Köszöntő
Kedves Olvasó!
Nekünk, nekézsenyieknek az elmúlt évek olyan évfordulók jegyében teltek,
melyek nagymértékben meghatározták nemcsak elődeink, de az utódok, így a
mi életünket is. 2015-ben ünnepeltük településünk első ismert okleveles említésének
600. évfordulóját. Tavaly református egyházközségünk tagjai emlékeztek
a múltra, az önálló anyaegyházzá válás és az első lelkészlak építésének
230., valamint a templom alapkő letételének 200. évfordulójára. Az idei évben
megemlékeztünk a reformáció 500. évfordulójáról, s méltó módon köszöntöttük
a nekézsenyi születésű írót, Balogh Bénit.
Valamennyi ünnepünket emlékjelek állítása mellett — emlékmű-és emléktábla
avatás, falumúzeum létrehozása, emlékfa ültetése, névadó ünnepség
— hiánypótló könyvek megjelenése is kísérte, hiszen megszületett falunk
monográfiája, kézbe vehettük egyháztörténetünk leírását, kitekinthettünk
szűkebb hazánkra, a Bükki Hegyhátra és megszületett a Balogh Béni író életét
és munkásságát feltáró kötet is. Mindemellett őrizzük a temetőnkben nyugvó
nagy színművészünk, Szeleczky Zita emlékét és ápoljuk népzenei hagyományainkat.
Támogatunk minden olyan civil kezdeményezést, mely közösségünket
építi, s igyekszünk kihasználni a világháló nyújtotta lehetőségeket,
megszólítva mindenkit, aki érdeklődik irántunk.
Ez a képes album, melyet most kézbe vehet a kedves Olvasó, csak egy kis
ízelítőt ad azokból az értékekből/ érzésekből, amelyekkel a falunkba látogató
vendég napjainkban is találkozhat. Szeretném, ha minél többen megismernék
nemes értékeinket, átéreznék azt a hagyománytisztelő-és őrző hangulatot,
amely áthatja településünket. Mindennek csak egy kis része jelenik meg a következő
oldalak fényképein.
Aki teheti, látogasson el hozzánk, fedezze fel szép természeti környezetünket,
féltve őrzött tárgyi- és szellemi örökségünket. Ismerkedjen meg az itt élőkkel
is, akik mindig készek arra, hogy vendégül lássák az érkezőt.
És emlékezésre hívjuk azokat is, akiket sorsuk messzire sodort innen, mert
falunk tárt karokkal és nyitott szívvel várja őket haza!
Uj-Tózsa Csabáné
polgármester
__________________________________________________
Bevezető
Nekézseny, a Bükki Hegyhát egyik kistelepülése. A környék hazánk, s ezen
belül a Bükk vidékének földtanilag legöregebb és legszebb vidéke.
Az ember korán megtelepedett ezen a tájon, melyről az itt talált kőszerszámok
mesélnek. Az itt élők megélhetését a földművelés, növénytermesztés, állattenyésztés,
a hatalmas erdők adták, de említésre méltóak a környék honfoglalás
koráig visszavezethető vasércbányászatának és vasfeldolgozásának nyomai is.
A település nevének jelenleg ismert első írásos említése 1415-ből való, amikor
Zsigmond királytól a kazai Kakas László fiai, Gyula és Loránd, valamint Gyula
fiai kaptak új adományt a már korábban megszerzett birtokukra.
Több évszázados múltunkban visszatükröződik hazánk hányatott sorsa. Volt
részünk a törökdúlás utáni majdnem teljes pusztulásban, nehéz jobbágy- majd
munkássorsban is. Éltük az úgynevezett kétlaki életet is, melynek során igyekeztünk
helytállni háztáji gazdaságunkban éppúgy, mint a többnyire nehézipari
munkahelyeken. A múlt század társadalmi, politikai és gazdasági változásai,
a két nagy háború szenvedései, az elmúlt évtizedek folyton új és új
kihívásokkal teli, embert próbáló világa mély nyomot hagyott az itt élőkben.
Ahogy változott a világ, alkalmazkodtak hozzá az emberek, de a nekézsenyiek
ma is azt vallják, mint régen, hogy a jövő a közös gondolkodásban, a kemény
munkában van.
A ma itt élők, a fenntartható fejlődés jegyében, egy olyan jövőbe vezető utat
jelöltek ki maguknak és gyermekeiknek, melynek során tudják, mindig vissza-
kanyarodhatnak gyökereikhez, hogy aztán újult erővel induljanak tovább.
Az elmúlt években — mint ahogy már olvashattuk — több könyv is megjelent
Nekézsenyről. Jogos a kérdés: lehet-e még újat mondani? Lehet bizony és kell
is, csak egy kicsit másképp. Példa erre ez az album, melynek fényképeit a
faluban élők készítették. Fiatalok és szépkorúak képen rögzített benyomásai,
hangulatai jelennek meg a képeken,más és más évszakban, változó fényben.
Ismert és kevésbé ismert témák, motívumok váltogatják egymást, némelyikük
sokszor csak azért, mert szép. Szép, mint egy gyöngysor, melyben úgy csillognak
együtt a felfűzött szemek, mint még soha. Mindez meglepi a szerkesztőt
is, pedig nem ez az első eset, hogy nekézsenyi fényképeket vesz számba, hiszen
több száz fotót rendezett már hagyományos kiadványokba, kiállításokra,
elektronikus felületekre. Végiglapozva ezt a könyvet, markánsan kirajzolódik
a fentebb felvázolt múlt és érdekes módon a jelen is érthetőbbé válik. Remélem,
a kedves Olvasó is így érzi majd, kívánom, öröme teljék benne.
A szerkesztő (Bánfalvi Lászlóné)
A könyv 2019-ben a Kötve-fűzve – az Év könyve Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2019 verseny Közönségdíjasa lett.