A Farkaslyuki Bányászhagyományokért Egyesület 2016. szeptember 4-én, vasárnap a Bányásznap keretében megrendezte a Bányászfalvak Találkozóját. A kezdeményezéshez településünk is csatlakozott.
Az Egyesület azzal a céllal hozta létre a programot, hogy felidézze a régmúlt bányásznapok hangulatát, újra összehozza az egykori, még élő bányászokat és a fiatalokat.
A rendezvényen Polgármester Asszonyunk is mondott köszöntőt, majd a műsorban fellépett Pávakörünk és Citerazenekarunk.
Gratulálunk a rendezvényhez!
A Köszöntő beszédet mellékeljük.
A következő fotókat innen válogattuk.
Bányászfalvak Találkozója,
Farkaslyuk, 2016.szeptember 4.
-Polgármesteri beszéd-
Kedves Jelenlévők!
Hölgyeim és Uraim!
A Nekézseny Községi Önkormányzat, falunk lakói és a magam nevében üdvözlöm a találkozó résztvevőit, vendégeit, akik bizonyára úgy mint mi nekézsenyiek, örömmel jöttünk ma ide, erre a hagyományőrző , ugyanakkor hagyományteremtő rendezvényre.
Ez a mai nap egy újabb példája annak, hogy bennünket, akik itt születtünk, itt éltünk, vagy élünk ma is, nemcsak ez a számunkra legszebb táj, vadregényes hegyeink és völgyeink kötnek össze.
Közösek gyökereink, megélt múltunk, közös bennünk az élni akarás sok évszázados tapasztalata. Ez az élni akarás vezette a mi bányász elődeinket is „élve a föld alá”, hogy vérrel és verítékkel teremtsék elő mindazt, amire családjuknak szüksége van az élethez, legyen bár körülöttük bármilyen zűrzavaros a világ.
Kedves Vendégek!
Engedjék meg, hogy röviden bemutassam településünket.
Nekézseny, a Bükki Hegyhát rejtekében megbújó falunk tavaly ünnepelte első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját, mely alkalomból megjelentettük a falunk történetét bemutató, hiánypótló falumonográfiánkat.
Faluköszöntő Napunkon emellett avattunk Emlékművet és megnyitottuk múzeumunkat, a Hagyományok Házát, emléket állítva szűkebb hazánknak, tisztelegve őseink, nagyszüleink, szüleink emléke előtt.
Nem volt előzmények nélküli az elmúlt évi ünnepünk, hiszen falunk őriz olyan kincseket, melyeket büszkén tárunk a hozzánk látogatók elé. Ilyen kincsünk Szeleczky Zita színművésznőnk áldott emléke, melyet őriz a Szeleczky Zita Emlékház és az örök álmának helyet adó síremléke a temetőben. A gazdag magyar szellemi örökség része a nekézsenyi Balogh Béni ifjúsági írónk munkássága, aki műveiben megörökítette rege-és mondavilágunk emlékeit. Hosszú némaság után újra együtt énekelnek a nekézsenyi asszonyok és szólnak a régi citerák a férfiak kezében.
Őket nemsokára Önök is hallhatják.
„Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.”– írta Jókai Mór. Úgy vélem, hogy mi nekézsenyiek egyre többet tudunk arról, honnan indultunk. A sors kegye, hogy ebben az évben újra olyan jeles események évfordulóira emlékezhetünk, melyek hatása nemcsak jelenünket, hanem jövőnket is mélyen érinti.
Falunk református gyülekezete emlékezhet arra, hogy helyi források szerint 230 éve vált önállóvá az egyházközség, épült fel az első lelkészlak, 200 éve annak, hogy megtörtént templomunk alapkövének letétele és most adják át az új parókia épületét. Hálaadó ünnepünkre szeptember 24-én kerül sor, melyre ezúton is szeretettel hívom Önöket.
Falunk is egyike azon hegyháti településeknek, melynek lakói életében –bár a megélhetésüket zömmel évszázadokig a termőföld, az erdő , az állatok tenyésztése adta-, mindig is jelen volt a bányászkodás. Tudjuk, hogy környező vasbányákat már az Árpád-korban is művelték. A középkorban nem csupán bányászták, hanem fel is dolgozták a vasércet. Fazola Henrik is eredményesen kutatott, majd bányásztatott a területen. A XX század elejétől kétlaki életmódot folytattak a nekézsenyiek is, továbbra is művelve a földet, bányában,vasgyárban dolgoztak a megélhetésért. Ekkor még jóval kevesebben dolgoztak a szénbányászatban falunk lakói közül, mint a környező településeken élők.
A nekézsenyi bányászok száma fokozatosan növekekedett, 1910-ben már 57 keresőről tudunk, akik zömmel Ózd vidéki bányákban dolgoztak – majd egyre növekvő létszámban- Farkaslyukban, Királdon, később Putnokon.
Egész bányászdinasztiákról beszélhetünk Nekézsenyben is, hiszen az elmúlt század folyamán sokszor apák és fiúk dolgoztak vállvetve a föld alatt, védve és segítve egymást.
A nemcsak a Hegyháton, hanem az országosan is ismert -Igó István karnagy által vezetett – Nekézsenyi Népdalkör és a Férfikórus „mecénása”volt évekig a királdi Bányász Művelődési Ház az 1980-as években, biztosítva és támogatva a fellépési lehetőséget, többek között más bányászfalvakban is, ahol előadhatták bányászdalokból álló csokrukat.
Egymásra utaltságuk összetartó közösségé kovácsolta a bányászokat mindig, melynek ma is megvan az ereje, hiszen Nekézsenyben közel 20 éve működik a Bányász Nyugdíjas Szervezet, Szaniszló István vezetésével.
Búcsúzóul a valamikori Pávakör egyik bányászdalából idézek:
„Kisangyalom, ha fel akarsz keresni,
A királdi tárna elé gyere ki,
Ott látsz engem sáros bányászruhába’,
Bal kezemben kék lánggal ég a lámpa…”
Bár már nem ég ez a bizonyos lámpa, de kívánom, hogy a bennünk parázsló tűz, életünk, lelkünk lángja soha ki ne aludjon, mert míg lobog, míg perzsel, addig visz minket előre!
Köszönöm, hogy meghallgattak, további tartalmas közös időtöltést kívánok.
Uj-Tózsa Csabáné
Nekézseny polgármestere