Bányászfalvak Találkozója

Bányászfalvak Találkozója

A Farkaslyuki Bányászhagyományokért Egyesület 2016. szeptember 4-én, vasárnap a Bányásznap keretében megrendezte a Bányászfalvak Találkozóját. A kezdeményezéshez településünk is csatlakozott.
Az Egyesület azzal a céllal hozta létre a programot, hogy felidézze a régmúlt bányásznapok hangulatát, újra összehozza az egykori, még élő bányászokat és a fiatalokat.

A rendezvényen Polgármester Asszonyunk is mondott köszöntőt, majd a műsorban fellépett Pávakörünk és Citerazenekarunk.

Gratulálunk a rendezvényhez!

A Köszöntő beszédet mellékeljük.

A Farkaslyuki Bányászhagyományokért Egyesület facebook oldalán megtekinthető a rendezvény teljes fotóanyaga, ide kattintva.

A  következő fotókat innen válogattuk.

Bányászfalvak Találkozója,

Farkaslyuk, 2016.szeptember 4.

-Polgármesteri beszéd-

Kedves  Jelenlévők!

Hölgyeim és Uraim!

 

A Nekézseny Községi Önkormányzat, falunk lakói és a magam nevében üdvözlöm a találkozó résztvevőit, vendégeit, akik bizonyára  úgy mint mi nekézsenyiek, örömmel jöttünk ma ide, erre a hagyományőrző , ugyanakkor hagyományteremtő rendezvényre.

Ez a mai nap egy újabb példája annak, hogy bennünket, akik itt születtünk, itt éltünk, vagy élünk ma is, nemcsak ez a számunkra legszebb táj, vadregényes hegyeink és völgyeink kötnek össze.

 Közösek gyökereink, megélt múltunk, közös bennünk az élni akarás sok évszázados tapasztalata. Ez az élni akarás vezette a mi bányász elődeinket is „élve a föld alá”, hogy vérrel és verítékkel teremtsék elő mindazt, amire családjuknak szüksége van az élethez, legyen bár körülöttük bármilyen zűrzavaros a világ.

Kedves Vendégek!

Engedjék meg, hogy röviden bemutassam településünket.

 Nekézseny, a Bükki Hegyhát rejtekében megbújó falunk tavaly ünnepelte első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját, mely alkalomból megjelentettük a falunk történetét bemutató, hiánypótló falumonográfiánkat.

Faluköszöntő Napunkon emellett avattunk Emlékművet és megnyitottuk múzeumunkat, a Hagyományok Házát, emléket állítva szűkebb hazánknak, tisztelegve őseink, nagyszüleink, szüleink emléke előtt.

Nem volt előzmények nélküli az elmúlt évi ünnepünk, hiszen falunk őriz olyan kincseket, melyeket büszkén tárunk a hozzánk látogatók elé. Ilyen kincsünk Szeleczky Zita színművésznőnk áldott emléke, melyet őriz a Szeleczky Zita Emlékház és az örök álmának helyet adó síremléke a temetőben. A gazdag magyar szellemi örökség része a nekézsenyi Balogh Béni ifjúsági írónk munkássága, aki műveiben megörökítette rege-és mondavilágunk emlékeit. Hosszú némaság után újra együtt énekelnek a nekézsenyi asszonyok és szólnak a régi citerák a férfiak kezében.

Őket nemsokára Önök is hallhatják.

 

„Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.” írta Jókai Mór. Úgy vélem, hogy mi nekézsenyiek egyre többet tudunk arról, honnan indultunk. A sors kegye, hogy ebben az évben újra olyan jeles események évfordulóira emlékezhetünk, melyek hatása nemcsak jelenünket, hanem jövőnket is mélyen érinti.

Falunk református gyülekezete emlékezhet arra, hogy helyi források szerint 230 éve vált önállóvá az egyházközség, épült fel az első lelkészlak, 200 éve annak, hogy megtörtént templomunk alapkövének letétele és most adják át az új parókia épületét. Hálaadó ünnepünkre szeptember 24-én kerül sor, melyre ezúton is  szeretettel  hívom Önöket.

Falunk is egyike azon hegyháti településeknek, melynek lakói életében –bár a megélhetésüket zömmel évszázadokig a termőföld, az erdő , az állatok tenyésztése adta-, mindig is jelen volt a bányászkodás. Tudjuk, hogy környező vasbányákat már az Árpád-korban  is művelték. A középkorban nem csupán bányászták, hanem fel is dolgozták a vasércet. Fazola Henrik is eredményesen kutatott, majd bányásztatott a területen. A  XX század elejétől  kétlaki életmódot folytattak a nekézsenyiek is, továbbra is művelve a földet, bányában,vasgyárban dolgoztak a megélhetésért. Ekkor még jóval kevesebben dolgoztak a szénbányászatban falunk lakói közül, mint a környező településeken élők.

A nekézsenyi bányászok száma fokozatosan növekekedett, 1910-ben már 57 keresőről tudunk, akik zömmel  Ózd vidéki bányákban dolgoztak –  majd egyre növekvő létszámban-  Farkaslyukban, Királdon, később Putnokon.

Egész bányászdinasztiákról beszélhetünk Nekézsenyben is, hiszen az elmúlt század folyamán sokszor apák és fiúk dolgoztak vállvetve a föld alatt, védve és segítve egymást.

A nemcsak a Hegyháton, hanem az országosan is ismert -Igó István karnagy által vezetett – Nekézsenyi Népdalkör és a  Férfikórus „mecénása”volt évekig a királdi Bányász Művelődési Ház az 1980-as években, biztosítva és támogatva a fellépési lehetőséget, többek között más bányászfalvakban is, ahol előadhatták bányászdalokból álló csokrukat.

Egymásra utaltságuk összetartó közösségé kovácsolta a bányászokat mindig, melynek ma is megvan az ereje, hiszen Nekézsenyben közel 20 éve működik a Bányász Nyugdíjas Szervezet, Szaniszló István vezetésével.

 

Búcsúzóul a valamikori Pávakör egyik bányászdalából idézek:

„Kisangyalom, ha fel akarsz keresni,

A királdi tárna elé gyere ki,

Ott látsz engem sáros bányászruhába’,

Bal kezemben kék lánggal ég a lámpa…”

 

Bár már nem ég ez a bizonyos lámpa, de kívánom, hogy a bennünk parázsló tűz, életünk, lelkünk lángja soha ki ne aludjon, mert míg lobog, míg perzsel, addig visz minket előre!

Köszönöm, hogy meghallgattak, további tartalmas közös időtöltést kívánok.

 

Uj-Tózsa Csabáné

Nekézseny polgármestere

 

 

 

 

 

Ízőrzők

Ízőrzők

Június 28-29-én falunkban forgatott a Duna Televízió kedvelt gasztromagazinja, az Ízőrzők stábja, Róka Ildikó szerkesztő-riporter és Móczár István rendező, operatőr.

 Az ismeretterjesztő sorozat, melynek 149. részét forgatták most Nekézsenyben, a helyi ízek, gasztronómiai különlegességek mellett az adott települést is bemutatja, sorra véve értékeit, látnivalóit, nagy figyelmet szentelve a hagyományőrzésnek, biztatva a műsor nézőit a személyes látogatásra.

A gasztronómiai barangolás során a műsor az elmúlt években hazánk számos települését felkereste régi- új ízek, hagyományok után kutatva. Megfordulva az ország szinte minden szegletében, már több százra rúg az elkészített ételek száma, melyek receptjei már könyv alakban is elérhetőek a Duna Könyvklub jóvoltából.

Falunkban a főzés mellett többek között forgattak a Szeleczky Zita Emlékházban éppúgy, mint a Hagyományok Házában, megörökítették nemcsak a Hosanna Együttes énekét, hanem a Pávakör dalait és a Citerazenekar játékát is.

A műsor nálunk forgatott része valószínű év végén kerül adásba, nagyon várjuk!

Bővebb információk:

https://www.facebook.com/Izorzok

http://dunakiado.hu/hu/konyvek/tag-sorozat/izorzok-szakacskonyvsorozat.html

Ízelítőül néhány fénykép a Hagyományok Házában való forgatásról, a műsor készítőiről, kiknek köszönjük a lehetőséget,az  odafigyelést, a kedvességet.

További értékmentő munkájukhoz sok sikert kívánunk.

BLnéZs

Hogy is volt? Az Asszonybálról…

Hogy is volt? Az Asszonybálról…

Március 14-én megtartottuk az I. Nekézsenyi Asszonybált az Idősek Otthona Nagytermében,ahol a megjelent 80 lány és asszony délután 16 órától, este 22 óráig jó hangulatú rendezvényen vehetett részt. A programban sok minden helyet kapott: szépkorú asszonyok emlékeztek régi asszonybálokra; nekézsenyi lányokat,asszonyokat lehetett látni és felismerni régi fényképeken ; meg lehetett nézni egy 1978-as televízió adás felvételét,  ahol nekézsenyi citerások adták  a talpalávalót („Tüzet viszek” Tardonai Pávakör) Ismét láthattuk a régi és mai Pávakör kép-és hanganyagából, valamint a nekézsenyi tájképekből  összeállított anyagot és nevethettünk egy 10 évvel ezelőtti, nekézsenyi Luca báli kabaréjelenet felvételén.Közben ettünk-ittunk, majd meglepedten vettük észre, hogy két új „asszonyság” érkezett körünkbe: megérkeztek a „pacurkák”,a nőnek öltözött férfiak, akik úgy mint régen, belopakodtak, hogy jóllakjanak és hálából igencsak megnevettették a lányokat-asszonyokat. A program   jóízű beszélgetéssel, nótázással, tánccal zárult,  a résztvevők azon óhajával, hogy remélik, nem ez volt az utolsó asszonybál a faluban.

Rajtunk nem múlik!

A szervezők.

Mellékeljük a rendezvény köszöntőjének és megnyitó beszédének szövegét, valamint egy előzetest a gazdag fotóanyagból. Nézzék meg a rendezvényre készített Nekézsenyi lányok, asszonyok a múltban, fényképek tükrében című prezentációnkat is.

Jövőre találkozunk!

Az Asszonybált megnyitó prezentáció letöltéséhez és megnyitásához kattintson ide.


I. Nekézsenyi Asszonybál (Köszöntő beszéd)

Kedves Vendégeink!

Az Együtt Nekézsenyért Egyesület elnökeként  –  az Elnökség tagjai nevében is – szeretettel köszöntöm Önöket, akik elfogadták meghívásunkat a hosszú idő után újra életre hívott Asszonybálunkba.

A 2014-ben létrehozott Egyesületünk megalakulásakor -többek között – az alábbi célt fogalmaztuk meg: „…Hivatásunkká kell, hogy váljon megőrizni ennek a kicsiny gyöngyszemnek, Nekézsenynek azokat az értékeit, amelyek már megvannak és öröklődnek nemzedékről nemzedékre …”

Ez a cél vezérelt minket akkor, amikor az elmúlt időszakban rendezőként, vagy pedig támogatóként jelen voltunk falunk közösségi életében, legyen szó akár a hagyományos Idősek Napjáról, a Luca bálról, vagy a Szüreti felvonulásról. Büszkék vagyunk arra, hogy hagyományteremtő jelleggel tavaly útjára indítottuk az első Szeleczky Zita emlékére rendezett Szavalóversenyt és arra is, hogy a Szeleczky Zita Centenáriumi programon nagy sikere volt az általunk prezentált Falusi vendéglátásnak.

Az Egyesületünk csoportjaként működő Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör és a később hozzájuk csatlakozott Citerazenekar már több fellépésen megmutatta, hogy él még a régi hagyomány, lobog még a régi tűz.

„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”- írta egy híres gondolkodó és mi reméljük, hogy mindig lesznek fiatalok, akik átvéve a stafétát, nem engedik majd, hogy kialudjon a tűz, vallva Móricz Zsigmond szavait: ”A tűznek nem szabad kialudni.”

Ez a gondolat öltött testet a januárban tartott Beszámoló Közgyűlésünkön, amikor az idei programok tervezésekor felvetődött, hogy felelevenítve a régi hagyományt, újra meg kellene rendezni az Asszonybált.

A szót tett követte, elindult a szervezés, hagyományos úton, személyes megkereséssel éppúgy, mint plakát, vagy a világháló segítségével, hiszen Egyesületünk egyik alapelve, hogy nyitni kell, minél több ember felé. Köszönjük mindenkinek, aki a szervező munkában segítségünkre volt…

Az előbb látható prezentáció Bánfalvi Lászlóné alelnökünk segítségével jött létre, aki most nem tud köztünk lenni.

Örömünkre, minden várakozásunkat felülmúlva, egyre többen jelezték részvételi szándékukat. Köszönettel tartozunk az Önkormányzatnak, hogy a program alapos előkészítése, sikeres lebonyolítása érdekében mellénk állva anyagi támogatást nyújtott számunkra.

Külön köszönöm Polgármester Asszony segítő hozzáállását.

Az Asszonybál a régmúltban évente egyszer az asszonyok mulatsága volt, ahol étel – ital, zene és tánc várta a résztvevőket és ahová férfi nem tehette be a lábát. Egyes források szerint sok helyen csupán egy férfi: a harmónikás jelenlétét engedélyezték, hiszen a cél a mulatás volt. Jelen esetben ez a bizonyos férfi most közöttünk Gábor, Egyesületünk Elnökségi Tagja, web- és médiafelelősünk, akinek köszönjük, hogy a mai technika biztosításával segíti programunkat.

Kívánom minden lánynak – asszonynak, érezze jól magát itt és most, merítsünk erőt egymásból a sokszor nem könnyű mindennapokhoz, szülessenek köztünk új barátságok.

Jó szórakozást kívánva adom át a szót Polgármester Asszonynak és megkérem, nyissa meg az első nekézsenyi Asszonybált.

 Nekézseny, 2016. március 14.                                                                  

Balogh Kitti egyesületi elnök


I. Nekézsenyi Asszonybál (Megnyitó beszéd)

Kedves Bálozók, kedves Vendégek!

A Nekézseny Községi Önkormányzat Képviselő-testülete nevében üdvözlök minden kedves megjelentet, aki eljött ma ide, hogy részese legyen egy régi nekézsenyi hagyomány újjászületésének.

Új honlapunk egyik kedves látogatója, többek között, így gratulált nekünk a Vendégkönyvünkben: „Nekézseny rátalált a gyökerekre!”

Igen, hosszú idő után mintegy két esztendeje rátaláltunk a gyökerekre.

Rátaláltunk akkor, amikor tettre kész fiatalok megalakították az Együtt Nekézsenyért  Egyesületet, amikor újra felcsendültek a faluban a népdalok, megszólaltak a régi hangszerek. Rátaláltunk, amikor tisztelettel emlékeztünk őseinkre, megörökítettük elődeink életét, emlékművet állítottunk tiszteletükre, és rátaláltunk akkor is, amikor összegyűjtöttük múltunk még meglévő tárgyi emlékeit és létrehoztuk múzeumunkat, a Hagyományok Házát.

 De mi is az a hagyomány?

A hagyomány számtalan dolgot jelenthet, főként azt, amit a múlt átad a jelennek, tehát mindazt, amit kapunk és továbbadunk, valamit, amit a múltban alkottak, tettek vagy hittek.

Az is biztos, hogy a hagyomány önmagától nem termelődik újra, csak élő, értő, vágyakozó emberek képesek megújítani, és csak az éltető közösségben képes megmaradni.

Volt itt a mi falunkban is egy hagyomány, az asszonybál hagyománya, mely nekézsenyi néprajzi források szerint fonóházhoz, mégpedig az asszonyfonóhoz köthető.  Eszerint a fonás befejezésével a fonóházban tartott „asszonybálon”nemcsak ettek, hanem a férfiak kizárásával iszogattak is. Az evés-ivás után még dalolásra és táncra is sor került. Tudunk arról is, hogy egy-egy háznál, szűkebb körben is tartottak összejöveteleket, ahol ugyanaz volt a vacsora, amivel majd ma is jóllakhatunk, és ugyanúgy kóstolhatjuk egymás finom süteményeit, mint régen.

 Mi volt a szokás eredeti tartalma, szimbolikus jelentősége? Az, hogy az asszonyok a nehéz mindennapok közepette férfiak kizárásával mókázhattak, ehettek – ihattak, és egyszer egy évben azt csinálhattak, amit akartak (persze azért bizonyos korlátok között), amihez kedvük volt.

Erőt és együvé tartozást jelzett az „asszonybál” valamikor régen és azt gondolom, ezt jelzi most is.

 Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mai világban falunk közössége lett a fő összetartó erő. A falu, amihez tartozunk, ahol otthon vagyunk, az író szavaival: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Ezért is álltunk az Egyesület mellé- köszönet a munkájukért-, és nyújtottunk segítséget ahhoz, hogy ez a rendezvény úgy jöhessen létre, hogy lehetőség szerint szinte mindenkit befogadhasson, aki úgy érzi, hogy itt a helye, közöttünk.

Kívánom mindannyiuknak, érezzék jól magukat, legyen részük jóízű beszélgetésben, vidámságban, az együtt töltött idő örömében, abban a reményben, hogy a régi hagyományból az elkövetkezendő években új születik majd.

Köszönöm figyelmüket.

Nekézseny, 2016.március 14.                                             

Uj-Tózsa Csabáné  polgármester


Az asszonybálról készült képek:

Báloztunk…

Báloztunk…

2015. december 12-én, az immár hagyományosan megrendezett Luca Bálra készültünk, melyet a Nekézseny Község Önkormányzat Testülete rendezett, melynek bevételét évek óta a szépkorú, a 70. évüket már betöltött falubeliek ajándékozására fordítjuk.

Nem is sejtettük, hogy idei báli műsorban a lassan már jól ismert Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör népdalai mellett más dallamok is felcsendülnek. A Citerazenekar szolgált meglepetéssel: katonadalokat énekelt egy általuk kísért, még soha nem látott-hallott együttes.

A fiatalabb korosztályt képviselő énekeseket egy, csak erre az alkalomra felkészült formáció keretében láthattuk és hallhattuk.

A díszlet, a katonai viseletet imitáló ruhák, az ismert katonanóták olyan nagy sikert arattak, hogy csak biztatni tudjuk a résztvevőket, hogy ne csak egyszeri legyen a produkció, hanem máskor is lépjelek közönség elé. Gratulálunk!

 

Idősek napja 2015-ben

Idősek napja 2015-ben

Megérdemlik…

 

Megérdemlik az idősek,
Szeressék, tiszteljék őket!…

Kedves arcukon ott láthatók
Az élet nehéz barázdái,
Érett, kedves mosolyukban
Nehéz sorsukat lehet látni.

Az öregek még szeretnének
Meleg családi körben élni,
Szívből kívánom, az öregkort
Egyszer mindenki meg tudja érni.

Egy vidéken élő idős asszony versét idézte – melyből most részleteket adtunk közre -, Uj – Tózsa Csabáné polgármester asszony köszöntőjében 2015. október 3-án, szombaton délután, az Idősek Világnapja alkalmából tartott helyi ünnepségen.

A rendezvényt az Együtt Nekézsenyért Egyesület szervezte és munkájuk nyomán egy tartalmas, kedves délutánt tölthettek el együtt a falu nagy számban megjelent szépkorú lakói.

teljes cikk: http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=930

Otthon a Bükki Hegyháton – Nekézseny 600 éves

Otthon a Bükki Hegyháton – Nekézseny 600 éves

 

Kedves Olvasók!

123 - Visszatekintés az emlékmű építésére 3Szeretettel köszöntöm Önöket, akiket arra kérek, hogy most együtt tekintsünk vissza szeptember 19-i Faluköszöntő Napunkra, melyben szülőfalunk, Nekézseny első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját köszöntöttük. Mint ahogy a köszöntőmben is fogalmaztam, a sors kegyének érzem, hogy miután tavaly a választók megtiszteltek bizalmukkal, most aktív részese lehettem az ünnepi pillanatoknak.

„A madárnak  szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”- írta Tamási Áron valaha. Mi is ezt valljuk.

Már az idei év tavaszán is, amikor Szeleczky Zita születésének 100. évfordulójára emlékeztünk, számunkra kézenfekvő volt, hogy az akkori programot úgy tervezzük, hogy ha  nem is teljességében, de szeretett falunk életébe, múltjába is tudjunk egy kis  betekintést nyújtani, megmutatni értékeinket, csodálatos természeti környezetünket. Már akkor is jeleztük, hogy ünnepre készülünk, hiszen nagy múltú település a miénk. Írásos első emléke 1415-ből való, de bizonyos, hogy  a régebbi időkben is lakott volt, az Árpád korban már művelték vasbányáit. A történelmi viharok nem kerülték el falunkat sem. Elődeink  korán megismerkedtek a reformációval, hitük sok nehézségen átsegítette őket.

Szeleczky Zita ezt így fogalmazta meg: ”Csak hit van és cselekvés!” – mely gondolatot mi is magunkénak vallunk és küldetésnyilatkozatunk mottójának választottunk.

Ennek a szellemében alig több mint négy hónapja kezdtük el szervezni Faluköszöntő Napunkat, melyet több pillérre építettünk fel. Elsőként egy olyan emlékjel/emlékmű felállítását képzeltük el, mely egy olyan térinstalláció, aminek  a segítségével meg tudjuk jeleníteni és láthatóvá tudjuk tenni természeti környezetünk értékeit éppúgy, mint tárgykultúránk múltját, s amely reményeink szerint nemcsak minket, hanem utódainkat is sokáig emlékeztetni fog több száz éves múltunkra.  

 

Az Emlékmű felavatása kapcsán – melyre Riz Gábor országgyűlési képviselőt, miniszteri biztost kértük fel-, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek azokról, akik nélkül az emlékmű nem  állhatna most a helyén. Bár megvoltak az elképzeléseink, sok szakember munkája kellett ahhoz, hogy ezekből valóság legyen.

Köszönjük Szabó Lajos kőfaragó mester, Szabó László kőműves mester, Új-Tózsa Sándor kőműves és a Hegyhát Metáll Kft munkáját az emlékmű kivitelezésében. Környezetének kialakításában Jakab Lajosnak és családjának jár köszönet.

Az ünnepélyes emlékműavatás műsorában Szabó Bencét, Barta–Szalmás Gábornét és a Hosanna Zenekart hallhattuk.

Bízom benne, hogy ez a 600 éves múltunkra emlékező  Park az Emlékművel, egy újabb tájékozódási pont, egy újabb szabadtéri közösségi tér lesz falunkban.

Másodikként e  jeles évfordulón egy hiánypótló könyv megjelentetésével is emléket kívántunk állítani szűkebb hazánknak, közel hozva a fiatalokhoz nagyszüleik, szüleik régi, többnyire nehéz és küzdelmes mindennapjait, örömét és bánatát.

Ez alkalomból megjelentettük Bánfalvi László: Évszázadok a Bükki Hegyháton Fejezetek Nekézseny történetéből 1415-2015 című könyvét.

A szakember, Dr. habil Veres László egyetemi magántanár, a könyv lektora után én is szóltam néhány szót a szerzőhöz és egyszerűen fogalmazva ennyit tudtam mondani: köszönjük. Egy település életében nagy jelentőséggel bír egy helyismereti monográfia megjelenése, mely pótolva a hiányt, összefoglalja annak történetét. Errre falubélink, Bánfalvi László vállalkozott. Tudjuk, érezzük a könyvből, hogy megvan benne  a szűkebb hazája iránti mély kötődés, Tamási Áron szavaival: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” Én ismertem a szüleit, tudtam, hogy testvérei a pedagógus hivatást  választották, húga Saci Tanár néni engem is  tanított. Úgy gondolom, ezzel a könyvvel Bánfalvi László maradandó emléket hagyott az utódoknak s bízunk benne, hogy tovább kutatja majd még falunk történetét, melyhez jó erőt, egészséget, kitartást kívánunk.

Harmadik elemként a sajnos immár üres iskolaépületünket alakítottuk át Hagyományok Házává, amely végül is egy helyi múzeum, állandó kiállításokkal: iskolai tablók, iskolatörténet, helyi tűzoltóság története, néprajzi terem, Magyar László fotókiállítása, falutörténeti fotókiállítás, Tóth Jánosné babakiállítása, surckiállítás. Köszönet Rigó Miklósnak és Molnár Istvánnak egyrészt a néprajzi anyag gyűjtéséért, a néprajzi kiállítások, másrészt az egész ház berendezéséért. Az iskolatörténeti kiállítás berendezése Kiss Éva, Szabó Józsefné, Varga Béláné munkája. Magyar László fotó-és fényképezőgép kiállítását, a falutörténeti kiállítást, a tűzoltó emlékanyagot Bánfalvi Lászlóné készítette elő és rendezte.

Megnyitásakor Dr. Veres László beszéde mellett Tózsa-Bánfalvi Gábor és Ottenberger Balázs énekében gyönyörködhettünk.. A házban időszaki kiállítások rendezésére is nyílik majd mód.

Végül, egy olyan emlékezetes, minden elemében  múltidéző Ünnepi műsort terveztünk, mely főként nekézsenyi kötődésű előadók, szereplők segítségével –Csorba Ilona, a nekézsenyi Napraforgó Óvoda gyermekei, Anga Áron, Fábián Richárd, a Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör-, szintén a múlt felidézését szolgálták.

A délelőtti Gyermekprogram –Játszókert, Játszóház, Bábszínház-, nemcsak a gyermekek tetszését nyerte el, de a felnőttekben is régi emlékeket idézett fel. De ne feledkezzünk meg a Vendégváró Fogadóról és a Látványkonyháról sem, ahol minden jelenlévő megízlelhette ételeinket, süteményeinket, miközben szólt az Agyagbanda utcai mulattatása.

De még folytathatnám: volt Totójáték Nekézsenyről, láthattuk az Együtt Nekézsenyért Egyesület Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… című filmjét, megkóstolhattuk a születésnapi tortát és hajnalig mulathattunk a Táncmulatságban .

Elképzeléseink helyességét igazolta az több száz vendég, aki megtisztelt bennünket jelenlétével.

Ünnepi köszöntőmet az alábbi gondolatokkal zártam, melyek itt is aktuálisak.

Reméljük, amikor majd ez a mai ünnep véget ér, azzal a véleménnyel távoznak tőlünk, hogy vállalt feladatunkat teljesítettük és Önök is úgy érzik majd,hogy ez a mai nap méltó tisztelgés és emlékezés  elődeink, az előttünk járó generációk emléke előtt.

Utolsó gondolatom a köszöneté , hiszen nagyon sok ember szellemi és fizikai munkája kellett ahhoz,hogy ez a nap létrejöhessen.

 Köszönöm Balog Zoltán Miniszter Úrnak, aki maga is nekézsenyinek vallja magát, erkölcsi és anyagi támogatását. Tudom, sajnálta, hogy nem lehetett velünk, de reméljük, hamarosan újra körünkben üdvözölhetjük.

Köszönöm mindazoknak- felsorolni nagyon sokáig tartana-, akik bármivel, egy-egy bíztató szóval, adományokkal, időt, fáradtságot nem kímélve segítettek bennünket.

Köszönöm Bánfalvi Lászlóné főszervezőnek, akivel megálmodtuk, megvalósítottuk mindezt, magunk mögött tudva az Önkormányzat Képviselőtestületének – főként Szilágyi Tamás alpolgármesternek-, és a Polgármesteri Hivatal munkatársainak segítő támogatását. Köszönettel tartozunk valamennyi önkormányzati dolgozó segítő munkájáért.

Köszönjük Tózsa-Bánfalvi Gábornak a könyvhöz nyújtott támogatását, valamint sajtóreferensi munkáját.

 

Végezetül kívánom, hogy vezessen minket további utunkon  a hagyományok tisztelete és a megújításukra való törekvés. Amit most tettünk, ez csak a kezdet, egy alap, melyre a továbbiakban építkezhetünk.

Mi, akik itt élünk, továbbra is reméljük azt, hogy ez az ünnepi nap még inkább összekovácsolta kis közösségünket, hiszen a közös gondolkodásban, az  összefogásban rejlik a jövő ereje.

Örülök, hogy valamennyien, akik részesei voltunk ennek a munkának, ennek az ünnepnapnak, tehettünk néhány lépést a jövő útján.

 

Nekézseny, 2015. szeptember 20.

Uj-Tózsa Csabáné polgármester


Kapcsolódó cikkek, forrás:

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=696

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=750

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=773

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=793

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=926

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=850