PORTRÉ | Magyar László

PORTRÉ | Magyar László

Kedves Látogatóink!

Nekézsenyi Portré címmel induló új sorozatunk első híranyagát olvassák, melyben egyrészt a köztünk, a faluban élők, másrészt a faluból elszármazottak életútját mutatjuk be, terveink szerint negyedévente egy-egy új cikkel frissítve a rovatot.

Elsőként a sokunk által jól ismert, éppen az idén 60 éve fényképező Magyar Lászlót mutatjuk be, kinek a fotóiból az újonnan nyílt Hagyományok Házában állandó kiállítást láthatnak és időszaki jelleggel fényképezőgépeinek gyűjteménye is megtekinthető. Életrajza mellett a kiállításon lévő szép látképeiből mutatunk be néhányat.

Kedves Laci Bácsi, köszönjük, hogy megörökítette az elmúlt évtizedek eseményeit, további jó erőt, egészséget kívánunk!


Magyar László

Magyar_Laszlo

 

“A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. Legjobb kép az igazság…”

-Robert Capa-

1936. április 30-án született Nekézsenyben. Édesapja gyermekkorától a vasútnál dolgozott nyugdíjazásáig. Feleségével -szegény körülmények között-, hat gyermeket neveltek, öt fiút és egy lányt, akit sajnos fiatalon elvesztett a család.
Az általános iskola öt osztályát Nekézsenyben végezte, majd az ózdi Gyári Iskolában tanult tovább. A 8. osztályt –miután kollégiumi elhelyezést kapott-, már a putnoki Gr. Serényi Béla Általános Iskolában fejezte be.
Középiskolai tanulmányait az ózdi Közgazdasági Technikumban kezdte, bár nem oda jelentkezett, más, a művészethez kötődő pályára vágyott. A számvitel és a statisztika nem is igazán volt az ő világa, így tanulmányait 3 év után abbahagyta.
Foglalkozott szobrászattal egy ideig, majd 1954. október 25-én munkát vállalt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Előbb az Anyagvizsgálati osztályon dolgozott, mint minta előkészítő, azután csoportvezető, majd az Idegenáru Ellenőrzési Osztály munkatársa volt nyugdíjba vonulásáig, 1991. április 30-ig.

Látkép 5.

1959-ben vette nőül régi szerelmét, Anga Katalint, házasságukból két fiú született. Szeretett feleségét 2011-ben vesztette el, aki a mai napig tartó nagy űrt hagyott maga után.
Az 1950-es évek elején az agyagszobrait megörökítendő, egyik munkatársától kérte el kis box-gépét. Ezután ő is vásárolt egyet és így kezdődött el a fényképezés, mely hamar a szívéhez nőtt. Egymás után vásárolta az egyre jobb teljesítményű fényképezőgépeket, melyeket gyűjteni is kezdett. A gépek száma hamar gyarapodott, hiszen saját vásárlásai mellett sokat kapott ajándékba is.
Az 1970-es években társaival egy fotószakkört is alakítottak, ami egy év után megfelelő helyiség hiányában megszűnt.
Az elmúlt 60 évben Magyar László tájképein megörökítette a környező hegyeket, völgyeket, a faluban történt eseményeket, az itt élő emberek mindennapjait. Képei a közelmúlt lenyomatai, a hármas célt megvalósítva: dokumentálnak, megörökítik a látványt és mindezt úgy teszik, hogy bennük van saját személyisége, látásmódja.
Köszönjük Magyar Lászlónak, hogy megőrizte nekünk a falu emlékeit és kívánjuk, hogy erőben és egészségben még sok képet készítsen a jövő nemzedékének.

Látkép a Harkáról

Fotók: Magyar László, Kerékgyártó Mihály

diszito