Az idei esztendő gazdag könyvtermést hozott számunkra.

Elsőként megjelent Bánfalvi Lászlóné tollából a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete című  kiadvány, melyet a Magyar Imre által összegyűjtött és összeállított Emlékezés  István életére és munkásságára című könyv követett.

Napvilágot látott Bánfalvi László új néprajzi kötete is, Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám… címmel.

Végül az ide év utolsó kiadványa volt az október 19-én, az Idősek Napja faluprogramon bemutatott Nekézsenyi képes krónika 2014-2019 című képes album, melyet szerkesztőként mutathattam be.

Rendhagyó módon, most a kötet bemutatásakor elsőként teljes terjedelmében közöljük Uj-Tózsa Csabáné polgármesteri köszöntőjét a könyvből, megköszönve támogató segítségét a könyvek megjelenéséhez az elmúlt években.

***

Kedves Olvasó!

Amikor 2017-ben az Üdvözlet Nekézsenyből című képes albumunkhoz írhattam köszöntőt, megemlékeztem azokról a jelentős évfordulóinkról, amelyek az utóbbi években meghatározóak voltak számunkra. 2015-ben ünnepeltük településünk első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját, majd református egyházközségünk tagjai emlékeztek a múltjukra, később a reformáció 500 éves évfordulójára.

Köszöntöttük a nekézsenyi születésű írót, Balogh Bénit, ápoljuk Szeleczky Zita színművész emlékét és nem feledjük el Igó István pedagógus, karnagy nyolc évtizedes itteni tevékenységét.

Megjelent könyveink, felavatott emlékművünk, emléktábláink, megnyitott múzeumaink, évfordulós ünnepségeink méltón reprezentálják múltfeltáró-és őrző törekvéseinket.

A most figyelmükbe ajánlott album az elmúlt évek történéseit, eseményeit veszi számba. A kronológiába és a képek közé nem kerülhetett be az a sok minden, ami a falunkban történt az utóbbi években, de igyekeztünk a teljességre törekedni, bár tudjuk, hogy ezt elérni nem sikerülhetett.

Az idén az évfordulók sorába belépett falunk meghatározó civil szerveződése, az Együtt Nekézsenyért Egyesület is, mely immár öt éve Önkormányzatunk megkerülhetetlen partnere a településünkön folyó közösségépítő munkában, a falu fenntartható fejlődésének elősegítésében. Tagjai, Balogh Kitti elnök vezetésével – mint ahogy ebben a könyvben is olvasható és látható-, elkötelezetten munkálkodnak azon, hogy – többek között-, megőrizzék és továbbadják a falu még meglévő és nemzedékről nemzedékre öröklődő értékeit. Köszönet érte.

Köszönetet mondok a Nekézsenyt szülőfalujának valló Balog Zoltánnak, aki miniszterként, miniszterelnöki biztosként, református lelkipásztorként az elmúlt években (is) mellettünk állt, s erkölcsi és anyagi támogatása segítségével megvalósíthattuk elképzeléseinket.

Köszönet a Nekézsenyből elszármazottaknak a távolból is érzékelhető szeretetteljes odafigyelésükért, segítségükért, legyenek bár a régen Nekézsenyben jelentős szereppel bíró családok leszármazottai, vagy mindazok, akiket sorsuk életük során máshová szólított.

Köszönöm mindazoknak, akik könyveket írtak, százszámra fotókat készítettek a faluról, vagy a világhálón tudatták a fontos eseményeket, programokat.

Végezetül, de nem utolsósorban köszönet jár minden falubelinek, aki bármi módon hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években (is) jó volt és egyre jobb itt élni, hiszen nekünk ez a kis gyöngyszem a Bükki Hegyhát rejtekében, az otthonunk.                                                      

Uj-Tózsa Csabáné polgármester

***

Ez után pedig kérem, tekintsék meg a könyv bemutatásához készített prezentációnkat.- letöltéshez kattintson ide.

Így év végén, legyen ez a visszatekintés egyben biztatás is mindannyiunk számára, hogy tovább munkálkodjunk együtt Nekézseny szép jövőjéért.

Bánfalvi Lászlóné szerkesztő

2019. szeptemberének végén a nekézsenyi „A helyi önkormányzatok napja 2019” rendezvényen dr. habil. Veres László, egyetemi magántanár, ny. megyei múzeumigazgató (Herman Ottó Múzeum, Miskolc), lektor mutatta be Bánfalvi László: Nekézsenyi Somos-erdő a tanyám… Néprajzi tanulmányok a Bükki Hegyhátról című új könyvét.
A szerző, Bánfalvi László a Bükki Hegyhát történelmének és néprajzának kutatója, aki több napvilágot látott kötetével már bizonyította egyrészt szülőföldje iránti szeretetét és tiszteletét, valamint szakmai felkészültségét.

A tanulmánykötet négy témakört ölel fel és tár az olvasó elé, amelyeket Melléklet egészít ki.

A központi írás a „Szőlő és bor a Bükki Hegyhát és a Bán-völgye néphagyományában” címmel, a vidék szőlőtermesztésének és borkultúrájának múltját bemutató és jelenét is érintő fejezet, amely a maga nemében hiánypótló feldolgozás, s emellett sok hasznos tanáccsal szolgálhat napjaink bortermelői számára is. A tanulmány tulajdonképpen történeti-néprajzi feldolgozás, mivel a mai gyűjtési anyag mellett az adott témakör történeti mélységét is igyekszik feltárni. A filoxéra megjelenéséig a Bükki Hegyhát és a Bán- völgye vidékén a szőlőművelés nagyon jelentős megélhetési forrásnak számított és a vidék jellemzői alapján a Sajószentpéteri-Miskolci borvidékhez tartozott. A tanulmány a Bibliától jut el a középkori és újabb kori történeti adatok felsorakoztatása után lényegi mondanivalójához, a néprajzi bemutatáshoz. A dolgozatnak ez a része minden lényeges szőlő és bortermeléssel kapcsolatos kérdéskört érint. Megismerhetjük a szőlő munkálatait a metszéstől a szüretig, élvezetes olvasmányt nyújtanak a szüreti felvonulást és a szüreti bálokat, népszokásokat felidéző fejezetek. A szőlőbeli építmények, a fa, kerámia és üvegből készült tároló és ivóedények bemutatása is hiánypótlónak tekinthető.
A tanulmánykötet második, a „Betyárvilág a Bükki Hegyháton a XIX. században” című részében a szerző a Mátra és a Bükk neves betyárja, Vidróczky Márton és a Nyírség ismert betyárfigurája, Geszten Józsi személyére fókuszál és két területet jár körbe. Milyen tényezők játszottak szerepet a betyárrá válásban és milyen kötődése volt Vidróczkynak és Geszten Józsinak a Bükki Hegyháthoz, s ezen belül is Nekézsenyhez? Az első kérdésre a választ a katonaságtól való szökésben és a szegénységtől való szabadulásban látja. A Nekézsenyhez való kötődés pedig több szép példával igazolható, amelyek közül kiemelésre méltó a tanulmánykötet címe is, amely egy Vidróczky népdalból való.
A következő „Akik a Bükki Hegyhát néprajzát (is) kutatták” című fejezet azokat a XIX. század végén és a XX. század elején élt tudósokat veszi számba, akik a Bükki Hegyhát vidékén születtek, vagy itt haltak meg, s akiknek munkásságuk kötődött a helyi néprajzi értékek felkutatásához, megörökítéséhez. A bemutatott tudósok közül három született a Bükki Hegyháton, így Sátán a nyelvész Barta József és az irodalomtörténész Szvorényi József. Barta többek között a palóc-barkó nyelvjárás kutatója is volt. Szvorényi pedig közmondásokat, szólásokat és példabeszédeket jegyzett fel e vidékről. Dédestapolcsány szülötte volt Komoróczy Miklós Ede, aki a Bükki Hegyhát népéletének és a népnyelvének megörökítésében jeleskedett. A negyediknek bemutatott tudós, Lajos Árpád úgy kötődik a tájhoz, hogy Dédestapolcsányban van eltemetve és a Bükki Hegyhát falvait járva nagyon sok népdalt, népszokást és népi gyermekjátékot jegyzett fel, illetve tett közzé, ma már klasszikusnak számító munkáiban.
Az előző, a tudománytörténeti íráshoz hasonlóan hiánypótló a tanulmánykötet utolsó dolgozata, amely a népi emlékezet által megőrzött, harangokkal kapcsolatos történeteket ismertet, a kútba-vízbe rejtett harangoktól, a dédestapolcsányi Bajusz-harangig.

A kötet záró részét a Mellékletek képezik, melyek az egyes tanulmányokhoz szolgáltatnak kiegészítő anyagot. Így olvashatjuk a földrajzi nevek településenkénti felsorolását, tréfás pinceköszöntőket, a Vidróczky népdal bemutatását, a sajógömöri kapás Mátyás szobor alkotójának, az (Alsó) hangonyi születésű Holló Barnabás szobrásznak rövid életútját.
A könyvben gazdag képanyag található, a végén lévő színes Képtár pedig bemutatja az egyes települések pincesorait, borospincéit, a szőlővel, borral kapcsolatos eseményeket, tárgyakat.

Végezetül idézzük a lektor záró szavait:

“…Bánfalvi László tanulmánykötete igen élvezetes és hasznos olvasmány lesz mindazok számára, akik a Bükki Hegyhát településein élnek és minél többet akarnak tudni a táj gazdag történelméről, népéletéről. A tanulmánykötetből megszerezhető tudás erősítheti a szülőföldhöz való kötődésüket is. Hasznos olvasmány lesz a feldolgozás azok számára is, akik még nem jártak ezen a csodálatos vidéken, vagy nem ismerik kellőképpen, mert a Bükki Hegyhát vidékének felkeresésére inspirál. S végezetül értékes lesz a tudomány számára, mert új adataival, újszerű megállapításaival elősegíti a kutatómunkát és új eredmények feltárására irányuló munkálkodásra ösztönöz.”

(Kiadja: Nekézseny Község Önkormányzata. Felelős kiadó: Uj-Tózsa Csabáné polgármester. Szerkesztette: Bánfalvi Lászlóné. Nekézseny, 2019. 112 l.+12 sz. t.)

A szerkesztő