Asszony néven illették őket. Később még egy kislányuk született, Valéria.

Ilona szép csengő énekhangját már 6. osztályos korában, a nekézsenyi elemi iskolában felfedezte Igó István igazgató, tanár- karnagy és javasolta, hogy a tehetséges kislány zenei tanulmányokat folytasson. Erre családi okok miatt nem kerülhetett sor, így középiskolába az ózdi Közgazdasági Technikumba került.

 Az 1950-es években Ózdon virágkorát élte az amatőr színjátszás, most is jól ismert Stefanek Béla színész és Zudla Pál rendező neve a városban. A középiskolás lány tehetségét a színjátszáshoz, a színpadi énekléshez ők is felismerték és szívesen felkészítették a műkedvelő előadásokon való szereplésekhez, amellett, hogy ő is állandóan képezte magát, csiszolta a hangját.

Pályáját 1963-ben kezdte az egri Gárdonyi Géza Színházban, majd 1966–67-ben a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. Két évadot a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött, majd 1970-től ismét a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, ahol a nézők az operett irodalom legszebb primadonnaszerepeiben láthatták és hallhatták. Ma is szívesen emlékszik Horváth Gyula színművész énektanár feleségére, Irénkére, aki miskolci évei alatt énektanára és korrepetitora volt.

Olyan bonvivánok mellett volt operettprimadonna Miskolcon, mint Poór Péter és Szabadi László. Játszotta  Helénát, Junót a Szép Helénában, a Nagyhercegnőt a Sybill,  Arzénát  A cigánybáró, Izabellát a Boccaccio című operettekben.

Ezekben az években sok templomban az ő hangján szólalt meg az Ave Maria.

Simándy József  operaénekes – aki sokat játszott Miskolcon-, többször  hívta  a fővárosba és  külföldi fellépésekre is. A családja miatt nem hagyta el Miskolcot, hiszen akkor már férjnél volt, s fiúgyermeke is megszületett. Férje Vass László (megh. 2005) prózai színész volt, szép énekhanggal, akivel sokat járták együtt a vidéket, kedvelt fellépői voltak környékünk különféle rendezvényeinek, ünnepi programjainak.

1981-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapító tagja lett, ott dolgozott egészen 2007-ig, nyugdíjba vonulásáig, ahol zenés epizód- és karakterszerepeket játszott. Egyike a színház Örökös Tagjainak. Az új teátrum második bemutatójában ,Móricz Zsigmond:Úri murijában Trézsi szerepét alakította, de többek között játszott a Rómeó és Júliában, a La Mancha lovagjában,a Jó estét nyár, jó estét szerelem , A dzsungel könyve, a Szentivánéji álom című darabokban. Verebes István, aki az 1990-es évek közepén a színház igazgatója, rendezője volt, ha csak lehetett, minden darabba beiktattatott számára egy zenei betétet, mert a közönség nagyon szerette az énekhangját.

Hosszú pályafutása során mindig igazi művészi alázattal rendelte alá magát az  előadások  nézőkhöz szóló üzenetének.

Az utóbbi közel 10 évben a szülői házban él Nekézsenyben.

Fia, Vass Gábor feleségével Miskolcon lakik. Unokái Csenge és Csobán egyetemi tanulmányaikat végzik. Testvére, Valika , aki az ózdi Almási Balogh Pál Kórház Gyógyszertárából vonult nyugdíjba, Egerben  él.  Családtagjai gyakori látogatói a Művésznőnek, akinek szép hangját az utóbbi években nemcsak a helyi református templomban, hanem a nekézsenyi ünnepi alkalmakkor is megcsodálhattuk. Fellépett a Szeleczky Zita Centenáriumi ünnepségen éppúgy, mint a Faluköszöntő Napon 2015-ben. A Duna Televízió ismert Ízőrzők című filmjében is az ő hangja csendül fel elsőként:”A Bükk alján van egy falu, Nekézseny…”

Kedves Művésznő!

Jó erőt, egészséget kívánunk szeretettel, falunk kis közösségében.

Köszönjük  Koósné Csorba Valikának a cikk összeállításához nyújtott segítségét.

Bánfalvi Lászlóné

Uj-Tózsa Csabáné

Uj-Tózsa Csabáné

 

Kedves Olvasók!

A tavalyi évben indított Portré – Nekézsenyi arcképek- rovatunkban eddig Magyar László, Rigó Miklós, Tóth Jánosné és Varga Emese Katalin életével, munkásságával ismerkedhettek meg.

Most rendhagyó módon úgy ajánljuk figyelmükbe rovatunk következő vendégét, Uj-Tózsa Csabánét, hogy olvasásra ajánljuk a már két évtizede megjelenő és a régiónkban jól ismert Északkeleti Almanach sorozat a polgármester asszonyt bemutató életrajzát, Kovács István újságíró tollából.

A sorozat szerkesztője Ésik Sándor újságíró, aki így fogalmaz:”Két évtized, négyezer portré… Faluriportok, interjúk, képes beszámolók múltunkból és napjainkból. ”Az Almanach a világhálón a http://napkeletnepe.blog.hu/ és a https://www.facebook.com/UnokainkIsOlvasniFogjak/  oldalakon érhető el.

 


UJ-TÓZSA CSABÁNÉ

szszb_32_ki_uj-tozsa_csabaneA borsodi Bükki Hegyháton fekvő 747 fős községben szeptember 24-én adták át az új református  parókiát, amelyen részt vett a magát mindig nekézsenyinek valló Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Csomós József református püspök is. A vallási élet mellett az ott élőknek egyre nagyobb igénye van a hagyományőrzésre, a Páva Kör mellett a katonakórusban is aktívan kiveszik részüket. Szeleczky Zita színművésznőnek annyira megtetszett ez a hely, ahol gyermekkorának egy részét töltötte, hogy végakarata szerint a csendes kis falu temetőjében helyzeték örök nyugalomra.

A 2014- évi önkormányzati választásokon, jelöltként a helyi posta vezetője, Új-Tózsa Csabáné Katika is indult, aki nyolc éven át vezette a község iskolájának szülői munkaközösségét, munkahelyén pedig minden hír eljutott hozzá. Ezért tudta, mire van még szüksége a helybeli embereknek. A választási eredmény sikert hozott számára.

– Ózdon 1985-ben kitűnő eredménnyel végeztem a szakmunkásképző kereskedelmi és vendéglátó ipari szakát, majd a Bródy Szakközépiskolában érettségiztem kereskedelmi-áruforgalmi és gazdálkodási szakon. Ezután a Magyar Posta lett a munkáltatóm és 19 éven keresztül vezettem a helyi postahivatalt – mondta bemutatkozásképpen a tősgyökeres nekézsenyi családból származó polgármester. Folyamatos munkáját a gyermekszülések szakították meg. Nagyobbik fia, Balázs 28 éves és vagyonőrként dolgozik, míg a 25 éves Ákos Budapesten egy bank alkalmazottjaként keresi a kenyerét. Csaba, a családfő karbantartó munkával tölti mindennapjait a helyi intézményeknél.

Katika jókora energiával látott munkához, amiben könnyebbséget jelentett, hogy elődjétől adósság nélkül vehette át a hivatalt, mely már Közös Önkormányzati Hivatalként működik. Négy település tartozik a Nekézsenyi Közös hivatalhoz. Ekkorra már kiépült a teljes infrastruktúra, de jó állapotban voltak a belterületi utak egy része is. A József Attila úton a csapadékvíz elvezetését és az árkok betonelemes kibélelését, valamint a Kossuth utca felső szakaszának járdafelújítását viszont már a tavalyi évben végezték el. Talált a közfoglalkoztatási programhoz is értékteremtő elfoglaltságot, hiszen a Start munkaprogramon belül felújították a buszmegállókat és a hidakat, a falu szépítésére pedig virágtartókat és padokat készítettek. A közösségi ház udvarán fedett színteret alakítottak ki, ahol a helyi rendezvényeket tartják. Pályázati sikernek köszönhetően kezdődött el tavaly nyáron a már említett református parókia építése, ami máris meghatározóvá vált a falu arculata szempontjából is. Ennek átadása egybeesett az egyházközség önállósodásának 230., valamint a kőtemplom alapkőletételének 200. évfordulójával.

Nekézsenyről 1415-től származnak az első írásos dokumentumok. A későbbi évszázadokban a kevés mezőgazdaságilag művelhető terület mellett működött ott több vasércbánya, az érc jelenlétét mutatják a több helyen vöröslő hegyoldalak. A térség szénbányái egykor ugyancsak sok embernek adtak munkát. A falun átfolyó Csernely patak több vízimalmot táplált, az utolsó ilyen őrlőberendezésre a legöregebb helybeliek még emlékeznek, hiszen 1962-ig működött. Jellemzően kétlaki életet éltek a nekézsenyi emberek, hiszen a főállás mellett kivették részüket a háztáji gazdaságból is. Minderről megemlékeztek 2015-ben a 600 éves évfordulón, amelyre faluköszöntő napot szerveztek. A méltó ünnepléshez az Emberi Erőforrások Minisztériumától emlékmű elkészítésére nyertek pályázatot. Kiadtak egy könyvet „Évszázadok a Bükki Hegyháton” címmel és megnyitották a Hagyományok Házát a régi iskolában. Utóbbiban látható az egykori önkéntes tűzoltók ruházati és műszaki felszerelése, Magyar László fotográfus fényképezőgép gyűjteménye, a gyerekek pedig kétszáz babában gyönyörködhetnek. A tárlatok tovább bővülnek, hiszen az Együtt Nekézsenyért Egyesület tagjai már gyűjtik a régi falvédőket, szőtteseket és a kézimunkákat. Az idáig féltve őrzött darabokat egyre többen ajánlják fel a közösség számára.

Nyertek még négymillió forint közművelődési érdekeltségnövelő támogatást, amiből a régi iskola nyílászáróit cserélték ki, de elvégezték a külső vakolást és a csatorna felszerelését is.  

Csatlakoztak a könyvtár mozi és a könyvtári fiesta mozgalomhoz, és emléksarkot kapott a helybeli születési Balogh Béni ifjúsági író. Sikeres volt a könyvtárbővítésre benyújtott pályázatuk is.

Polgármester asszony szerint Nekézseny csendes, nyugodt környezete, jó levegője, kiváló közbiztonsága vonzza a pihenni, feltöltődni vágyó látogatókat. A Szeleczky Emlékházban láthatók a színművésznő személyes tárgyai és néhány ismert filmjének ruhadarabjai, amelyek sokakban ébresztenek nosztalgiát.

Forrás: http://napkeletnepe.blog.hu/2016/09/29/uj-tozsa_csabane


 

Végezetül, íme a polgármesteri „szolgálat” néhány képben…

További jó munkát kívánunk.

Varga Emese Katalin

Varga Emese Katalin

Kedves Olvasóink!

A tavalyi évben indított Portré rovatunk ismét jelentkezik.

A honlap főszerkesztőjeként a minél szélesebb körű, objektív tájékoztatás híve vagyok, vallva az alapos, háttérben végzett munka elsődlegességét, most mégis, engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést, annál inkább, mert meg is említtettem rovatunk vendége által.

Öröm számomra, hogy falunk nyugalmazott lelkésznője vállalta a felkérést a bemutatkozásra.

Az öröm nemcsak kedves személyiségének szól, hanem annak a ténynek is, hogy az idei évben több jelentős évfordulót, kivételes eseményt ünnepelhetünk, melyek református egyházunk életéhez kötődnek.

Varga Emese Katalin következő írása, az ezt követő néhány fotó mintegy előrevetíti az őszi egyházi ünnep hangulatát, s egy újabb kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy még jobban rátalálhassunk nemcsak gyökereinkre, hanem az egymáshoz vezető útra is.

Kedves Lelkésznő!

Legyen erő, egészség, jó pihenés részese a jövőben, az ünnep közeledtével pedig áldott Pünkösdöt kívánunk.

Bánfalvi Lászlóné


 

Varga Emese Katalin

„ Az a kedves felkérés ért el hozzám a honlap főszerkesztőjétől, hogy írjak valamit röviden magamról.

Nevem Varga Emese Katalin, nyugdíjas református lelkipásztor.

Életem első felét Miskolcon, egy tervezővállalatnál töltöttem, életem második felét pedig Nekézsenyben, ebben a gyönyörű hegyháti kicsi faluban.

Negyedszázadon át voltam a helyi református közösség lelkipásztora.

A legnagyobb kitüntetést akkor kaptam az Úrtól, mikor megtérésre, élő hitre jutottam, mikor életem Urává és Megváltójává tettem Jézus Krisztust, harminchárom éves koromban.

A huszonöt éves gyülekezeti szolgálatomban komoly segítséget jelentettek szüleim, a hat éve elhunyt Édesapám és a még velem élő, már idős 91 éves Édesanyám.

De komoly segítséget jelentettek az odaszánt életű presbiterek, gyülekezetünk gondnoka és felesége, valamint az Úr útján járó gyülekezeti tagok.

Egy melegszívű élő hitű, szolgáló gyülekezetben szolgálhattam az Urat, ami a mai korban nagy kiváltság.

Sok minden történt ez alatt a negyedszázad alatt.

Sok csodát élhettünk át együtt a gyülekezettel.

Ámulva láttuk Isten Szentlelkének csodálatos munkáját úgy a parókia, a templom felújításkor, mint a lelki templomok építése során.

Jó volt megtapasztalni Isten Igéjének valóságát: „A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” I. Korinthus 15 :58

Valamint kedves Igémet, a Filippi 4:13-at: ”Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

A gyülekezet iránti szeretet hatására váltam meg miskolci lakásomtól és telepedtem le nyugdíjasként kicsi falunkban.

Hálás vagyok az Úrnak, mert megtapasztaltam az Ő csodáit, szeretetének sokféle jelét.

Mindezért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!

Varga Emese Katalin

A Lelkésznő az alábbi fotókat választotta a bemutatkozáshoz:

Tóth Jánosné

Tóth Jánosné

Portré rovatunk új számában Tóth Jánosné óvodapedagógust, sokunk Erzsike óvó nénijét mutatjuk be, akinek a hozzáállása az élet nehézségeihez, örömeihez példamutató lehet mindannyiunknak.

 


 

Tóth Jánosné

 

Portré




„Hittel tedd meg az első lépést!

Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt,

csak az első lépcsőfokot.”

Martin Luther King

 


Tóth Jánosné, született Leviczki Erzsébet Sajószentpéteren született – apai ágon lengyel származásúként, mint harmadik gyermek a családban-, 1965. december 29-én. Gyermekkorát Becskeházán, egy abaúji kis faluban töltötte. Kazincbarcikán érettségizett a Ságvári Endre Gimnáziumban. Főiskolai tanulmányait a Budapesti Óvóképző Főiskolán kezdte, majd levelező tagozaton a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán szerzett diplomát.

1984-ben kötött házasságot a nekézsenyi Tóth Jánossal, aki szintén a szép pedagógusi hivatást választotta. Két gyermekük született, Zsófia és András. Férje szülőfalujába 1987-ben költözött a család, azóta is itt élnek.

A család konfirmációkor
A család konfirmációkor

Óvónői pályáját Dédestapolcsányban kezdte, még mint képesítés nélküli óvónő, a nekézsenyi Napközi Otthonos Óvodában – ma Nekézsenyi Napraforgó Óvoda-, éppen negyedszázada, 1991-től dolgozik. Így vall hivatásáról: „Hiszem, hogy nem véletlenül, mert az Úr vezetett erre a pályára és tudom, hogy Ő a legjobbat adja azoknak, akik Őt szeretik. A szeretet, a törődés az egész óvodapedagógusi munkámat át kell, hogy járja, mert így lehet igazán formálni a kicsiny lelkeket.” Lev Tolsztoj szavai is ezt tükrözik: „Szeretet nélkül lehet fát aprítani és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”

Erzsike óvó nénit a falu közössége befogadta és a református gyülekezet lett a második családja. 15 éve a gyülekezet presbitere. A 2014. évi önkormányzati választáson harmadik alkalommal kapott bizalmat a falu lakosaitól, újra képviselő lett.

Kollégákkal és az elmaradhatatlan Pedagógusnapi virágcsokrokkal az 1990-es években
Kollégákkal és az elmaradhatatlan Pedagógusnapi virágcsokrokkal az 1990-es években
IM000497
A Nekézsenyi Református Egyházközség egykori presbitériuma















Óvónőként, presbiterként és képviselőként is fontosnak tartja az értékmegőrzést, a hagyományápolást, valamint a rábízottakért való felelősséget. 2014-ben örömmel csatlakozott az akkor újjáalakult Pávakörhöz, azóta is részt vesz a próbákon, ott van a különféle fellépéseken, rendezvényeken.

Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítása
Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítása

Régóta gyűjt babákat, melyek szeretete kislánykora óta elkíséri a mai napig. Gyűjteményét kiállítva 2015 tavaszán a Szeleczky Centenárumi ünnepségen láthattuk először majd örömmel mutatta be babáit a környező falvakban is. Ma már a Hagyományok Házában állandó kiállítás fogadja az érdeklődőket.





2015-ben, Pedagógusnap alkalmából nagy megtiszteltetésben részesült: óvodapedagógiai munkája elismeréseként, szakmája legmagasabb kitüntetését, a Brunszvik Teréz – díjat vehette át Balog Zoltán Miniszter Úrtól.

A kitüntetés átvétele 2015. június 4-én
A kitüntetés átvétele 2015. június 4-én

„Sokszor nem látom tisztán azt az utat, amin járnom kell, de megyek előre, tudván, hogy az akadályokat le kell küzdeni. Minden győzelem közelebb visz a célhoz, hittel kell mennem és nem egyedül.”– ez Tóth Jánosné, Erzsike óvó néni ars poétikája.

 

További munkájához minden jót kívánunk.

BLnéZs


Ha felkeltettük érdeklődését és szeretné megtekinteni Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítását, látogasson el hozzánk. Foglaljon időpontot portálunkon keresztül, ide kattintva.


További cikkek portrénk főszereplőjének életével, munkásságával kapcsolatban:

A putnoki TV riportja Tóth Jánosnéval

Tóth Jánosné Babavilág c. kiállításának Facebook oldala

Babavilág – Tóth Jánosné kiállítása Nekézsenyben

 

Rigó Miklós

Rigó Miklós

 

Rigó Miklós

 

Rigó-MiklósRigó Miklós 1947-ben született Nekézsenyben. Rajzolni már kisgyermek korában szeretett, melyet később főként az olajjal való festés követett.

Kedvtelésének hódolva állandóan képezte magát. Az évek során festett csendéleteket, tájképeket, portrékat egyaránt.

Közben szívesen hódolt egyéb szenvedélyeinek is, melyek között a népi hagyományok ápolása éppúgy jelen van szinte minden formájában, mint a régiséggyűjtés.

Oroszlánrészt vállalt a Hagyományok Háza megálmodásában és megvalósításában, melyért valamennyien köszönettel tartozunk neki.

Kérjük Látogatóinkat, fogadják szeretettel olajfestményeit. További értékteremtő és- őrző munkájához sok sikert kívánunk.

Magyar László

Magyar László

Kedves Látogatóink!

Nekézsenyi Portré címmel induló új sorozatunk első híranyagát olvassák, melyben egyrészt a köztünk, a faluban élők, másrészt a faluból elszármazottak életútját mutatjuk be, terveink szerint negyedévente egy-egy új cikkel frissítve a rovatot.

Elsőként a sokunk által jól ismert, éppen az idén 60 éve fényképező Magyar Lászlót mutatjuk be, kinek a fotóiból az újonnan nyílt Hagyományok Házában állandó kiállítást láthatnak és időszaki jelleggel fényképezőgépeinek gyűjteménye is megtekinthető. Életrajza mellett a kiállításon lévő szép látképeiből mutatunk be néhányat.

Kedves Laci Bácsi, köszönjük, hogy megörökítette az elmúlt évtizedek eseményeit, további jó erőt, egészséget kívánunk!


Magyar László

Magyar_Laszlo

 

“A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. Legjobb kép az igazság…”

-Robert Capa-

1936. április 30-án született Nekézsenyben. Édesapja gyermekkorától a vasútnál dolgozott nyugdíjazásáig. Feleségével -szegény körülmények között-, hat gyermeket neveltek, öt fiút és egy lányt, akit sajnos fiatalon elvesztett a család.
Az általános iskola öt osztályát Nekézsenyben végezte, majd az ózdi Gyári Iskolában tanult tovább. A 8. osztályt –miután kollégiumi elhelyezést kapott-, már a putnoki Gr. Serényi Béla Általános Iskolában fejezte be.
Középiskolai tanulmányait az ózdi Közgazdasági Technikumban kezdte, bár nem oda jelentkezett, más, a művészethez kötődő pályára vágyott. A számvitel és a statisztika nem is igazán volt az ő világa, így tanulmányait 3 év után abbahagyta.
Foglalkozott szobrászattal egy ideig, majd 1954. október 25-én munkát vállalt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Előbb az Anyagvizsgálati osztályon dolgozott, mint minta előkészítő, azután csoportvezető, majd az Idegenáru Ellenőrzési Osztály munkatársa volt nyugdíjba vonulásáig, 1991. április 30-ig.

Látkép 5.

1959-ben vette nőül régi szerelmét, Anga Katalint, házasságukból két fiú született. Szeretett feleségét 2011-ben vesztette el, aki a mai napig tartó nagy űrt hagyott maga után.
Az 1950-es évek elején az agyagszobrait megörökítendő, egyik munkatársától kérte el kis box-gépét. Ezután ő is vásárolt egyet és így kezdődött el a fényképezés, mely hamar a szívéhez nőtt. Egymás után vásárolta az egyre jobb teljesítményű fényképezőgépeket, melyeket gyűjteni is kezdett. A gépek száma hamar gyarapodott, hiszen saját vásárlásai mellett sokat kapott ajándékba is.
Az 1970-es években társaival egy fotószakkört is alakítottak, ami egy év után megfelelő helyiség hiányában megszűnt.
Az elmúlt 60 évben Magyar László tájképein megörökítette a környező hegyeket, völgyeket, a faluban történt eseményeket, az itt élő emberek mindennapjait. Képei a közelmúlt lenyomatai, a hármas célt megvalósítva: dokumentálnak, megörökítik a látványt és mindezt úgy teszik, hogy bennük van saját személyisége, látásmódja.
Köszönjük Magyar Lászlónak, hogy megőrizte nekünk a falu emlékeit és kívánjuk, hogy erőben és egészségben még sok képet készítsen a jövő nemzedékének.

Látkép a Harkáról

Fotók: Magyar László, Kerékgyártó Mihály

diszito