Helytörténet

NEKÉZSENY TÖRTÉNETE – dióhéjban


Virtuális kirándulás Nekézsenyben, teljes méretben: ide kattintva.

 

Pecsétnyomó

Falunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Ózdhoz közel, a Lázbérci Tájvédelmi Körzet területén, a Csernely-patak mentén fekvő település, mely gazdag múlttal rendelkezik. Első ismert írásos emléke 1415-ből való, amikor Zsigmond királytól a kazai Kakas László fiai, Gyula és Loránd, valamint Gyula fiai kaptak új adományt a már korábban megszerzett birtokukra. Az is bizonyos, hogy a régebbi időkben is lakott volt, mint a borsodi vár földje, és művelték vasbányáit. Az itteni birtokviszonyokat jól ismerjük, sok korabeli dokumentum áll rendelkezésünkre. Eredetileg a Rátold nemzetség birtoka volt. Az évszázadok során több birtokosáról is tudunk, sőt egyszerre többen- a Gyulafy és Ományi, a Barius és a Bolyki családok-, osztoztak a területen. A történelmi viharok nem kerülték el településünket sem. Az 1600-as évek végén pusztult faluként jegyezték, hódoltsági terület volt, adózott a töröknek.

Elődeink korán megismerkedtek a reformációval, hitük sok nehézségen átsegítette őket. A középkori kőtemplomot egy fatemplom követte, majd a XIX. század elején felépült mai templomunk, melynek az alapkövét József nádor felesége, Hermina hercegasszony rakta le. Kezdetben leányegyház volt, majd 1786-ban önálló anyaegyházzá lett. Valószínű, hogy a középkorban nem csupán bányászták, hanem fel is dolgozták az itteni vasércet. Fazola Henrik is eredményesen kutatott, majd bányásztatott a területen.

 

cropped-cimer.jpg

Az itt élők a XIX. század végétől a mezőgazdasági munkák, főként az állattenyésztés mellett, un. kétlaki életmódot folytattak, bányában, vasgyárban dolgoztak. A Csernely-patakra építve több vízimalma is volt, az itteniek még emlékeznek az utolsó működő, Fábián-féle malomra. A falut a XX. század elején közel ezren lakták, volt szülésznő, református elemi népiskolában tanultak a gyerekek. Közigazgatás szerinti jogállása a kezdetektől falu, hol körjegyzőségben, hol önállóan látta el közigazgatási feladatait. A falut a rég-és közelmúltban is élénk közösségi élet jellemezte- különösen a népzenei kultúrában-, mely ma is folytatódik, mindig más, korszerű formában.

A nagy múltú általános iskolai oktatás 2015-ben megszűnt, a nekézsenyi gyerekek a dédestapolcsányi Lajos Árpád Általános Iskolába járnak.

Temetőnkben, a családi sírkertben alussza örök álmát az anyai ágon nekézsenyi származású Szeleczky Zita színművésznő (1915-1999). Emléke előtt, tisztelői nemcsak síremlékénél, hanem Emlékházánál is leróhatják tiszteletüket.

Nekézsenyben született Balogh Béni ifjúsági írónk (1922-2000) a magyar rege-és mondavilág mesélője. Életével, munkásságával a könyvtárunkban kialakított Irodalmi Emlékhelyen ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

A szép természeti környezet, az itt élők kedves vendégszeretete minden látogatónk számára maradandó élményt nyújt.