Kedves Olvasók!
Szeretettel köszöntöm Önöket, akiket arra kérek, hogy most együtt tekintsünk vissza szeptember 19-i Faluköszöntő Napunkra, melyben szülőfalunk, Nekézseny első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját köszöntöttük. Mint ahogy a köszöntőmben is fogalmaztam, a sors kegyének érzem, hogy miután tavaly a választók megtiszteltek bizalmukkal, most aktív részese lehettem az ünnepi pillanatoknak.
„A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”- írta Tamási Áron valaha. Mi is ezt valljuk.
Már az idei év tavaszán is, amikor Szeleczky Zita születésének 100. évfordulójára emlékeztünk, számunkra kézenfekvő volt, hogy az akkori programot úgy tervezzük, hogy ha nem is teljességében, de szeretett falunk életébe, múltjába is tudjunk egy kis betekintést nyújtani, megmutatni értékeinket, csodálatos természeti környezetünket. Már akkor is jeleztük, hogy ünnepre készülünk, hiszen nagy múltú település a miénk. Írásos első emléke 1415-ből való, de bizonyos, hogy a régebbi időkben is lakott volt, az Árpád korban már művelték vasbányáit. A történelmi viharok nem kerülték el falunkat sem. Elődeink korán megismerkedtek a reformációval, hitük sok nehézségen átsegítette őket.
Szeleczky Zita ezt így fogalmazta meg: ”Csak hit van és cselekvés!” – mely gondolatot mi is magunkénak vallunk és küldetésnyilatkozatunk mottójának választottunk.
Ennek a szellemében alig több mint négy hónapja kezdtük el szervezni Faluköszöntő Napunkat, melyet több pillérre építettünk fel. Elsőként egy olyan emlékjel/emlékmű felállítását képzeltük el, mely egy olyan térinstalláció, aminek a segítségével meg tudjuk jeleníteni és láthatóvá tudjuk tenni természeti környezetünk értékeit éppúgy, mint tárgykultúránk múltját, s amely reményeink szerint nemcsak minket, hanem utódainkat is sokáig emlékeztetni fog több száz éves múltunkra.
Az Emlékmű felavatása kapcsán – melyre Riz Gábor országgyűlési képviselőt, miniszteri biztost kértük fel-, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek azokról, akik nélkül az emlékmű nem állhatna most a helyén. Bár megvoltak az elképzeléseink, sok szakember munkája kellett ahhoz, hogy ezekből valóság legyen.
Köszönjük Szabó Lajos kőfaragó mester, Szabó László kőműves mester, Új-Tózsa Sándor kőműves és a Hegyhát Metáll Kft munkáját az emlékmű kivitelezésében. Környezetének kialakításában Jakab Lajosnak és családjának jár köszönet.
Az ünnepélyes emlékműavatás műsorában Szabó Bencét, Barta–Szalmás Gábornét és a Hosanna Zenekart hallhattuk.
Bízom benne, hogy ez a 600 éves múltunkra emlékező Park az Emlékművel, egy újabb tájékozódási pont, egy újabb szabadtéri közösségi tér lesz falunkban.
Másodikként e jeles évfordulón egy hiánypótló könyv megjelentetésével is emléket kívántunk állítani szűkebb hazánknak, közel hozva a fiatalokhoz nagyszüleik, szüleik régi, többnyire nehéz és küzdelmes mindennapjait, örömét és bánatát.
Ez alkalomból megjelentettük Bánfalvi László: Évszázadok a Bükki Hegyháton Fejezetek Nekézseny történetéből 1415-2015 című könyvét.
A szakember, Dr. habil Veres László egyetemi magántanár, a könyv lektora után én is szóltam néhány szót a szerzőhöz és egyszerűen fogalmazva ennyit tudtam mondani: köszönjük. Egy település életében nagy jelentőséggel bír egy helyismereti monográfia megjelenése, mely pótolva a hiányt, összefoglalja annak történetét. Errre falubélink, Bánfalvi László vállalkozott. Tudjuk, érezzük a könyvből, hogy megvan benne a szűkebb hazája iránti mély kötődés, Tamási Áron szavaival: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” Én ismertem a szüleit, tudtam, hogy testvérei a pedagógus hivatást választották, húga Saci Tanár néni engem is tanított. Úgy gondolom, ezzel a könyvvel Bánfalvi László maradandó emléket hagyott az utódoknak s bízunk benne, hogy tovább kutatja majd még falunk történetét, melyhez jó erőt, egészséget, kitartást kívánunk.
Harmadik elemként a sajnos immár üres iskolaépületünket alakítottuk át Hagyományok Házává, amely végül is egy helyi múzeum, állandó kiállításokkal: iskolai tablók, iskolatörténet, helyi tűzoltóság története, néprajzi terem, Magyar László fotókiállítása, falutörténeti fotókiállítás, Tóth Jánosné babakiállítása, surckiállítás. Köszönet Rigó Miklósnak és Molnár Istvánnak egyrészt a néprajzi anyag gyűjtéséért, a néprajzi kiállítások, másrészt az egész ház berendezéséért. Az iskolatörténeti kiállítás berendezése Kiss Éva, Szabó Józsefné, Varga Béláné munkája. Magyar László fotó-és fényképezőgép kiállítását, a falutörténeti kiállítást, a tűzoltó emlékanyagot Bánfalvi Lászlóné készítette elő és rendezte.
Megnyitásakor Dr. Veres László beszéde mellett Tózsa-Bánfalvi Gábor és Ottenberger Balázs énekében gyönyörködhettünk.. A házban időszaki kiállítások rendezésére is nyílik majd mód.
Végül, egy olyan emlékezetes, minden elemében múltidéző Ünnepi műsort terveztünk, mely főként nekézsenyi kötődésű előadók, szereplők segítségével –Csorba Ilona, a nekézsenyi Napraforgó Óvoda gyermekei, Anga Áron, Fábián Richárd, a Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör-, szintén a múlt felidézését szolgálták.
A délelőtti Gyermekprogram –Játszókert, Játszóház, Bábszínház-, nemcsak a gyermekek tetszését nyerte el, de a felnőttekben is régi emlékeket idézett fel. De ne feledkezzünk meg a Vendégváró Fogadóról és a Látványkonyháról sem, ahol minden jelenlévő megízlelhette ételeinket, süteményeinket, miközben szólt az Agyagbanda utcai mulattatása.
De még folytathatnám: volt Totójáték Nekézsenyről, láthattuk az Együtt Nekézsenyért Egyesület Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… című filmjét, megkóstolhattuk a születésnapi tortát és hajnalig mulathattunk a Táncmulatságban .
Elképzeléseink helyességét igazolta az több száz vendég, aki megtisztelt bennünket jelenlétével.
Ünnepi köszöntőmet az alábbi gondolatokkal zártam, melyek itt is aktuálisak.
Reméljük, amikor majd ez a mai ünnep véget ér, azzal a véleménnyel távoznak tőlünk, hogy vállalt feladatunkat teljesítettük és Önök is úgy érzik majd,hogy ez a mai nap méltó tisztelgés és emlékezés elődeink, az előttünk járó generációk emléke előtt.
Utolsó gondolatom a köszöneté , hiszen nagyon sok ember szellemi és fizikai munkája kellett ahhoz,hogy ez a nap létrejöhessen.
Köszönöm Balog Zoltán Miniszter Úrnak, aki maga is nekézsenyinek vallja magát, erkölcsi és anyagi támogatását. Tudom, sajnálta, hogy nem lehetett velünk, de reméljük, hamarosan újra körünkben üdvözölhetjük.
Köszönöm mindazoknak- felsorolni nagyon sokáig tartana-, akik bármivel, egy-egy bíztató szóval, adományokkal, időt, fáradtságot nem kímélve segítettek bennünket.
Köszönöm Bánfalvi Lászlóné főszervezőnek, akivel megálmodtuk, megvalósítottuk mindezt, magunk mögött tudva az Önkormányzat Képviselőtestületének – főként Szilágyi Tamás alpolgármesternek-, és a Polgármesteri Hivatal munkatársainak segítő támogatását. Köszönettel tartozunk valamennyi önkormányzati dolgozó segítő munkájáért.
Köszönjük Tózsa-Bánfalvi Gábornak a könyvhöz nyújtott támogatását, valamint sajtóreferensi munkáját.
Végezetül kívánom, hogy vezessen minket további utunkon a hagyományok tisztelete és a megújításukra való törekvés. Amit most tettünk, ez csak a kezdet, egy alap, melyre a továbbiakban építkezhetünk.
Mi, akik itt élünk, továbbra is reméljük azt, hogy ez az ünnepi nap még inkább összekovácsolta kis közösségünket, hiszen a közös gondolkodásban, az összefogásban rejlik a jövő ereje.
Örülök, hogy valamennyien, akik részesei voltunk ennek a munkának, ennek az ünnepnapnak, tehettünk néhány lépést a jövő útján.
Nekézseny, 2015. szeptember 20.
Uj-Tózsa Csabáné polgármester
Kapcsolódó cikkek, forrás:
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=696
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=750
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=773
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=793
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=926
http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=850
