Portré helyett/ Búcsúzó  Magyar András (1956-2022) emlékére

Portré helyett/ Búcsúzó Magyar András (1956-2022) emlékére

 

Portré helyett/ Búcsúzó

Magyar András (1956-2022) emlékére

 

 

A nekézsenyi honlap egyik  rovata a Portré, melyben már több nekézsenyi személyiséget bemutattam.

Tavaly késő ősszel kedves rokonunkat, Magyar Andrást kértem meg, legyen a Portré rovat vendége, hogy megismerhessük életútját szóban és képben.

Örömmel vállalta, az idén év elején még egy kis időt kért, mert iskolai feladatai nagyon lefoglalják, de gyűjti az anyagot az íráshoz…

Vasárnap reggel csörgött a telefon. Edit, Bandi felesége sírta el a hírt, amitől már napok óta rettegtünk, hogy vége, nincs tovább. Reggel hat órakor elszállt minden remény, értelmetlenné vált minden bizakodás, férjem unokatestvére  Magyar András, a putnoki   Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola (Északi Agrár Szakképzési Centrum) igazgatója, mérnöktanár, életének 66. évében meghalt.

Az utóbbi hónapokban sok rokont, barátot, ismerőst temettünk Ózdon, Egerben, Nekézsenyben. Mindegyik halál súlyos bánat, óriási veszteség, soha el nem múló fájdalom a családnak, a munkaközösségnek, a barátoknak, ismerősöknek, pedagógusok esetében a több generációnyi tanítványnak.

Az elmúláshoz vezető út sokszor elviselhetetlen fájdalommal jár, ugyanakkor bizakodással  teli is, hiszen talán mindenki számára, akit a sorsa nehéz betegséggel sújtott, felértékelődik az élet, s társául szegődik a remény.

Bandi méltósággal viselte a néhány éve váratlanul, durván rárontó súlyos betegség minden terhét, keményen szenvedte el a sokszor szinte embertelen kezeléseket. Elszánt küzdelme, akaratereje nyomán még kapott néhány hónapot a sorstól, mely bizakodással töltötte el.

Vállalta igazgatói feladatait még ennek  a tanévnek néhány hónapjára, melyet már nem tudott lezárni és hosszú évtizedek után úgy elbúcsúzni szeretett iskolájától, ahogy szerette volna.

1956-ban Nekézsenyben született, édesapja ismert szabómester volt, akit nemcsak a faluban, hanem a környéken is jól ismertek, s kinek mesterségét legidősebb fia vitte tovább. Édesanyja, Dédesi Margit, anyósom egyik nővére volt. Testvérbátyja, István korán itt hagyott bennünket.

Képeket nézegetünk.

A nekézsenyi Hagyományok Házában lévő általános iskolai tablók között ott van az övé is, 1970-ből.

Aztán egy iskolai csoportkép, majd egy ballagási képen ott a család, ezután egy szeretett családtagtól való búcsúzás idején készült fotó.

S mennyi minden történt közben!

Jöttek a tanulás évei, iskolák, diplomák, sok megszerzett tudás: okleveles gyártástechnológia szakos műszaki tanár, okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, közoktatási vezető.  Életét összekötötte a csokvaományi  származású  Tuza- Virág  Edit pedagógussal, aki szintén Putnokon tanított, s a Serényi László Általános Iskolából ment nyugállományba.  Két leánygyermekük született, Eszter és Judit, kiknek már eddig is szép életútját büszkén egyengették a szülők. Majd a sors ajándékaként még megérte, hogy megérkezett a szeretett unoka, Heléna…

Az elmúlt évtizedek Putnokhoz kötötték, mely idő alatt kitartó, elkötelezett szakmai munkája nemcsak a városban, hanem egész Észak-Magyarországon, sőt a határon túl is ismertté tette a nevét és az iskolájában folyó kiváló pedagógiai tevékenységet, legyen az többek között általános mezőgazdasági képzés, mezőgazdasági gépészeti és  növénytermesztési képzés, felnőttképzés, minta tanüzem és még sok minden más, újabb és újabb korszerű képzések…De erről bizonyára az oktatási szakemberek szólnak majd.

Bandi hűséges ember volt, most éppen 40 éve kezdett el dolgozni iskolájában, 2001 óta immár igazgatóként, mindig megfelelve az egyre nagyobb kihívásoknak. Tavaly már nyugdíjas lett, de megbízott igazgatóként tovább dolgozott. Nem így tervezte, hogy elköszön, szeretett volna az idei ballagáson együtt elbúcsúzni a végzős diákokkal. Néhány napja, az iskolai ballagás óráiban betegágyából bizonyára minden gondolata szeretett iskolája, diákjai, munkatársai felé szállt. Helyette lányai hallgatták a róla szóló búcsúszavakat, vették át az iskola, a munkatársak, más szervezetek búcsútárgyait.

Nemcsak az iskolai oktatás emblematikus alakja volt Putnokon, hanem olyan ismert közéleti ember, aki kivette a részét a helyi református egyház támogatásában éppúgy, mint a sportélet patronálásában és szinte mindenben, amiben városának segítségére lehetett. Jó humorú, közvetlen ember volt, tele életigenléssel, segítőkészséggel, másokért való tenni akarással.

Örömmel töltötte el, hogy szülőfalujának, Nekézsenynek még segíthetett azzal, hogy tavaly ősszel  az Együtt Nekézsenyért Egyesület szervezésében elkezdődhetett a két éves, ingyenes  érettségi képzés a településen, iskolája keretében, esti tagozat formájában.

Támogatta a Hagyományok Házát is ismét, ezúttal az időközben megüresedett és gazdát cserélt szülői ház régi konyhabútorának adományozásával.

Az utóbbi években jelen volt Nekézseny ünnepi évfordulós rendezvényein, kiemelkedő ünnepein, így a Szeleczky 100, a Nekézseny 600 programokon, a reformáció ünnepén, vagy legutóbb tavaly, az új óvoda átadó ünnepségén.

Régóta dédelgetett álmát – hogy ismét legyen egy háza Nekézsenyben -, tavaly ősszel valóra váltotta.

Tervezgette, hogy az idén felújítja, hogy a család együtt, újra, bármikor otthon lehessen Nekézsenyben is.

Soha nem felejtem, hogy amikor együtt megnéztük a már megvásárolt házat és Bandi zárta kaput, ezt mondta:

Úgy érzem, hazaértem…

Igen, most már hazaért, oda, ahol már nem fáj semmi… mint ahogy a verssorok is sugallják:

„Nem, nem haltam meg.

Csak egy angyal csókolt meg.

A csókkal elrepültem.

Elvette terhem,

Szabad lettem…”

(Gyenge Ildikó)

A  szülőfalu úgy búcsúzik, hogy újra befogadja őt. Nyugodjon békében, hiányozni fog.

Bánfalvi Lászlóné

Ajánlom a Putnoki Városi Televízió tudósítását az iskola idei ballagási ünnepségéről, mely Magyar András nyugdíjas búcsúztatása is volt:

https://www.facebook.com/putnok.varositelevizio/videos/1389659701513403/

és az iskola búcsúzóját:

https://www.facebook.com/sbmszi/posts/4504043313030691

 

 

 

 

 

 

TÁJÉKOZTATÓ | Óvodai beíratkozás

TÁJÉKOZTATÓ | Óvodai beíratkozás

Nekézsenyi Napraforgó Óvoda 

Óvodai beiratkozás

a 2022/2023- as nevelési évre

2022. május 4-5- én, szerdán és csütörtökön

800 és 1500 között lesz az óvodában a beiratkozás.

 

Az óvodai beiratkozáshoz szükséges dokumentumok:

  • A szülő, illetve a gyermek személyazonosságát és lakcímét igazoló okmány,
  • a gyermek születési anyakönyvi kivonata,
  • nem magyar állampolgárság esetén az itt tartózkodást engedélyező okmány,
  • a gyermek TAJ kártyája,
  • amennyiben a gyermek sajátos nevelési igényről szóló szakvéleménnyel, beilleszkedési- tanulási- magatartási zavar megállapításáról szóló szakvéleménnyel rendelkezik, abban az esetben az arról szóló dokumentumok.

Azt a gyermeket kell beíratni, aki 2022. augusztus 31- ig betölti a 3. életévét, jogszabály szerint 2022. szeptember 1- jétől köteles az óvodai nevelésben részt venni.

Kerüljenek beíratásra azok a gyerekek is, akik a 3. életévüket 2022. augusztus 31. után töltik be, de a 2022/2023-as nevelési év folyamán igénybe kívánják venni az óvodai ellátást!

Óvodavezető

Folytatás és megújulás-Balogh Béni 100 / Elkezdődött a Balogh Béni Közösségi Ház újabb felújítása

Folytatás és megújulás-Balogh Béni 100 / Elkezdődött a Balogh Béni Közösségi Ház újabb felújítása

Folytatás és megújulás-Balogh Béni 100

Elkezdődött a Balogh Béni Közösségi Ház újabb felújítása

 

Az elmúlt években kívül-belül folyamatosan megújult a valamikori nekézsenyi régi iskola épülete, a mai Balogh Béni Közösségi Ház, mely 2017-ben vette fel a nekézsenyi születésű író nevét.

Egy olyan művelődési szolgáltató komplexum épült ki a szemünk előtt az évek során-pályázati támogatással és a helyi Önkormányzat erőinek összefogásával-, mely sokféle szakmai, szabadidős kisközösségi és nagyrendezvény megtartására alkalmas, amellett, hogy nemcsak a faluközösség programjainak, hanem a nekézsenyi családok számára fontos eseményeknek is otthont ad.

Itt működik a település könyvtára, mely része a megye könyvtári szolgáltató rendszerének, s egyaránt bázisa a felnőtt-és gyermek könyvtárhasználóknak. A kialakított Gyermekkuckó ideális helyszíne a minél korábban elkezdett olvasóvá nevelésnek. Az Előadóterem kisközösségi programoknak ad helyet, a Folyosógaléria  a Balogh Béni Emlékkiállítás színhelye.

Megújult a külső homlokzat, új nyílászárókat kapott az épület. Az udvaron kiépített Filagória, a Szabadtéri Színpad a település nagy rendezvényeinek lebonyolítására képes és több száz ember művelődését, szórakozását szolgálja.

A Közösségi Ház épületének felújítása, korszerűsítése most folytatódik, a Magyar Falu Program MFP-ÖTIK/2021/6 – „Közösségi terek fejlesztése”című megnyert pályázat keretén   belül,  mintegy 25 millió forint értékben.

A projekt műszaki-szakmai tartalma röviden:

-akadálymentes mosdóhelyiség kialakítása,

-a  padló-és falburkolatok korszerűsítése, szaniterek cseréje,

-álmennyezet beépítése, fűtéskorszerűsítés,

-az épület villamossági rendszerének cseréje korszerű felszereltséggel, napelem- és villámhárító kiépítésével,

-akadálymentes parkoló kialakítása.

A munkavégzés ideje a pályázat szerint 2022.április 8. és július 15. között, a vállalkozó Harsányi Péter egyéni vállalkozó.

Az elmúlt héten az önkormányzati dolgozók és a közmunkások teljesen kiürítették az épületet. A könyvtár anyaga, a műszaki berendezések, a bútorok a szomszédos épületekbe (Hagyományok Háza, Szociális Konyha, Napraforgó Óvoda) kerültek.

S végezetül engedjék meg, hogy egy fontos idei évfordulóra hívjam fel a figyelmüket.

Az idei esztendő nyarán lenne 100 éves a Közösségi Ház névadója, Balogh Béni pedagógus, ifjúsági író (1922-2000)

S mivel is ünnepelhetnénk méltóbban –többek között- a falu szülöttének, annak a Balogh Béninek a centenáriumát, aki valamikor régen, az akkor iskolaként szolgáló épületben koptatta az iskolapadot?

A néphagyományokat, regéket, mondákat szenvedélyesen szerető, kutató, lejegyző íróra emlékezünk a tervek szerint július 21-én, a felújított Balogh Béni Közösségi Ház átadásával, az író előtt tisztelgő kopjafa állítással, ünnepi műsorral.

Az évfordulóra a későbbiekben visszatérünk.

A Közösségi Házban folyó munkálatokról rendszeresen hírt adunk.

Bánfalvi Lászlóné

Toll és ecset

Toll és ecset

Toll és ecset

Andók Veronika: A hegyhát kincse című verseskötetéről

 “Rajzoljunk csodát,

Fénylő gyertyalángot,

Könnyekre mosolyt,

Szépülő világot!

 

Fessünk képeket,

Szép emberséget,

Legyen álmunktól

Ez a világ még szebb!”

(Andók Veronika: Rajzoljunk csodát! Részlet)

Tavaly ősszel jelent meg a néhány éve családjával Nekézsenyben élő Andók Veronika költő, író, kézműves verseskötete,

„A hegyhát kincse”

címmel, melyet Pálné Hasilló Judit a  Nekézsenyben született, ma már Debrecenben élő művész illusztrált.

Két alkotó, két merően más látásmódot, művészi utat követve találkozott a Bükki Hegyhát  kis településén, Nekézsenyben, hogy aztán ki-ki a maga eszközeivel úgy fogalmazza meg érzéseit és gondolatait a faluról, hogy közben teljes mértékben kiegészítik egymást.

Andók Veronika –  az Együtt Nekézsenyért Egyesület munkatársa és lelkes résztvevője Nekézseny közösségi életének-  aki gyermekkorától szereti a verseket, így ír magáról:

“Andók Veronika vagyok, két gyermek édesanyja. Verseimmel, meséimmel igyekszem örömöt szerezni kicsiknek és nagyoknak. Több versem jelent már meg különböző antológiákban, gyerekmagazinokban, illetve Vakáció című versem tankönyvben is. Több dalszerző és zenekar is megzenésítette verseimet, közülük a legtöbbet a Fülemüle zenekar…

2018 karácsonyára megjelent első önálló verseskötetem Fénysuttogó címmel, melyben felnőtteknek szóló verseimet találhatják meg az érdeklődő olvasók…
Végtelenül hálás vagyok, hogy itt Nekézsenyben otthont találtam, mindig is szerettem volna hegyek és dombok, jó szándékú emberek között élni és itt ez a vágyam valóra vált.

Nekézseny gyönyörű, a táj, a növényvilág, a madarak, minden itt van, ajándékba kaptuk a Teremtőtől…

Végtelenül hálás vagyok azért is, hogy tavaly egy régi álmom válhatott valóra azzal, hogy megjelent az illusztrált verseskötetem. Nagy öröm volt Pálné Hasilló Judittal együtt dolgozni, csodálatos, gyönyörű illusztrációk gazdagítják általa a kötetet. Mind a tollrajzok, mind a festmények lelket simogató, szívvel készült alkotások…”

Pálné Hasilló Judit képzőművészi munkásságát évek óta figyelemmel kísérem. Emlékszem képei bemutatására a 2015. évi nekézsenyi ünnepségen, majd bemutatkozására – még mint teológus hallgató- a nekézsenyi református egyházi életet bemutató könyvben, két, a falut ábrázoló akvarell képével együtt.

Judit az alábbiakban fogalmazta meg gondolatait a lehetőségről, hogy illusztrálhat egy verseskönyvet:

„Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem, és örülök, hogy szülőfalum tájait ilyen formában megörökíthettem az utókor számára. Személyesen már egyre ritkábban tudok visszalátogatni, de alkotás közben képzeletben újra bebarangolhattam a dombokat, völgyeket, utcákat, és ez egy lélekemelő gyakorlat is volt a számomra. Kedvenc képem a tollrajzok közül az, ami a templomkertet ábrázolja a gesztenyefával, a festmények közül pedig a téli templomos, mert a sok hittan- és ifjúsági órát, a Hosannával való szolgálatokat, és a táborokat, a vasárnapi istentiszteletek utáni beszélgetéseket juttatják eszembe, amik a legkedvesebb nekézsenyi emlékeim közé tartoznak…”

A verseskötetet pedig nem is lehetne szebben bemutatni, mint ahogy az illusztrátor teszi:

„A kötet négy évszakon át vezet minket, hogy rácsodálkozzunk a világ természeti szépségeire magunk körül. Nagyon szemléletes költői képekkel teli verseket olvashatunk, mely a Veronikában rejlő, a teremtett világ által kiváltott érzéseket tárja elénk. Ugyanakkor olyan egyetemes gondolatokat is megfogalmaz, melyekben felismerhetjük saját magunkat, és kapcsolódhat a lelkünk a versek üzenetéhez. Az életben igazán fontos dolgokra emlékeztet bennünket, és ráirányítja figyelmünket azokra a mindennapi, csendes csodákra, amelyekre felfigyelvén tartalmasabb, hálával telibb és boldogabb életünk lehet.”

A kötetet P. Dányi Gabriella kazincbarcikai író, költő, festő lektorálta.

Ajánlásából idézek:

„Nekézseny nevének hallatán mesebeli világba képzelném magam, és Andók Veronika versei tovább segítenek ezen az úton. Az ünnepek pompáját sorban kiemelve, halad az időben, miközben kiáradó szeretettel rímbe szedi falujának varázslatos tájait. Szemléletesen mutatja be az évszakváltozások csodáit… Aki még soha nem járt Nekézsenyben, és elolvassa Veronika verseit, egészen biztosan vágyat fog érezni arra, hogy ellátogasson ebbe a borsodi kis falucskába…”

Kívánom, hogy így legyen.

Gratulálok az alkotóknak.

Végezetül várjuk a közelgő tavaszt a kötet egy versével:

Érkezik a kikelet

 

Olvad a hó, tavaszillat

Lengedez a domb felett,

Napsugarak csillanásán

Érkezik a kikelet.

 

Hóviráglevél kis csúcsa

Napról napra magasabb,

S vidámabban, hangosabban

Dalolnak a madarak.

 

Ébredezik a természet.

Mosolyogva figyelem,

S szeretem, hogy új reménye

Megtelepszik szívemben.

/Andók Veronika: A hegyhát kincse. Bp., Kiad.: Dream Vision 47, 2021. 53 l.(Szövegközti tollrajzokkal, 5 tábla Galéria./

Bánfalvi Lászlóné

 

Áldott ünnepeket kivánunk Mindenkinek!

Áldott ünnepeket kivánunk Mindenkinek!

Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak 2021-ben is.

 Szerkesztőség, nekezsenykozseg.hu

 

(Teljes felbontású kép megtekintéséhez kérjük, kattintson a képre.)

ADY ENDRE:
Karácsony – Harang csendül…
I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Adventi gondolatok 4.

Adventi gondolatok 4.

Áldott adventi készülődést kívánunk!


Adventi gondolatok: Ottenberger Balázs, lelkipásztor

Zene: Chris Norman – Christmas Song;

Énekel: a Hosanna

———–

 

 

 

 

Adventi gondolatok 3.

Adventi gondolatok 3.

Áldott adventi készülődést kívánunk!


Adventi gondolatok: ifj. Váraljai Béla, lelkipásztor

Zene: Chris Norman – Christmas Song; Pintér Béla – Angyalének

———–

 

 

 

 

Adventi gondolatok 2.

Adventi gondolatok 2.

Áldott adventi készülődést kívánunk!

Adventi gondolatok: Szűcs Gyula, plébániai kormányzó

Zene: Chris Norman – Christmas Song; Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő

———–

Napi ige: † EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Minden ember meglátja az Isten üdvösségét.

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava:
Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”     Lk 3,1-6

Elmélkedés: 1982 nyarán a svájci tv többször beszámolt a közel 20 km hosszú Szent Gotthard alagút építésének munkálatairól. Az emberi géniusz szinte emberfeletti teljesítményéről volt itt szó: a természet vad erői ellen folytatott küzdelemről és győzelemről. Ez az alagút a svájci Alpok egyik legmagasabb és legmasszívabb hegyvonulatát töri át, a Szent Gotthard hegységet. Ez a sziklák mélyét átszelő hatalmas mű könnyed összeköttetést teremt Svájc egyik legszebb kantonjával, a tavairól és meleg időjárásáról, a déli virágairól és festői tájairól híres Tessin tartománnyal, az üdülők svájci paradicsomával. A televízió többszörösen beszámolt az alagútépítés sokszor legyőzhetetlennek tűnő akadályairól, a lépésről-lépésre előbukkanó fenyegető veszedelmekről: a földcsuszamlásokról, beomlásokról és vízszivárgásokról, a levegő hiányáról és a gránitkemény kőzetrétegekről. Akik a riportok képeit látták, hamarosan meggyőződtek az útépítési munkálatok tömérdek akadályáról és a legyőzésükhöz szükséges emberfeletti küzdelemről.

Keresztelő János a maga idején még nem nézhette végig az autópályák keletkezését. Sziklákat átfúró hatalmas alagutakat sem láthatott. Ezzel szemben jól ismerte Júdea sivatagos pusztáit, Jerikó kietlen környékét, a kiégett sziklahegyeken átvezető úttalan utakat. Ezek egyébként az elmúlt 2000 év folyamán alig változtak valamit.  A mai szentmise evangéliumában olvastuk: ,,Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember megláthatja az Isten üdvösségét” (Lk 3, 4–6). A munkáséletből vett képek Isten útjára irányítják figyelmünket, az isteni kapcsolatok úthálózatára, amely kiépítése a keresztény ember számára állandó feladat és mindig komoly nehézségekbe ütközik. Isten útjának akadályai nemcsak képek, konkrét valóságok: az emberi magatartások olyan sajátos formái, amelyek folytonosan megzavarják Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat. Isten útjának akadályait legelőször önmagunkban kell keresnünk, aztán közvetlen környezetünkben és a társadalomban. Ennek megfelelően a gátak elhárítási munkálatai is különbözőek. Annyi viszont bizonyos, hogy Isten útjának egyengetését elsősorban nem valamiféle speciális egységektől és különleges alakulatoktól, kívülről és másoktól kell várnunk, hanem azt mindenekelőtt saját magunkon és személyesen kell elkezdenünk. Az állami törvényhozás, a rendőrség, az iskola, az egyházi intézmények és az egyházak sokat tehetnek Isten útjának kiépítése érdekében, de a valóságban Isten sima és egyenes útjának megteremtése elsősorban az egyének megtérésétől és hozzáállásától függ. Isten úthálózatának építési terveit és a hozzá szükséges eszközöket bizonyára sokan ismerik. A szeretet, az egység és egyetértés, az igazság és az igazságosság útjának kiépítéséről van itt szó az Istenre hagyatkozó istenfélelem által. Ami bennünk ezt a célt megakadályozza, az gát, sorompó, szakadék, utunkat álló sziklatömb. Lelki életünk egyéni akadályai ezeknél még sokkal változatosabbak, olyannyira, hogy azok Isten előtti felmérésére mindenki saját maga képes a leginkább. Az Isten előtti felmérés megkönnyítése érdekében itt csak néhány utalással szeretnék az adventi önvizsgálódó ,,útépítők” segítségére sietni. Korunkban elharapódzott az ember, önmagunk istenítésének bűne. Többen úgy gondolják, hogy Isten nélkül is nagyszerűen kijönnek az életben. Ők legtöbbször valóban jó állással, pénzzel, biztosítással és nyugdíjjal rendelkeznek. Így vélik, hogy semmi szükségük többé Istenre. Azt gondolják, hogy az ember önmaga Istene és bármikor megteremtheti magának mindazt, aminek szükségét érzi. Ki csodálkozhat azon, ha számukra fölösleges hiábavalóságok a szentmisék, az istentiszteletek,a szentségek és az imádságok? Hiszen ők valójában magukat tekintik a világmindenség fönséges urának. Olykor állítólagos mindenhatóságuk révén, emberileg nézve a dolgot, valóban elérnek ,,mindent”, csak éppen az igazi boldogságot nem. Őket is nyugtalanítja a jövő, a betegség, a sikertelenség, a nincstelenség, főleg a halál és az elmúlás gondolata. Adventi számvetésünk második gondolata az ember fokozódó zárkózottságából indul ki  Az emberek zárkózottak lettek, mert elhatalmasodott a kényelemszeretet és az embertársak mit sem törődnek egymással. A szülőnek teher lett a gyermek, aki később apjára s anyjára se nyitja az ajtót. Az adventi idő alkalmas arra, hogy az emberi szállakat a krisztusi szeretet alapján szorosabbra fűzzük. Ennek érdekében ki kell lépnünk önmagunk zárkájából, fel kell keresnünk egymást és meg kell mutatnunk mások iránti szeretetünket. Az egyéni vállalkozás ezen a téren is hamarosan kudarcba fullad. Közös összefogásra, társas és kollektív munkára van szükség, amelyben mindenkinek el kell végeznie a ráeső feladatot: a mértéktelen fékezze meg szenvedélyeit, a civakodó és veszekedő nyelvét, a haragosnak ki kell békülnie társával, a kapzsi ember legyen megelégedett, a pazarlók gondoljanak a szegényekre.

Ma az evangélium által a próféta többes számban szólított fel minket: Készítsétek az Úr útját! Azaz valamennyien készítsétek azt, egymást bátorítva, kéz a kézben támogassuk egymást a jóban, és főleg mutassunk jó példát egymásnak.