Új könyv jelent meg Nekézsenyben
A július 13-i Szeleczky Zita emlékünnepségen emlékeztünk a 20 éve elhunyt, a nekézsenyi temetőben nyugvó Szeleczky Zita csodálatos színművészre, mely eseményről honlapunkon már hírt adtunk. A Nekézseny Község Önkormányzata és a Szeleczky Zita Alapítvány által közösen szervezett programon megkoszorúztuk síremlékét, avattunk emléktáblát a valamikori családi kúria falán, elhangzottak köszöntők és emlékbeszédek, s végül a rendezvényt záró istentiszteleten meghallgathattuk Nagytiszteletű Balog Zoltán református lelkész prédikációját a művésznő emlékére.
A rendezvényen Bánfalvi Lászlóné szerző bemutatta a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete című új kiadványt.
Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a könyv megjelentetésével a település jelentős kiadói tevékenysége ezzel újabb szintre lép, hiszen útjára indítjuk a Nekézsenyi füzetek című kiadványsorozatunkat, melynek ez a munka az első darabja. Szándékaink szerint a sorozat darabjai a későbbiekben sokféle, a falunkhoz, a Bükki Hegyháthoz kapcsolódó témát dolgoznak fel és adnak közre, vállalt érzékőrző és értékteremtő feladatunk nyomán.
A kötet előszavában az alábbiakat fogalmaztam meg:
„Szeleczky Zita színművész életével és munkásságával sokféle módon és formában foglalkoztam az elmúlt közel két évtizedben. Részese voltam és vagyok annak a könyvtári tevékenységnek, mely a térség és benne a Bükki Hegyhát, jelesül Nekézseny hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységét támogatja, benne a művésznő emlékének ápolását.
Kalauzoltam az iránta érdeklődő látogató csoportokat Nekézsenyben, lehettem zsűritag az emlékére rendezett szavalóversenyeken és nagy megtiszteltetés volt, hogy mondhattam emlékező beszédet a születésének 100. évfordulóján rendezett ünnepségen. A település honlapján rendszeresen jegyzek személyéhez kötődő írásokat.
A Szeleczky Zita számára oly kedves, végső nyughelyét is adó Nekézseny méltón őrzi emlékezetét. Ebben a kiadványban összegyűjtöttem mindazon szellemi és tárgyi emlékek sorát, melyek ezt a nemes célt szolgálják, és tettem mindezt úgy, hogy aki többet szeretne tudni róla, találjon hozzá bőven ajánlott forrásanyagot is.”
Az anyaggyűjtés során szembesültem azzal, hogy Szeleczky Zita életéről és munkásságáról az elmúlt évtizedekben könyvtárnyi irodalom született. Könyvek láttak napvilágot, folyóiratcikkek százai olvashatóak eredeti formában és a ma már megkerülhetetlen internetes felületeken.
Bizonyára megszületik majd egy teljes Szeleczky Zita bibliográfia, én most ebben a kiadványban főként azt az irodalmat használtam, melyek a helyi eseményekhez, folyamatokhoz kapcsolódnak. A bőség zavarával küszködve – s akkor még a terjedelmi korlátokról nem is beszéltem-, idéztem a felhasznált forrásokból, melyeket a lábjegyzetben megjelöltem, hogy az esetleges bővebb érdeklődést, vagy akár későbbi kutatást segítsem.
A színes kötet 96 oldalon 11 fejezetből áll, melyeket Szeleczky Zitától való idézetek vezetnek be.
Az egyes fejezetek végén több oldalas fotóanyag illusztrálja a megelőző szöveganyagot. A kiadványban szereplő írásos-és fotódokumentumok főként a Szeleczky Zita Emlékház anyagából valók.
A könyv egyes fejezetei az alábbiak.
Elsőként Szeleczky Zita élete és munkássága címmel rövid életrajzi ismertetőt olvashatnak, mely nem más, mint a centenáriumi ünnepségen elhangzott ünnepi beszéd.
A Családi évtizedek – Emlékek és gondolatok..című egység a művésznő szeretett szüleiről, testvéreiről, nekézsenyi nyarainak felidézéséről szól, főként az általa elmondott emlékek, a vele készült riportok, különféle újságcikkek alapján, melyekből egy összetartó, az emigrációban is egymást segítő család képe rajzolódik ki.
A „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…” Balogh Béni Szeleczky Zitáról című rész a nekézsenyi író, a magyar rege- és mondavilág megörökítője emlékeit tartalmazza a művésznőről, akinek halálhírét megrendülten fogadta az akkor már idős Balogh Béni, sajnálva, hogy betegsége miatt nem lehet ott a búcsúztatón, abban a temetőben, ahol az ő szülei is nyugszanak.
Szeleczky Zita negyvenöt év után, 1990 szeptemberében léphetett újra hazai földre, látogathatott újra a szeretett faluba. Ez a témája a következő fejezetnek, melyben olvashatjuk megrendítő szavait arról, milyen érzésekkel, gondolatokkal töltötte az időt itthon ennyi év után.
A végső búcsú című rész már a temetéséről szól, amikor 1999. augusztus 3-án örök nyugalomra helyezték a nekézsenyi temetőben, szerettei körébe, s ahol ravatalánál tisztelői sokasága vett tőle búcsút.
A Márvány és bronz című fejezet a művésznő síremlékével foglalkozik, melynek avatására elhunyta után két évvel és napra pontosan temetésének második évfordulóján, 2001. augusztusában került sor, s mely emlékhelyet azóta százak kerestek fel, hogy tisztelegjenek emléke előtt.
A Kincses emlékek egység a művésznő születésének 90. évfordulója tiszteletére 2005-ben megnyitott Emlékház létrejöttének körülményeiről, az átadó ünnepségről, a gyűjtemény kialakításáról, a látható tárgyi emlékekről szól, melyek a mai napi szinte hétről hétre gyarapodnak, újabb és újabb adományozott relikviákkal.
A kötetben már helyet kapott a most felavatott, a boldog gyermekkort idéző Emléktábla is.
A Centenárium –Szeleczky 100 fejezet a 2015.évi ünnepségre emlékezik, annak valamennyi eseményével, mellyel a művésznő születésének 100. évfordulójára emlékeztünk.
Fontos része a kiadványnak az Együtt Nekézsenyért Egyesület által, immár három alkalommal rendezett Szeleczky Zita szavalóversenyek felidézése, amelyek segítségével a gyermekekhez, a fiatalokhoz szeretnénk közelebb hozni a Szeleczky Zita által oly nagyon szeretett magyar verset és az ő csodálatos versmondását.
Évfordulók, megemlékezések, programok sorolása, leírása zárja a fejezeteket, itt is, mint az előzőeknél képek sorával színesítve.
Végül a Könyvespolc a művésznőről és a falutól megjelent könyveket ajánlja az olvasóknak.
Köszönetemet fejezem ki a kiadást lehetővé tévő Miniszterelnökség-Lechner Tudásközpontnak, valamint Nekézseny Község Önkormányzatának, a kutatómunkámat elkötelezetten támogatóknak, a sok-sok adatközlőnek és visszaemlékezőnek Nekézsenyben és azon túl is.
A kötet borítóján a korabeli szakmai folyóirat, a Film Színház Irodalom egy 1940. évi tavaszi számának címlapjáról Szeleczky Zita mosolyog az olvasóra Veronka szerepében, Babay József: Furulyaszó című darabjában a Nemzeti Színházban. A belső borítón szintén ennek a lapnak egy 1939. évi nyári számából található egy életkép a művésznővel készült riportból.
A hátsó borító belső oldalán pedig egy térkép kapott helyet, melyen nemcsak a Szelecky Zitához kötődő emlékhelyeket jelöltük meg, hanem falunk megtekintésre érdemes nevezetes pontjait is, a hozzánk látogatók tájékozódásának elősegítésére.
Jó szívvel ajánlom a kiadványt minden kedves érdeklődő figyelmébe, mely a helyi Önkormányzati Hivatalban és a Szeleczky Zita Emlékházban elérhető.
Bánfalvi Lászlóné szerző
Az Emlékünnepségről ajánljuk:
„Akit nem felejtenek, örökké él…” A Szeleczky Zita Emlékünnepségről