Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton
Könyvbemutató
A folytatás és megújulás és a hagyományőrzés és az együvé tartozás jegyében telt az idei nekézsenyi Hagyományőrző nap, melyet augusztus 27-én, szombaton rendezett meg a helyi önkormányzat.
Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszony köszöntő beszédéből idézünk:
„Az elmúlt években oly sokszor látjuk-halljuk, számtalanszor leírtuk, elmondtuk már a szavakat, hogy hagyományőrzés, hagyományápolás, hogy lassan már attól kell félnünk, hogy közhellyé válnak és eltűnik mögülük a tartalom, amit jelentenek.
Úgy vélem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Nekézsenyben ettől nem kell tartanunk, nemcsak akkor, amikor mint most, szokásos nyári faluünnepünket rendezzük meg, hanem ahogy éljük a hétköznapjainkat is…”
A nyári faluünnep első, 2016. évi megrendezésekor is a hagyományok őrzése állt a középpontban, építve a falu főként népzenei hagyományaira. Ez a folyamat azóta kiteljesedett, hiszen mára már nemcsak egy-egy népzenei együttes műsorát élvezheti a közönség, hanem Igó István nyomdokain járva, egy valamikori falusi lakodalom is megelevenedett két éve, élő előadásban.
Mint az eddigi Hagyományőrző napokon – és az egyéb nagy rendezvényeinken szinte mindig-, két új könyv bemutatójára is sor került, melyek megjelentetését az önkormányzat – pályázati támogatások segítségével -, mindig szívügyének tekintette.
Ezután Bánfalvi László: Az Agyagvermektől a Vince –lápáig, Nekézseny helynevei és a Tari Lujza által szerkesztett Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton című könyv is felkerülhet a könyvespolcokra, így már 11 kötet az utóbbi években Nekézsenyben megjelent művek száma.
Az utóbbi kötet megjelentetése szervesen illeszkedik abba a folyamatba, mellyel a település Igó István emlékét ápolja, kezdve a Magyar Imre által összegyűjtött és összeállított Emlékezés Igó István életére és munkásságára című 2019-ben megjelent könyvtől, a Hagyományok házában létrejött Igó István Emlékteremig, a születésének 100. évfordulójára állított Emléktábláig.
Ezúttal a Tari Lujza által szerkesztett és bemutatott Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton című kötetet mutatjuk be, oly módon, hogy változtatás nélkül közöljük a könyvvel kapcsolatos rendezvényen elhangzottakat.
Tari Lujza könyvbemutatója
Tisztelt Polgármester Asszony, tisztelt Igó Lenke és az Igó család többi tagja, tisztelt vendégek, kedves nekézsenyiek!
Nem ismertem személyesen Igó Istvánt, akiről most itt a bemutató előtt is sok új dolgot tudtam meg. Lánya, Igó Lenke kérésére azonban ennek ellenére rögtön vállalkoztam a – így mondom, ahogy itt mindenkitől hallottam – Pista bácsi által gyűjtött népdalok kiadásra előkészítésére. Ez még 2018 májusában történt, s tájékoztatott, hogy szeretné a gyűjtést édesapja születésének 100 éves évfordulójára, 2020-ra megjelentetni.
Ilyen felkérésre válaszom más esetben az, hogy előbb látnom kell magát a gyűjteményt, megfelelő-e a színvonala a kiadásra. Ebben az esetben erre nem volt szükség. A kérést Lenke, nemcsak mint Igó István leánya, hanem, mint idehaza és külföldön egyaránt megbecsült, Apáczai-Csere János díjas kiváló zenei szakember, a kodályi zenepedagógia egyik jeles képviselője közvetítette, akit szakmai vonalon régóta jól ismertem. A felkéréssel egyben a helybeli Hagyományőrző Népdalkör és Citerazenekar óhaját is közvetítette.
Fölvettem a kapcsolatot Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszonnyal és Fekete Józsefné Irénkével, akik messzemenően támogatták a kiadás tervét.
Ezúton fejezem ki köszönetemet Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszonynak, hogy a kiadás anyagi feltételeit az időközben kitört Covid-járvány ellenére megteremtette pályázati forrásokkal. A könyv megjelenése is a járvány miatt került későbbre Igó István 100. születésnapjánál. A támogatásért Nekézseny Önkormányzatának, az Emberi Erőforrások Minisztériumának és a Nemzeti Kulturális Alapnak mondok mindannyiunk nevében köszönetet.
Három okból is fontosnak tartottam a gyűjtemény szélesebb körben megismertetését. Elsősorban azért, mert Igó Istvánnak, aki munkásságával, erkölcsi magatartásával utat mutató világító fáklyája volt a településnek, illő munkássága minden részét megismertetni az ott lakókkal, s példaértékű tevékenységének ezt a részét bemutatni a következő nemzedékeknek.
A másik szempont az volt, hogy a gyönyörű vidéken lévő Nekézseny, Csernely, Lénárddaróc, Nagyvisnyó lakói lokálpatriotizmusa erősödhessen e kötet népdalai által is. Igó István ezekben a falvakban is végzett népdalgyűjtést, így természetesen az ottani népdalok is bekerültek a kiadványba.
Legalább ilyen fontos volt számomra a harmadik, népzenetudományos szempont. Az ugyanis, hogy az említett falvakból Nagyvisnyó kivételével eddig nem volt gyűjtött népzenei anyag az ország legnagyobb, központi népzenei gyűjteményében (korábban Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, ma Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Központ Zenetudományi Intézet). A gyűjtemény megalapozása, rendszerének kidolgozása Bartók Béla és Kodály Zoltán érdeme, akik évtizedeken át intézményi háttér nélkül, magánemberként végezték hatalmas munkájukat. Bartók 1924-es A magyar népdal című könyvében a történelmi Magyarország zenei dialektusterületeit is meghatározta, s területünk része annak a II. nagy dialektusterületnek, melynek határait Ausztria szélétől, a volt Pozsony megyétől a volt Ung megye széléig húzta meg. Még hangsúlyosabb, hogy a néprajzkutató-nyelvész Vikár Béla Borsod megyében készítette el az első fonográffelvételt a Thomas Edison-féle fonográffal 1896 karácsonyán. Vikár később is többször járt Borsodban és a közeli Heves megyében. Ezen a nagy dialektusterületen kezdte meg népzenei gyűjtéseit s vele népzenekutatói pályáját a Galántán felnőtt Kodály Zoltán, s dolgozott itt a fiatal Bartók Béla is. Jelentős gyűjtéseket végzett Borsod-, Zemplén és Heves megyében a hozzájuk társuló a harmadik neves népzenekutató, Lajtha László is, majd nyomukban többen a II. világháború előtt. A háború után is sok Bükk-vidéki faluban gyűjtöttek népzenét, de Nekézseny és szűkebb környezete valamiképpen sajnos kimaradt. Ezért is jelentős Igó István munkája, mely alapján betekintést nyerhetünk az itteni népdalok világába.
A táj népzene-ismerete szempontjából tehát hiánypótló könyv Uj-Tózsa Csabáné szép, értékes köszöntő-ajánlásával és Bánfalvi Lászlóné, a nekézsenyi kiadványok koordinátorának szintén szép és hasznos helytörténeti-táji ismertetésével kezdődik. Ezt az általam írt Előszó, majd Bevezető követi. Ez után az egyes falvak dallam-anyagával ismerkedhet meg az olvasó. A kötetet dalszöveg- és sorszámmutató, irodalomjegyzék és a fakszimilék jegyzéke egészíti ki.
A gyűjtemény 250 darab kottát tartalmaz, további 54 szövegváltozatot, s az egyes falvaknál újabb népdal-kezdősorok tájékoztatnak arról, melyik szám alatt találjuk meg a hozzátartozó dallam kottáját. Az adott dallamra utalással csökkenteni lehetett a könyv terjedelmét.
Nem volt könnyű dolgom az anyag kiválogatásakor, mert Igó István néha ugyanazokat a népdalokat újból leírta különböző hangjegyfüzetekbe. Sok esetben kellett az általa értett saját utalásait megfejteni. Nehezítette a munkát, hogy sajnos hangfelvétel nem állt rendelkezésre az ellenőrzéshez. A nyelvi dialektust sajnos nem jelölte, de még így is kiviláglanak a leírásokból az ízes helyi nyelv fordulatai, s a táj egyszerre általános és sajátosan itt jellemző zenei jegyei. Kérdezhetik, hogy minden népdalt összegyűjtött-e az egyes falvakban? Nem, de aki ezt kifogásolná, nem gondol arra, hogy ezt bármily elhivatottan dolgozó egyetlen ember nem végezhette el sok más munkája mellett.
A szakmai felhasználók és az érdeklődők számára is hasznos lehet a Bükki Hegyhát és környéke népzenekutatása történetének ismertetése. Igó István gyűjtőmunkája az 1970-es évek elejétől vett nagyobb lendületet. Épp ez az az időszak, amikor a közben lehetővé vált Erdély-járás miatt elhanyagolták ezen a tájon a gyűjtőmunkát. Ez külön is emeli Igó István gyűjteménye értékét. Ő már kevés régi népdalt talált – azokat is már csak egy-egy idős ember tudta –, inkább már csak az új stílusú népdalok éltek. A népdalok mellett gondot fordított viszont a környék megélhetésében fontos szerepet játszó, bányászathoz kapcsolódó bányászdalok gyűjtésére is. E munkája jól találkozott Bartóknak és Kodálynak a szemléletével, akik a szájhagyományos zene minden ágára kiterjesztették a figyelmet.
Az egyes dallamokhoz igyekeztem sok információt adni, például arról, mikor gyűjtötték az adott népdalt először, illetve Borsod megyében.
Számomra élvezetes és egyben tanulságos volt a feldolgozó munka. Hálás köszönetemet fejezem ki érte Igó Lenkének, Uj-Tózsa Csabánénak és főleg pedig Igó Istvánnak. Kiváló munkatársakkal dolgoztam együtt: a kottagrafikát Németh Pál orgonista-kántor készítette, a tipográfiai előkészítés és a borító megtervezése Demeter Gittát dicséri. Nagyon szép munkát végzett a miskolci Tipo-Top nyomda, amelyért külön köszönet jár.
Kodály Zoltán jegyezte föl egy naplójegyzetében 1938-ban: „Az ország csak akkor a miénk, ha ismerjük. Ha lábunk érintette minden vidékén a földet, ha beszéltünk minden vidék lakóival, tudjuk, miben gazdag, miben hiányos, mi az erénye, hibája.” Én most jártam először Nekézsenyben, de megnéztem már a munka kezdetekor az interneten a falut, megcsodáltam gyönyörű fekvését, elolvastam történetét. Ma beszéltem az itteniekkel, láttam az összetartozás jó érzésének sok apró jelét. Meggyőződésem, hogy ennek a folyamatosan szépülő, gazdagodó településnek nagy múltja mellé – melynek immár az Igó István által gyűjtött népdalok is részét képezik – komoly jövője van. Mert ahol olyan ropogós friss, ízes a kenyér, finom a csupa szívvel elkészített és föltálalt töltött káposzta, a sokféle sütemény, az megmarad, tovább viszi meg-megújuló hagyományait. Nem fogja maga alá gyűrni a saját európai múltjától eltávolodott és az európai névvel visszaélő, magát ránk erőszakolni akaró szellemiség. Kívánom, hogy így legyen, s hogy a gyűjtemény népdalai sokaknak szerezzenek örömet!
Nekézseny, 2022. augusztus 27.
Tari Lujza
Dr. Tari Lujza szakmai munkásságának bemutatása
Nagy öröm számomra, hogy részt vehetek a hagyományőrző napon!
Nekézseny kulturális értékei felölelik a természeti és épített környezetet, a művészi alkotásokat, műtárgyakat, régészeti leleteket, valamint a szellemi kultúra valamennyi emlékét. Ezek az emlékek fontosak a helyi közösség számára.
A mai nap egyik sikere, hogy megjelent Tari Lujza könyve Igó István népdalgyűjtéséről, mely hármas együttműködés eredménye: a hagyományőrző asszonyok és férfiak éneke, Igó István lejegyzése, Tari Lujza tudományos munkája. A gyökerektől a tudományos munkáig vezető út hatalmas siker.
Igó István gyűjtése a helybéliek életének azon részét képezi, amelyre büszkék lehetünk, amelynek ismerete, védelme mindannyiunk számára meghatározó.
Az európai integráció folyamatában a helyi közösségeknek feladata megőrizni az évszázadokon át kialakult kulturális arculatukat. Ennek érdekében számba veszik mindazokat az értékeket, amelyeket valaha teremtettek saját maguk és más emberi közösségek számára, megőrizve ezzel identitástudatukat.
Dr. Tari Lujza, Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton című kötetével lehetőséget ad arra, hogy az utókor megismerje Nekézseny és környéke népdalait, dallam- és szövegvariánsait.
Az alábbiakban röviden bemutatom Dr. Tari Lujza szakmai munkásságát:
- Zeneakadémiai évei alatt az MTA Népzenekutató Csoport külső munkatársa, diplomája megszerzését követően munkatársa (1972), majd utódintézményének (MTA Zenetudományi Intézet) tudományos munkatársa, 1994-től főmunkatársa. Az intézet tudományos titkára (1988-1996). 1980 óta az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, három ciklusban egyben titkára
- A zenetudomány kandidátusa cím birtokosa (1993), az MTA köztestületének tagja
- 1988-tól az International CouncilforTraditional Music tagja, 1997-2009 között Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke
- Az ELTE Folklore Tanszék Doktori Iskolájának alapító tagja, doktori dolgozatok témavezetője illetve opponense
- Az LFZE népzene tárgyának tanára valamennyi szakon, kurzusok, előadások, speciális kollégiumok előadója a zenetudományi szakon, a Népzene Tanszék egyik alapító tanára
Kutatásának fő témakörei:
- népi hangszer, hangszeres népzene
- európai interetnikus kapcsolatok, kisebbségek zenéje
- műzene és népzene kapcsolata a 18-20. században, kottás-kéziratos történeti források feltárása, tudomány-és kutatástörténeti kérdések felvetése (népzenei hatások Weiner Leó, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Carl Maria von Weber műveiben)
- kutatói életművek bemutatása (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Rajeczky Benjamin, Molnár Antal)
- a verbunkos írott és hangzó forrásai, cigányzene, 1848-49 emlékezete a népzenében
- századi költők (Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor) megzenésített versei a szájhagyományban
Több mint kétszáz tanulmánya jelent meg itthon és számos munkája külföldön is.
Az alábbiakban néhány publikációjának címe a változatos témák illusztrálására:
- 1989 Weiner Leó művészete a népzenei források tükrében
- 1990 Lissznyay Julianna hangszeres gyűjteménye 1800
- 1998 „Különbféle magyar Nóták” a 19. század elejéről
- 1998 Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban
- 2001 Kodály Zoltán, a hangszeres népzene kutatója
- 2007 Pásztó zenei emlékei
- 2008 Rajeczky Benjamin
- 2010 Szlovákiai magyar népzene Válogatás a szerző népzenegyűjtéséből (1983-2006; 2 CD-vel)
- 2011 Bartók Béla magyar hangszeres népzenegyűjtése
- 2012 Magyar Népzenei Antológia Digitális összkiadás-a Felföldet bemutató rész
- 2014 A szabadságharc népzenei emlékei- Internetes kiadás: http://48asdalok.btk.mta.hu
- 2016 zenésznevek, családnevek
- 2018 Kodály Zoltán Bars megyei népzenegyűjtései
- 2018 Pongrácz Zoltán népzenegyűjtése szülőföldjén
Dr. Tari Lujza az évek során tanított zenei szakközépiskolásokat és egyetemistákat is. Az 1960-as évek végétől 2006-ig számos területen gyűjtötte a magyar és más népek szájhagyományos zenéjét. Oktatói tevékenységéhez szervesen kapcsolódott a népzenekutatás, de az oktatáshoz szükséges újabb publikációk folyamatos megjelentetése hangzó anyagokkal mindig fontos volt számára.
Hazai kutatása eredményeit előadások, konferenciák keretében mutatja be itthon és külföldön, de ő maga is szervez rendezvényeket hazai és nemzetközi előadókkal.
Munkájának magas színvonalát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Hazai és nemzetközi szervezetek tagja.
Dr. Tari Lujza szakmai életútját áttekintve elmondhatjuk, hogy kutatási tevékenysége igen sokrétű, a tudományos témák feldolgozása magas szintű hozzáértését tükrözi. A Magyar Rádióban több száz előadással járult hozzá a tudományos ismeretterjesztéshez. Bár már nyugdíjban van, ma is töretlen erővel dolgozik, publikál. Ez a rövid ismertetés talán elég arra, hogy bepillantsunk egy tudós-tanár szakmai életébe, és igyekezzünk minél többet megismerni munkáiból!
Nekézseny, 2022.augusztus 27.
Dr. Tóthné Igó Zsuzsanna, az Eszterházy Károly Egyetem Turizmus Tanszékének nyugdíjas mestertanára
Igó Lenke: Utószó
Dr. Tari Lujza, Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton című munkájához
Tari Lujza 1972-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető szakán, amely 5 éves képzés keretében egyetemi szintű végzettséget adott (ma LFZE).
Lujzi egy évfolyammal fölöttem járt a zeneakadémiára, és már akkor kitűnt közülünk egyéni látásmódjával, figyelemre méltó zenei megnyilvánulásaival. Mivel a kollégiumban is együtt laktunk, jobban megismerhettem őt.
Így került sor arra, hogy évtizedekkel később hozzá forduljak édesapám, Igó István népdalgyűjteménye kiadásával kapcsolatban. A kézirat apám halála után 20 évvel, 2016-ban került elő a pincéből, a kibontatlan dobozok egyikéből, hibátlan állapotban. Anyám Budapestre költözése idején helyeztük biztonságba ezt a számunkra igen becses zenei hagyatékot, múltunk egy fontos darabját.
Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton címmel végre megjelent! A kötet Tari Lujza válogatása a több mint 900 népdalból. A törzsanyag, amit a kezünkbe veszünk, logikusan, áttekinthető rendszerbe helyez 250 dallamot zenei jellemzőik, tematikájuk és gyűjtési helyük szerint. A könyv előszavában és bevezetőjében hasznos ismereteket találunk az analízisről, az anyagfeldolgozás változatos módszereiről, formáiról, betekintést adva az összehasonlító népzenetudomány eszközrendszerébe regionális és nagytérségi szinten.
A gyűjtemény dalai nagyrészt szülőfalumból, Nekézsenyből származnak, de megtaláljuk benne a környező falvak – Csernely, Lénárddaróc, Nagyvisnyó – ideillő variánsait, illetve más dalait is. Az utóbbi település kivételével a többi helyen népdalköröket is vezetett édesapám, szeretettel művelte az előadóművészetnek ezt a fontos formáját.
A térség népdalkincsét évtizedeken keresztül gyűjtötte, nagy gonddal és hozzáértéssel javítgatva lejegyzéseit. Ő volt falunk szeretve tisztelt iskolaigazgatója és karnagya. Kórusaival, népdalköreivel szép eredményeket ért el [pl. tv-s pávavetélkedő] országos szinten is. A sikereken túl a legnagyobb eredmény azonban az volt, hogy az emberek fokozatosan visszatértek saját zenei hagyományaikhoz. Kötődésük az éneklő közösséghez az együvé tartozás, a közös alkotás nemes érzésével gazdagította őket. A több évszázados zenei gyökerekből kisarjadó fa csodájának, népzenénk szépségének mélyebb megismerése ez, a rendszeres éneklésen keresztül.
Gyűjteményünk kiadásának előkészítésére a Nekézsenyi Önkormányzattal, a Hagyományőrző Pávakör és Citerazenekarral közösen Dr. Tari Lujzát, az MTA Zenetudományi Intézetének kandidátusát kértük fel. A kötet megjelenését édesapám 100. születési évfordulójára, 2020 szeptemberére terveztük, de ez akkor nem valósult meg. Boldogok voltunk, hogy az anyag a legjobb kezekbe került, és végre napvilágot látott a gyűjtemény Dr. Tari Lujza feldolgozásában, szerkesztésében.
Kedves Lujzi!
Hálásan köszönöm magam és családom nevében is értékes, óriási zenei tapasztalatokból és ismeretekből merítkező szakmai munkádat, melyet [Igó István népdalgyűjtése a Bükki Hegyháton címmel] édesapám lejegyzéseiből most közreadsz. Kívánom, hogy ebből a szép, ma is élő repertoárból örömmel válogassanak a helyieken kívül más éneklő közösségek és szakmai körök egyaránt!
Végül hadd fejezzük ki köszönetünket Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszonynak kitartó munkájáért, mellyel több pályázatot is elnyerve biztosította kiadványunk anyagi fedezetét és e szép hiánypótló kötet létrejöttét! Meggyőződése, az antológia megjelentetésének fontosságába vetett hite töretlenül megmaradt még ezekben a küzdelmes években is. Köszönjük, Kati! E csodás könyv elkészülte minden fáradozásért kárpótol mindannyiunkat!
Nekézseny, 2022. augusztus 27.
Igó Lenke, az ELTE Zenei Tanszékének nyugdíjas karvezetés tanára
Köszönjük dr.Tari Lujzának, dr. Tóthné Igó Zsuzsannának és Igó Lenkének, hogy írásaikat szerkesztőségünk rendelkezésére bocsájtották.
Szívesen ajánljuk a könyvet minden érdeklődő figyelmébe.
Bánfalvi Lászlóné
