Szüntelen építkezni kell…

Szüntelen építkezni kell…

-mondta  igehirdetésében Főtiszteletű Pásztor Dániel sajóvelezdi lelkipásztor, a Tiszáninneni  Református Egyházkerület  püspök helyettese,  2019. szeptember 14-én, szombaton délelőtt a nekézsenyi református templomban tartott hálaadó istentiszteleten, melyet a helyi egyházközség  a templom felújításáért,  valamint a gyülekezet és a lelkipásztor közös szolgálatáért tartott.

Az ünnepi igehirdetést az egyházközség ünnepélyes közgyűlése követte, melyet Nagytiszteletű Szőnyi Tamás  bőcsi  lelkipásztor, a Borsod-Gömöri Református  Egyházmegye esperese  vezetett.

A nekézsenyi lelkipásztor, Nagytiszteletű Ottenberger Balázs ünnepélyes beiktatása során áldást kívántak tevékenységére, valamint a gyülekezettel közösen végzett  munkálkodására az említetteken kívül  a varbói, a nagybarcai és vadnai, az ózdi és Ózd környéki, valamint a dédesi és bántapolcsányi gyülekezetek vezetői és képviselői.

 “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”- idézte a  Zsoltárok 90,12. versét Tózsa-Bánfalvi Gábor dédesi és bántapolcsányi segédlelkész, aki iskolatársként, barátként kívánt családjával együtt áldást Ottenberger Balázsnak és családjának Nekézsenyben.

Az áldáskívánások után Ottenberger Balázs lelkipásztor, Barta-Szalmás Gábor, a nekézsenyi gyülekezet gondnoka és a presbitérium tagjai mondtak köszönetet mindazoknak, akik segítségével és támogatásával megújulhatott a templom.

Köszönetet mondtak Uj-Tózsa Csabáné polgármesternek, aki a közel fél esztendeig tartó munkálatok alatt helyet adott a Balogh Béni Közösségi Házban az úrvacsorás istentiszteleteknek és több ünnepi alkalomnak, valamint megköszönték a tervezők, a jogi képviselők és kivitelezők munkáját. A mintegy 37 millió Ft-os támogatás és a gyülekezet tagjainak 1 millió Ft-os adománya lehetővé tette a tetőszerkezet felújítását, a korszerű villámvédelem kiépítését éppúgy, mint a falak vizesedését gátló injektálást, új hang-és fénytechnikai rendszer kiépítését, valamint elengedhetetlen külső és belső javításokat.

Az ünnepélyes alkalomra elkészült az új faragott szószék is, melynek faragásai illeszkednek a templom néhány évvel ezelőtti belső felújítása során alkalmazott díszítésekhez.

A hálaadó istentiszteletet egy erre az alkalomra írott vers és a Hosanna Zenekar énekei zárták, majd a gyülekezet szeretetvendégségre várta a megjelent ünneplőket.

Ottenberger Balázs lelkipásztor a rendezvény utáni beszélgetésünkön elmondta, hogy a napokban újabb pályázatot írnak, mert bizony nagyon jó lenne a temetőkertet is körbekeríteni…

Kitartó szolgálatukhoz jó erőt és egészséget kívánunk.

Az érdeklődők figyelmébe ajánlom a a templomról és az egyházközség történetéről megjelent  „És emlékezzél meg az egész útról…” A Nekézsenyi Református Egyházközség és templom története az évfordulók tükrében (Kiad. Nekézseny Község Önkormányzata, 2016) című könyvet, mely egyben a falu történetéről is sok ismeretet nyújt, számos korabeli dokumentum és fotó segítségével.

Fotók: Bánfalvi László és a Hosanna fotója a Zenekar facebook oldaláról ( köszönettel adjuk közre mi is)                                                                   

Bánfalvi Lászlóné

Lakodalom volt a mi utcánkban…

Lakodalom volt a mi utcánkban…

Hagyományőrző Napunk nagyon várt produkciója volt a „Tüzet viszek…” című előadás, melyről már több alkalommal is adtunk előzetest.

Az előadás elsöprő sikert aratott a nézők körében és addig is, amíg a hivatalos video elkészül, beszéljenek a képek.

Köszönjük  Fáklya Mária remek képeit, melyeket szívesen adunk közre.

Szöveg: BLnéZs

Emlékterem és emlékkönyv Igó István tiszteletére

Emlékterem és emlékkönyv Igó István tiszteletére

Igó Istvánra (1920. szeptember 3. Putnok – 1996. április 9. Nekézseny) a kiváló pedagógusra, iskolaigazgatóra, karnagyra, népdalkincsünk őrzőjére és továbbadójára is emlékeztünk Nekézsenyben augusztus 31-én, szombaton, a IV. Hagyományőrző Nap és Népdalünnep keretében.

A Hagyományok Házában Igó István Emléktermet avattunk, melynek tárgyi emlékanyagát lánya, Igó Lenke adományozta a gyűjteménynek, s aki az avatáson felidézte édesapja, szülei alakját és nekézsenyi gyermekéveit. A kiállítási tablókon szereplő fotók az Emlékezés Igó István életére és zenei munkásságára című könyv anyagából valók, melyet Magyar Imre, a Nekézsenyi Pávakör és Citerazenekar tagja állított össze.

Összeállításunkban képeket láthatnak az emlékezésről, valamint olvashatják a könyvbemutatón elhangzott ismertetőt.

Bánfalvi Lászlóné

 

Az

Emlékezés Igó István életére és zenei munkásságára

című könyv bemutatójára

 

Kedves Emlékezők!

Amikor a Polgármester Asszony felkért arra, hogy ezen a mai faluünnepen mutassam be  képzeletbeli nekézsenyi könyvespolcunk legújabb darabját, jelesül az Emlékezés Igó István életére és zenei munkásságára –A Nekézsenyi Pávakör és Citerazenekar, a Lénárddaróci Bárdos Asszonykórus, a Csernelyi Pávakör és Citerazenekar története- című kiadványt, melynek anyagát Magyar Imre gyűjtötte –és állította össze, elgondolkodtam, hogy vajon mi lehetne, mi legyen a  mondandóm mottója?

Végül egy, az 1980-as évek végén az Észak-Magyarországban megjelent, s a Királdon megrendezett Megyei Karnagyi Tanfolyamról szóló cikk címét választottam, amit  az újságíró egy 17-18. század fordulóján élt olasz zeneszerző, Pitoni vegyeskarok számára komponált művéből idézett, s így szól: Boldog aki énekel…

Úgy vélem, elolvasva az Igó István életéről és zenei munkásságáról szóló kötetet- bár én nem ismerhettem őt-, talán maga Igó István is elfogadta volna még ars-poeticának is ezt a rövid sort, hiszen egy róla szóló újságcikkben azt mondja, mint Shaw a Pygmalionban: boldog ember az, ki a vesszőparipájának él, mint ő maga is, akinek élete a tanítás és a zene.

Az elmúlt években számos nekézsenyi kiadvány születésénél- hol szerzőként, hol szerkesztőként- bábáskodhattam és részese lehettem annak a rendkívül tiszteletreméltó értékőrző-és értékteremtő munkának, melyet a helyi Önkormányzat végez. Amikor egy új könyvet bocsájtunk útjára, mindig felvetődik a kérdés: tudunk-e még újat mondani, újat mutatni? S mindig ráébredünk arra, hogy bizony lehet, mindig lehet, hiszen még azok a történések, vagy a jelentős személyiségek tevékenysége is, melyekről azt gondoljuk, hogy jól ismerjük, tartogathat számunkra meglepetéseket, kiválthatja a visszaemlékezés, a ráismerés örömét.

Külön öröm, hogy az elmúlt években, szinte a 24. órában, hiánypótló könyvek jelentek meg a falunkról, annak történetéről, az ide kötődő neves személyiségekről, nekézsenyi emlékezetükről, gondolok a Balogh Béni monográfiára, vagy a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezetét feltáró kiadványra. Ezek kapcsán, olyan régi nekézsenyi családok tagjai, utódai léptek ismét kapcsolatba a faluval, mint a Hubayak, a Négyessyek, a Balogh, a Fábián, a Csorba családok. Elmondták történetüket, elhozták fényképeiket, családi emlékeiket, hogy a könyvekben és a Hagyományok Házában megőrződjön elődeik emléke.

Örömünkre, most Magyar Imre jóvoltából, Igó István lánya, Igó Lenke segítségével édesapja és családja életébe nyerhetünk betekintést, kísérhetjük végig azt a népzenei értékőrző- és továbbörökítő munkát, amit édesapja végzett, több nemzedéken át, nemcsak Nekézsenyben, hanem az egész Bükki Hegyháton.

Igó István életéről és munkásságáról hallva, bennem egy gondolat vert gyökeret. Ez pedig nem más, mint a közösséghez való hűség. Az emberben erős a közösség utáni vágy, az igazi közösségek kialakulásához több generáció kell. Igó István igazi közösségépítő ember volt, aki olyan erős köteléket font a nekézsenyi generációk közé és köré, melyek ma is erősek. Mindezt pedig halálig tartó hűséggel és elkötelezettséggel tette, példát mutatva a mai fiatalok számára.

Könyvében Magyar Imre korabeli írásos-és fotódokumentumok, újságcikkek, helytörténeti kiadványok, internetes források, személyes adatközlők segítségével vázolja fel Igó István alakját, azt a több évtizedes korszakot, amelyben generációk nőttek fel az ő munkálkodása alatt a népzene bűvöletében.

A könyv Előszavából megtudhatjuk, hogy a szerző az utolsó citerás azok közül, akik még hosszabb ideig zenéltek Igó István keze alatt két falu népdalkörében is. Magyar Imre gyermekkorát Nekézsenyben töltötte, ahol erős alapokat kapott az itteni tanítók, tanárok jóvoltából. A nekézsenyi általános iskola pezsgő zenei életét, a zenei közösségeket- melyeknek sok gyerek, így ő is tagja volt- Igó István irányította. Ő maga is az énekkarban kezdte, aztán a furulya következett, mint hangszer, majd a citerazenekar munkájába is bekapcsolódott. Az általános iskola utolsó évében már  a felnőttek Népdalkörében is citerázott és énekelt , így ő is eljutott el az 1977-es Röpülj Páva Tüzet viszek című műsorának tv-felvételére, ahol a zenei kíséretet adták a nekézsenyi citerások.  Ózdi középiskolás éveiben is tagja maradt a Népdalkörnek, illetve a Citerazenekarnak. Mint írja, meghatározó élményt jelentett számára a felnőttek népdal szeretete és igyekezete, hogy a legjobbat nyújtsák a szereplések alkalmával.

Tanulmányai végeztével rövid ideig újra játszott Nekézsenyben, majd amikor családi élete Csernelybe szólította, ott folytatta a zenélést.  1987-től volt tagja a szintén Igó István vezette Pávakörnek, ahol 2000-ig, a Pávakör feloszlásáig játszott, végül már egyetlen citerásként. Ezután hosszú szünet után 2015-től ismét Nekézseny következett, ahol ma is aktív tagja a citerazenekarnak, középiskolai oktató-nevelő munkája mellett nem kevés időt szánva a népzene művelésének.

Könyve, melyben emléket kíván állítani kedves igazgatójának, karnagyának, az általa megélt zenei élményeknek, három részből épül fel.

Az elsőből megismerhetjük Nekézseny zenei, népzenei életét, benne Igó István és az Igó család életét. Sok mindent megtudhatunk nemcsak róla, hanem társáról, kedves feleségéről is, kinek alakját őrzik emlékezetükben a nekézsenyiek, mint ahogy emlékeznek a köztük felnőtt kislányra, Igó Lenkére is, az ország-és világszerte rendkívül szép zenei pályát befutó zenepedagógusra, karnagyra, kinek tevékenységét a mai napig figyelemmel kísérik.

 A kötet felvázolja a falu zenei életét a Pávakör előtti időkben, valamint az általános iskolához kötődő zenei életet. Megismerkedhetünk a múlt század utolsó harmadának pávaköri mozgalmával, melynek hatására fellendült az országban a népzenei mozgalom. Országszerte Pávakörök alakultak, köztük a nekézsenyi is, melynek számos fellépéséről, elért sikereiről olvashatunk. Szó esik a kiadványban a közösség hosszú szünet utáni újjáalakulásáról is. A mai együttes működésének célja a régi hagyományok őrzése és továbbadása. Több Igó István által összeállított népdalcsokrot énekelnek  és  miután vannak köztük néhányan, akik már az ő idejében is tagjai voltak a  csoportnak, ma is az emlékeznek az ő módszereire, tanácsaira.

A második rész az Igó István vezette Lénárddaróci Asszonykórus működéséről szól, a harmadik pedig a szintén hozzá kötődő Csernelyi Pávakör és Citerazenekar történetét vázolja fel.

Számomra Magyar Imre munkája – népzenei múltunk csodájának  hordozója és továbbadója, Igó István ez irányú munkásságának közreadásával, a hozzá kötődő Bükki Hegyháti népdalkörök történetével-, mintegy képeskönyvként mutatja meg az elmúlt évtizedekben itt élőket. Biztos vagyok benne, hogy olvasói örömmel ismerik fel a rajta lévő személyeket megnevező képeken fiatalkori önmagukat, családtagjaikat, hiszen annak idején alig voltak olyanok a faluban, akik Igó István által valamilyen módon nem kötődtek a közös zenéléshez és énekléshez. A mai fiatalok pedig felmenőiket ismerhetik fel a képeken, melyek szinte egy múltidéző Galériát alkotnak.

A 192 oldalas színes kötet Keglovics János tipográfiai munkáját és a miskolci Tipo-Top Nyomda munkáját dícséri. A könyvet kiadóként az évek óta működő helyi civil szerveződés, az Együtt Nekézsenyért Egyesület jegyzi, mely elkötelezetten munkálkodik azon, hogy – többek között- megőrizze és továbbadja a falu még meglévő és nemzedékről nemzedékre öröklődő értékeit.

Az Egyesület üdvözli ezt az új kiadványt, az emlékanyagot összegyűjtő és összeállító szerző munkáját és ajánlja minden kedves olvasó figyelmébe. Úgy vélem, valamennyiünk nevében megköszönhetem Magyar Imrének, hogy vállalkozott erre a nemes feladatra és időt és fáradtságot nem kímélve összegyűjtötte és összeállította Nekézseny múltjának egy jelentős és máig ható részének történetét.  Végezetül jó szívvel ajánlom a kötetet az érdeklődők figyelmébe, akik kötődnek múltunk e jeles alakjához, Igó Istvánhoz, az általa fémjelzett, szép emlékű zenei múltunkhoz, s a tovább élő hagyományainkhoz.

A könyvismertetőm végén, a már említett, választott Boldog aki énekel mottó teljes versszakát idézem:

 

Szálljon fel énekünk, úgy szálljon,

hogy Isten a szívnek éltető, új erőt adjon.

Mert boldog, aki énekel, vidáman.

Hogyha szívből jő a szép dal.

Minden bút, bánatot elűzünk,

Úgy örvend, úgy örvend a szívünk, sok boldog órán.

 

Örvendő szíveket, sok boldog órát kívánok kedves mindnyájuknak. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Bánfalvi Lászlóné

A nekézsenyi kiadványok koordinátora

Az Együtt Nekézsenyért Egyesület alelnöke

2019. augusztus 31.

 

 

Magyarország 365-Fotópályázat

Magyarország 365-Fotópályázat

Mutassuk meg szűkebb hazánkat és falunkat mindenkinek, pályázzunk minél többen! Már most szombaton is érdemes lesz fotózni a Hagyományőrző Napon!

Magyarország 365 néven fotópályázat indul hazánk értékeinek bemutatására. A pályázati időszak szeptember 3-án indul.
Mutassuk meg Magyarország értékeit és büszkeségeit!
Részletek: https://www.kormany.hu/hu/miniszterelnoki-kabinetiroda/parlamenti-allamtitkar/hirek/magyarorszag-365-cimmel-orszagos-fotopalyazat-indul

BLnéZs

Visszaszámlálás 7. – Utolsóként a start előtt-

Visszaszámlálás 7. – Utolsóként a start előtt-

Mikor megyek én a templomba esküdni…

Már csak néhány nap és szombaton, a Hagyományőrző Napon felcsendül az ének, táncba kezdenek  az asszonyok és férfiak, megszólalnak a citerák és elkezdődik a Tüzet viszek… lakodalmi játék.

Beérik a közel egy évig tartó hosszas tervező, szervező, előkészítő munka gyümölcse, értelmet nyernek a hónapokon át tartó próbák Bevésődtek a dalok, a mozdulatok, a tánclépések.

Az előadásra a most épített színpadon kerül majd sor, melynek a betonalapja már elkészült. Az idei Start Közmunkaprogram ad lehetőséget arra, hogy helyi szakemberek bevonásával állandó, fedett színpada legyen a Balogh Béni Közösségi Háznak, így már nem lesz szükség arra, hogy minden nagyrendezvény alkalmával mobil színpadot kelljen felállítani.

Ezzel egy olyan közösségi térkomplexum alakul ki az intézményben, mely bármilyen típusú programnak megfelelő helyszíne lehet jövőben.

A képek augusztus 26-án, az előadás hetének egyik utolsó próbadélutánján készültek, ahol látszik, hogy a nekézsenyi Pávakör és Citerazenekar tagjai láthatóan jó hangulatban, a várakozás izgalmával készülnek a faluba látogatókkal, a vendégekkel való találkozásra.

Ne feledjék, találkozunk szombaton délután Nekézsenyben!

Bánfalvi Lászlóné

Búcsú

Búcsú

Kevesebben lettünk ismét. Kevesebben mindazok, akiknek élete valamilyen módon összefonódott a könyvtárak világával, ezen keresztül szűkebb hazánk, az Ózdi járás könyvtárosainak kis közösségével. Fájóan korán, 50-es életéveinek végén meghalt Nagy Istvánné Tóth Éva, volt nekézsenyi könyvtáros, aki sok éven át, 2017-ig várta az olvasókat az egyre szebb és korszerűbb kis könyvtárban, amellett, hogy vezette az ottani Szociális konyha intézményét.

Éva már az 1980-as évektől- kis kihagyással-, mint könyvtáros, részese volt a helyi kulturális életnek és 2006-tól az ő munkája is benne volt a nekézsenyi könyvtár mai kornak megfelelő átalakításában, korszerűsítésében.

Halála nemcsak emberi mulandóságunkra emlékeztet bennünket újra, hanem megerősít minket abban a hitünkben, hogy miként ő is tette, közművelődési –könyvtári szakemberként sokat tehetünk településeink közösségéért.

Nyugodjon békében, búcsúztatása augusztus 28-án, szerdán délután 15 órakor lesz a nekézsenyi temetőben.

Köszönjük, Éva, az Ózdi térség könyvtárosai elköszönnek tőled, aki most már ott, abban az égi könyvtárban fogadod olvasóidat. 

Bánfalvi lászlóné

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                      

                                                                          

Tüzet viszek …

Tüzet viszek …

Nekézseny Község Önkormányzata

szeretettel várja Önt, családját, barátait

2019. augusztus 31. szombat 12:00 órakor kezdődő

TÜZET VISZEK …

IV. Hagyományőrző Nap és Népdalünnep Nekézsenyben

c. egész napos programunkra.

Visszaszámlálás 6.

Visszaszámlálás 6.

Tüzet viszek, lángot viszek…

IISTVÁN

Az elmúlt hónapokban több alkalommal adtunk hírt arról, hogy az augusztus végi, immár negyedik alkalommal megrendezett Hagyományőrző Nap és Népdalünnep programjai között egy különleges produkció is szerepel.

Több település dalosainak és táncosainak összefogásával az emlékezetes Tüzet viszek… remake-jét láthatják az érdeklődők, mely az 1977-es Röpülj, páva! vetélkedőnek a  megyénk népdalkincsét bemutató előadása volt.

Már a címválasztás is üzenetértékű volt akkor és az most is, hiszen ismerjük a dalocskát: “„Tüzet viszek, lángot viszek…“

Ha ma idézzük e sorokat, a tűz az eltűnőben lévő népi hagyomány képviselőinek tudását, szellemi, emberi értékeit; az őket megőrző és továbbadó előadók, kutatók elhivatottságát és a magyar népzene iránti szeretetét jelenti.

Általánosságban pedig azt a szemmel nem látható, az embert belülről hajtó lángot is jelképezi, ami egyre csak viszi előre, mind tovább és tovább.

Ilyen ember volt Igó István pedagógus, iskolavezető, karnagy Nekézsenyben, aki 80 évvel ezelőtt érkezett a faluba, hogy aztán generációkat tanítson meg a zene művelésére és szeretetére.

Az augusztus végi népdalünnep Igó István emlékünnepe is lesz, hiszen többféle módon is megidézzük alakját, kézbe vehetjük az életét és zenei munkásságát feldolgozó könyvet éppúgy, mint ahogy a Hagyományok Házában ott lehetünk az Igó István Emlékterem avatásán.

Minden részletet nem árulhatunk el, sem a kiadványról, sem pedig a kiállításról, hiszen nem akarjuk csökkenteni sem a meglepetés erejét, sem pedig a rácsodálkozás örömét.

Jöjjenek el, hozzák el családjukat, barátaikat, hívják a régi pávakörösöket és emlékezzenek velünk!

A fentiekben mellékelt kép pedig, ígérem, látni fogják, hogy valahol visszaköszön majd!

Bánfalvi Lászlóné

Gyümölcsültetvény a jövőnek

Gyümölcsültetvény a jövőnek

Manapság sokat hallunk a fenntartható fejlődés biztosításáról, értékeink megőrzéséről és továbbadásáról. Ennek egyik kiváló példája az Önkormányzat tanyafejlesztési programja, melyről Uj-Tózsa Csabáné polgármester asszony írásbeli, szóbeli- és képi tájékoztatása alapján tudok beszámolni az olvasóknak.

A Földművelésügyi Minisztérium 2017 tavaszán is kiírta Tanyafejlesztési Programját, több célterület megjelölésével, melyek egyikében egyedi támogatási kérelem benyújtásával önkormányzatok igényelhettek támogatást olyan zártkerti fekvésű földrészlet művelési célú revitalizációját szolgáló program megvalósítására, amely során közösségi termelés keretében igazoltan őshonos vagy tájfajta növény kerülhet ültetésre vagy telepítésre.

Önkormányzatunk is benyújtotta egyedi támogatási kérelmét és 100 %-os intenzitású közel 10 millió Ft-os támogatást nyert.

A kialakítandó ültetvény gondozásához kisteljesítményű erőgép, munkagép (dobkasza), motoros háti permetezőgép, rotációskapa és ahhoz csatlakoztatható pótkocsi, illetve belső égésű motorral működő aggregátor került beszerzésre.

A művelésbe bevont két terület nagysága összesen 5046 m2. Első lépésként a két területet földhivatali szakemberrel kimérette az Önkormányzat, mert a mellette lévő gondozatlan terület miatt a telekhatár nem volt behatárolható. Ezután terület előkészítéssel, bozótirtással, régi elkorhadt fák kivágásával, gyökereinek eltávolításával és a föld átdolgozásával készítették elő a terepet a facsemeték fogadására. Fontos lépés volt a terület körbekerítése, hiszen a vadak eléggé elszaporodtak a környéken, így távoltartásukat betonoszlop és vadháló kihelyezésével oldották meg.

A termesztéshez szükséges facsemeték vásárlását okleveles kertészeti vállalkozótól szerezték be, akinek a segítségével igazolható beszerzési forrásból származó, tájfajta, 240 db besztercei szilva facsemetét ültettek és gondoznak, melyek fejlődéséhez vegyszert nem használnak. A  remélhetőleg már a jövő évben szüretelhető termést nem értékesítik, hanem kizárólag saját felhasználásra, a közkonyhán hasznosítják.

A programban ismeretátadási feladatok is szerepelnek, hiszen mentorálási tevékenység keretében a településen lévő Óvodát kívánják bevonni, hogy a gyerekek megismerjék a gyümölcsfák fejlődését az ültetéstől a gyümölcsszedésig, a gyümölcs felhasználásáig, bemutatókon, közös lekvárfőzésen keresztül.

Az Önkormányzat ezzel a programmal is szeretné elérni, hogy saját termesztésű alapanyagok  biztosításával nemcsak javítható, hanem olcsóbbá is tehető legyen a helyi  közétkeztetés, amellett, hogy egészséges, tartósítószer nélküli élelmiszerek kerülhetnek étrendünkbe. A település lakosai pedig arra kaphatnak motivációt, hogy milyen fontos az önellátás megvalósítása, valamint a településen kívüli területek megművelése.

A projekt hosszú távú, mivel a facsemeték elültetésétől a termés leszedéséig hosszú idő szükséges. Reméljük, jövőre már beérik a munka gyümölcse…

Bánfalvi Lászlóné

Hogy ne a víz legyen az úr…

Hogy ne a víz legyen az úr…

A falubeliek közül sokan emlékeznek még az elmúlt évtizedek nagy helyi áradásaira, melyek időről-időre elöntötték a település utcáit, sokszor elárasztva a porták udvarait, betörve a házakba.

Korabeli forrásokból tudjuk, hogy a falu belterületén a múltbeli közlekedés vélhetően igen nehézkes lehetett, amit elsősorban a települést kettészelő Csernely-patak áradásai okoztak. Feltételezhető, hogy a szabálytalan mederben folyó patak és annak közvetlen környezete ingoványos, mocsaras lehetett és emiatt állandó feladatot jelentett a biztonságos belterületi közlekedés megoldása.

A falut elárasztó 1955-ös és 1978-as árvízről már vannak fotóink. A legutóbbi (2010) képein látható, hogy milyen félelmetes tud lenni a mindent elárasztó áradás.

Az Önkormányzat 2016 májusában az adott lehetőségeket kihasználva – többek között-pályázatot nyújtott be a Terület – és Településfejlesztési Operatív Program (TOP -2.1.3-15-BO1-2016-00038 sz.) keretében

a Csernely- patak mederszelvény helyreállítására.

A pályázat sikeres volt és a projekt 115.630.812.-Ft vissza nem térítendő támogatást nyert.

A Csernely- patakot előzőleg 1957-ben, az előző évtizedek nagy árvizei miatt kotorták meg, amikor új meder szelvényt alakítottak ki. Ennek ellenére az eltelt több mint 60 esztendőben több alkalommal, a nagy esőzések után kilépett medréből a patak, nemcsak nagy riadalmat, de jelentős károkat is okozva.

Az Önkormányzat a TRANSDOWELL ZRT-t bízta meg a Csernely-patak mederszelvény helyreállítás vízjogi engedélyes és kiviteli terv elkészítésével.

A felelős tervező a nekézsenyi születésű Fábián Mária vízügyi szaktervező, aki testvérével, Nagyné Fábián Adriennel együtt, a valamikori Fábián malmot működtető család leszármazottaiként, a mai napig segítik, támogatják a település közösségi, kulturális életét.

Fábián Mária tájékoztatása szerint a mederszelvény helyreállítása a település belterületi szakaszára vonatkozik és a biztosított pályázati pénzforrás az 1632 m hosszú szakasz munkálatait fedezi. A mederszelvény mélyítés 50-80 cm-el történik, s a meder rézsű helyreállításra kerül.

Az utóbbi években a patak belterületi szakasza 40-50 %-ban feliszapolódott, így időszerű a fentiekben jelzett munkálatok elvégzése.

A patakba csatlakozó Éger-árok a patak visszaduzzasztása miatt szintén feliszapolódott, melynek megkotrása is szükségessé vált.

A kiírt nyílt közbeszerzési eljárás után a munka elvégzésére a legkedvezőbb, a jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatot adó, miskolci székhelyű  MENTO Környezetkultúra  Kft. kapott megbízást.

A munkálatok az idei év elején elkezdődtek, de folytatásukkal meg kellett várni a patak élővilágának védelme miatt a tavaszi, nyár eleji időszakot, így a folytatásra az elkövetkezendő hetekben kerül sor.

S miután a Csernely- patak az egyik megtáplálója a számos település ivóvíz ellátását biztosító  Lázbérci Víztározónak, ezért is fontos és kiemelt feladat a patakmeder tisztántartása, élőhelyeinek megóvása.

Az Önkormányzat kéri a lakosok türelmét, segítő hozzáállását a munka végzéséhez, mely mindannyiunk érdekét szolgálja.

Archív fotók: Magyar László

A közelmúlt és mai képek: Bánfalvi László

Bánfalvi Lászlóné