Portré rovatunk új számában Tóth Jánosné óvodapedagógust, sokunk Erzsike óvó nénijét mutatjuk be, akinek a hozzáállása az élet nehézségeihez, örömeihez példamutató lehet mindannyiunknak.
Tóth Jánosné
„Hittel tedd meg az első lépést!
Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt,
csak az első lépcsőfokot.”
Martin Luther King
Tóth Jánosné, született Leviczki Erzsébet Sajószentpéteren született – apai ágon lengyel származásúként, mint harmadik gyermek a családban-, 1965. december 29-én. Gyermekkorát Becskeházán, egy abaúji kis faluban töltötte. Kazincbarcikán érettségizett a Ságvári Endre Gimnáziumban. Főiskolai tanulmányait a Budapesti Óvóképző Főiskolán kezdte, majd levelező tagozaton a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán szerzett diplomát.
1984-ben kötött házasságot a nekézsenyi Tóth Jánossal, aki szintén a szép pedagógusi hivatást választotta. Két gyermekük született, Zsófia és András. Férje szülőfalujába 1987-ben költözött a család, azóta is itt élnek.
Óvónői pályáját Dédestapolcsányban kezdte, még mint képesítés nélküli óvónő, a nekézsenyi Napközi Otthonos Óvodában – ma Nekézsenyi Napraforgó Óvoda-, éppen negyedszázada, 1991-től dolgozik. Így vall hivatásáról: „Hiszem, hogy nem véletlenül, mert az Úr vezetett erre a pályára és tudom, hogy Ő a legjobbat adja azoknak, akik Őt szeretik. A szeretet, a törődés az egész óvodapedagógusi munkámat át kell, hogy járja, mert így lehet igazán formálni a kicsiny lelkeket.” Lev Tolsztoj szavai is ezt tükrözik: „Szeretet nélkül lehet fát aprítani és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”
Erzsike óvó nénit a falu közössége befogadta és a református gyülekezet lett a második családja. 15 éve a gyülekezet presbitere. A 2014. évi önkormányzati választáson harmadik alkalommal kapott bizalmat a falu lakosaitól, újra képviselő lett.
Óvónőként, presbiterként és képviselőként is fontosnak tartja az értékmegőrzést, a hagyományápolást, valamint a rábízottakért való felelősséget. 2014-ben örömmel csatlakozott az akkor újjáalakult Pávakörhöz, azóta is részt vesz a próbákon, ott van a különféle fellépéseken, rendezvényeken.
Régóta gyűjt babákat, melyek szeretete kislánykora óta elkíséri a mai napig. Gyűjteményét kiállítva 2015 tavaszán a Szeleczky Centenárumi ünnepségen láthattuk először majd örömmel mutatta be babáit a környező falvakban is. Ma már a Hagyományok Házában állandó kiállítás fogadja az érdeklődőket.
2015-ben, Pedagógusnap alkalmából nagy megtiszteltetésben részesült: óvodapedagógiai munkája elismeréseként, szakmája legmagasabb kitüntetését, a Brunszvik Teréz – díjat vehette át Balog Zoltán Miniszter Úrtól.
„Sokszor nem látom tisztán azt az utat, amin járnom kell, de megyek előre, tudván, hogy az akadályokat le kell küzdeni. Minden győzelem közelebb visz a célhoz, hittel kell mennem és nem egyedül.”– ez Tóth Jánosné, Erzsike óvó néni ars poétikája.
További munkájához minden jót kívánunk.
BLnéZs
További cikkek portrénk főszereplőjének életével, munkásságával kapcsolatban:
A putnoki TV riportja Tóth Jánosnéval
Tóth Jánosné Babavilág c. kiállításának Facebook oldala
Babavilág – Tóth Jánosné kiállítása Nekézsenyben
