„A múlt (…) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete.” (Wass Albert)
A magyar kultúra napjára
Már sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon mit adott a magyar kultúrának szűkebb hazánk, az általunk szeretett Bükki Hegyhát és a Bán völgye vidéke?
Festői táj ez. Hegyei-völgyei rejtekében, falvaiban számtalan kincset őriz, melyeket az utóbbi években a települések vezetői, lelkes lokálpatrióták, kisközösségek tárnak a látogatók elé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megmutassák gazdag múltjukat, híres elődeiket, tovább élő hagyományaikat.
Gazdagok vagyunk, sokszor talán nem is tudjuk, mennyire!
Tudjuk-e, hogy kik kötődtek ide, születtek, éltek ezen a tájon és életük, munkásságuk sokszor nemcsak szűkebb hazánk, hanem egész nemzetünk hasznára-javára, kedvére vált?
Sátán született Bartha József (1866–1950) irodalomtörténész, a Bükk mögötti tájnyelv kutatója, aki nyelvészeti kérdésekkel, a palóc–barkó nyelvjárással foglalkozott műveiben. Az ugyancsak sátai születésű Szvorényi József (1816–1892) tanár, irodalomtörténész, nyelvész, a közmondások, szólások, példabeszédek kutatásával végzett eredményes munkát.
A (dédes)tapolcsányi születésű Komoróczy Miklós Ede (1863–1925) etnográfus, lapszerkesztő, színész leginkább néprajz- és népnyelv kutatással foglalkozott.
A Dédestapolcsányban eltemetett Lajos Árpád (1914–1976) etnográfus-muzeológus a Bán-völgye néprajzkutatója. A térségben végzett kutatómunkájának gerincét a népi gyermekjátékok, a népi életmód, valamint a népdalok gyűjtése és azok feldolgozása jelentette.
Jókai Mórt (1825-1904) nagy írónkat, a forradalom és szabadságharc bukása után féltve óvta- védte a hegyek közti elzárt falu, Tardona.
Kazinczy Gábor (1818-1864) író, politikus, műfordító irodalompártoló, Kazinczy Ferenc unokaöccse, 1850 és 1864 között a bánfalvai kastélyban élt, ahol irodalomkedvelő társaság gyűlt köré.
Nekézsenyben született Balogh Béni (1922-2000) író, a magyar rege-és mondavilág kincseinek őrzője és közreadója, a magyar gyermekirodalom jelentős személyisége.
Tollas Tibor (1920-1997) költő, újságíró, a Nemzetőr főszerkesztője, Nagybarca szülötte volt.
Szeleczky Zita (1915-1999) színművésznő, a magyar kultúra fáradhatatlan tolmácsolója a nagyvilágban, anyai ági felmenői révén nekézsenyinek vallotta magát. A nekézsenyi temetőben nyugszik családja körében.
Csorba Ilona (1938 – 2018) színművésznő, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja Nekézsenyben született és utolsó éveit is a faluban töltötte.
Bárdos Lajos (1899-1986) zeneszerző, karnagy, zenetudós, a lénárddaróci nemes Bárdos családok leszármazottja volt.
Igó István (1920-1996) tanár, iskolaigazgató, karnagy évtizedekig vezette Nekézseny és a Bükki Hegyhát népzenei mozgalmát.. Lánya, Igó Lenke karnagy, zenetanár a Kodály módszert oktatja szerte a nagyvilágban.
Nagybarcán született Almási Balogh Pál (1794-1867) orvos, szakíró, a homeopátia híve az orvoslásban, aki Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa volt.
Csernelyi születésű Kalmár Jenő (1873-1937) magyar Afrika-kutató, néprajzi gyűjtő.
Ipari kultúránk neves képviselője Fazola Henrik (1730-1779) vasműves, gyártulajdonos, aki vidékünkön, Nekézseny és Uppony határában is nyitott vasbányát.
És még nem említettük tudós papjainkat, tanítóinkat, kiknek emlékét őrzi az emlékezet, de a vidék nemesi családjai is sokszor a megújulás, a haladás élére álltak, mint például a Sturmanok, akiknek a térség 19. századi ipari fejlődését köszönhetjük.
Egyre több település történetével ismerkedhetünk meg az elmúlt években megjelent könyvek lapjairól, melyek hű őrzői a múltnak.
Megújulnak templomaink, szaporodnak emlékjeleink: emlékházak, múzeumi kiállítóhelyek, emlékművek, emléktáblák sorjáznak a településeken.
Megszépülnek kastélyaink is, a Bánhorvátiban lévő Platthy kastély mellé hamarosan felzárkózik a napjainkban újjászülető sátai Fáy kastély és a dédestapolcsányi Serényi kastély.
Településeink hagyományőrző napokra, fesztiválokra várják a látogatókat, az elszármazottakat, amellett, hogy ezek a rendezvények a megtartó erőt is jelenthetik az itt élők számára.
Ez a felsorolás közel sem teljes, bizonyára sokakról megemlékezhetnénk még.
Nemcsak múltunk, jelenünk kultúrája is gazdag! Vigyázzunk rá, óvjuk és védjük a gyermekeinknek, a jövőnek!
Bánfalvi Lászlóné
