PORTRÉ | Tóth Jánosné

PORTRÉ | Tóth Jánosné

Portré rovatunk új számában Tóth Jánosné óvodapedagógust, sokunk Erzsike óvó nénijét mutatjuk be, akinek a hozzáállása az élet nehézségeihez, örömeihez példamutató lehet mindannyiunknak.

 


 

Tóth Jánosné

 

Portré




„Hittel tedd meg az első lépést!

Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt,

csak az első lépcsőfokot.”

Martin Luther King

 


Tóth Jánosné, született Leviczki Erzsébet Sajószentpéteren született – apai ágon lengyel származásúként, mint harmadik gyermek a családban-, 1965. december 29-én. Gyermekkorát Becskeházán, egy abaúji kis faluban töltötte. Kazincbarcikán érettségizett a Ságvári Endre Gimnáziumban. Főiskolai tanulmányait a Budapesti Óvóképző Főiskolán kezdte, majd levelező tagozaton a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán szerzett diplomát.

1984-ben kötött házasságot a nekézsenyi Tóth Jánossal, aki szintén a szép pedagógusi hivatást választotta. Két gyermekük született, Zsófia és András. Férje szülőfalujába 1987-ben költözött a család, azóta is itt élnek.

A család konfirmációkor
A család konfirmációkor

Óvónői pályáját Dédestapolcsányban kezdte, még mint képesítés nélküli óvónő, a nekézsenyi Napközi Otthonos Óvodában – ma Nekézsenyi Napraforgó Óvoda-, éppen negyedszázada, 1991-től dolgozik. Így vall hivatásáról: „Hiszem, hogy nem véletlenül, mert az Úr vezetett erre a pályára és tudom, hogy Ő a legjobbat adja azoknak, akik Őt szeretik. A szeretet, a törődés az egész óvodapedagógusi munkámat át kell, hogy járja, mert így lehet igazán formálni a kicsiny lelkeket.” Lev Tolsztoj szavai is ezt tükrözik: „Szeretet nélkül lehet fát aprítani és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”

Erzsike óvó nénit a falu közössége befogadta és a református gyülekezet lett a második családja. 15 éve a gyülekezet presbitere. A 2014. évi önkormányzati választáson harmadik alkalommal kapott bizalmat a falu lakosaitól, újra képviselő lett.

Kollégákkal és az elmaradhatatlan Pedagógusnapi virágcsokrokkal az 1990-es években
Kollégákkal és az elmaradhatatlan Pedagógusnapi virágcsokrokkal az 1990-es években
IM000497
A Nekézsenyi Református Egyházközség egykori presbitériuma















Óvónőként, presbiterként és képviselőként is fontosnak tartja az értékmegőrzést, a hagyományápolást, valamint a rábízottakért való felelősséget. 2014-ben örömmel csatlakozott az akkor újjáalakult Pávakörhöz, azóta is részt vesz a próbákon, ott van a különféle fellépéseken, rendezvényeken.

Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítása
Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítása

Régóta gyűjt babákat, melyek szeretete kislánykora óta elkíséri a mai napig. Gyűjteményét kiállítva 2015 tavaszán a Szeleczky Centenárumi ünnepségen láthattuk először majd örömmel mutatta be babáit a környező falvakban is. Ma már a Hagyományok Házában állandó kiállítás fogadja az érdeklődőket.





2015-ben, Pedagógusnap alkalmából nagy megtiszteltetésben részesült: óvodapedagógiai munkája elismeréseként, szakmája legmagasabb kitüntetését, a Brunszvik Teréz – díjat vehette át Balog Zoltán Miniszter Úrtól.

A kitüntetés átvétele 2015. június 4-én
A kitüntetés átvétele 2015. június 4-én

„Sokszor nem látom tisztán azt az utat, amin járnom kell, de megyek előre, tudván, hogy az akadályokat le kell küzdeni. Minden győzelem közelebb visz a célhoz, hittel kell mennem és nem egyedül.”– ez Tóth Jánosné, Erzsike óvó néni ars poétikája.

 

További munkájához minden jót kívánunk.

BLnéZs


Ha felkeltettük érdeklődését és szeretné megtekinteni Tóth Jánosné mesébe illő babakiállítását, látogasson el hozzánk. Foglaljon időpontot portálunkon keresztül, ide kattintva.


További cikkek portrénk főszereplőjének életével, munkásságával kapcsolatban:

A putnoki TV riportja Tóth Jánosnéval

Tóth Jánosné Babavilág c. kiállításának Facebook oldala

Babavilág – Tóth Jánosné kiállítása Nekézsenyben

 

Nekézseny a Gömörországban

Nekézseny a Gömörországban

Gömörország-címlapImmár 16 éve, hogy 2000-ben elhagyta a nyomdát a Gömörország című folyóirat első száma. Azóta folyamatosan, negyedévente jelenik meg. Alcímében „az északi magyar peremvidék fórumaként“ jegyzi magát. Ez a megjelölés földrajzilag a Garamtól a Hernádig terjedő régiót, a történelmi Hont, Nógrád, Kis-Hont, Gömör, Torna és Abaúj vármegyéket jelenti.

Megjelentetését egy civil szervezet vállalta magára, a Gömör- Kishonti Múzeum Egyesület, élén B. Kovács Istvánnal, aki a lapról-többek között- , így fogalmaz: “… a szlovákiai magyar lapok között tényleg egyedülálló és nagyon sajátos, hiszen nincs hozzá hasonlítható magyar folyóirat a Felvidéken…”

A lap fő célja a múltfeltárás és ezzel az értékmegőrzés, mely identitástudatunkat erősíti.

A 600 példányban megjelelő Gömörország nem kifejezetten tudományos periodikum, nem irodalmi vagy művészeti folyóirat és nem is közéleti lap, hanem sokkalta inkább: mindez egyben. Formátuma a kezdetektől A4-es, színes borítóval, belül fekete-fehér kivitelben, 6 oldal terjedelmű színes betéttel, s mindez 90 oldalon. A világhálón is elérhető a folyóirat, itt. /Tizenöt éves a Gömörország – A www.hirek.sk 2015. február 04.-i száma nyomán/

Ennek a rangos folyóiratnak a 2015/4, Téli számában jelent meg egy terjedelmes recenzió Bánfalvi László: Évszázadok a Bükki Hegyháton Fejezetek Nekézseny történetéből 1415-2015 című könyvéről, a Könyvről könyvre – Lapról lapra című rovatban.

Köszönjük Hideg Ágnesnek, a Herman Ottó Múzeum Szakkönyvtára vezetőjének a kiváló írást, valamint a lap szerkesztői gárdájának, hogy biztosította a cikk megjelenését, így is eljuttatva falunk hírét minél messzebbre és minél több érdeklődőhöz.

Olvassák el Önök is!

Gömörország-könyvism

PORTRÉ | Rigó Miklós

PORTRÉ | Rigó Miklós

 

Rigó Miklós

 

Rigó-MiklósRigó Miklós 1947-ben született Nekézsenyben. Rajzolni már kisgyermek korában szeretett, melyet később főként az olajjal való festés követett.

Kedvtelésének hódolva állandóan képezte magát. Az évek során festett csendéleteket, tájképeket, portrékat egyaránt.

Közben szívesen hódolt egyéb szenvedélyeinek is, melyek között a népi hagyományok ápolása éppúgy jelen van szinte minden formájában, mint a régiséggyűjtés.

Oroszlánrészt vállalt a Hagyományok Háza megálmodásában és megvalósításában, melyért valamennyien köszönettel tartozunk neki.

Kérjük Látogatóinkat, fogadják szeretettel olajfestményeit. További értékteremtő és- őrző munkájához sok sikert kívánunk.

PORTRÉ | Magyar László

PORTRÉ | Magyar László

Kedves Látogatóink!

Nekézsenyi Portré címmel induló új sorozatunk első híranyagát olvassák, melyben egyrészt a köztünk, a faluban élők, másrészt a faluból elszármazottak életútját mutatjuk be, terveink szerint negyedévente egy-egy új cikkel frissítve a rovatot.

Elsőként a sokunk által jól ismert, éppen az idén 60 éve fényképező Magyar Lászlót mutatjuk be, kinek a fotóiból az újonnan nyílt Hagyományok Házában állandó kiállítást láthatnak és időszaki jelleggel fényképezőgépeinek gyűjteménye is megtekinthető. Életrajza mellett a kiállításon lévő szép látképeiből mutatunk be néhányat.

Kedves Laci Bácsi, köszönjük, hogy megörökítette az elmúlt évtizedek eseményeit, további jó erőt, egészséget kívánunk!


Magyar László

Magyar_Laszlo

 

“A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni. Legjobb kép az igazság…”

-Robert Capa-

1936. április 30-án született Nekézsenyben. Édesapja gyermekkorától a vasútnál dolgozott nyugdíjazásáig. Feleségével -szegény körülmények között-, hat gyermeket neveltek, öt fiút és egy lányt, akit sajnos fiatalon elvesztett a család.
Az általános iskola öt osztályát Nekézsenyben végezte, majd az ózdi Gyári Iskolában tanult tovább. A 8. osztályt –miután kollégiumi elhelyezést kapott-, már a putnoki Gr. Serényi Béla Általános Iskolában fejezte be.
Középiskolai tanulmányait az ózdi Közgazdasági Technikumban kezdte, bár nem oda jelentkezett, más, a művészethez kötődő pályára vágyott. A számvitel és a statisztika nem is igazán volt az ő világa, így tanulmányait 3 év után abbahagyta.
Foglalkozott szobrászattal egy ideig, majd 1954. október 25-én munkát vállalt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Előbb az Anyagvizsgálati osztályon dolgozott, mint minta előkészítő, azután csoportvezető, majd az Idegenáru Ellenőrzési Osztály munkatársa volt nyugdíjba vonulásáig, 1991. április 30-ig.

Látkép 5.

1959-ben vette nőül régi szerelmét, Anga Katalint, házasságukból két fiú született. Szeretett feleségét 2011-ben vesztette el, aki a mai napig tartó nagy űrt hagyott maga után.
Az 1950-es évek elején az agyagszobrait megörökítendő, egyik munkatársától kérte el kis box-gépét. Ezután ő is vásárolt egyet és így kezdődött el a fényképezés, mely hamar a szívéhez nőtt. Egymás után vásárolta az egyre jobb teljesítményű fényképezőgépeket, melyeket gyűjteni is kezdett. A gépek száma hamar gyarapodott, hiszen saját vásárlásai mellett sokat kapott ajándékba is.
Az 1970-es években társaival egy fotószakkört is alakítottak, ami egy év után megfelelő helyiség hiányában megszűnt.
Az elmúlt 60 évben Magyar László tájképein megörökítette a környező hegyeket, völgyeket, a faluban történt eseményeket, az itt élő emberek mindennapjait. Képei a közelmúlt lenyomatai, a hármas célt megvalósítva: dokumentálnak, megörökítik a látványt és mindezt úgy teszik, hogy bennük van saját személyisége, látásmódja.
Köszönjük Magyar Lászlónak, hogy megőrizte nekünk a falu emlékeit és kívánjuk, hogy erőben és egészségben még sok képet készítsen a jövő nemzedékének.

Látkép a Harkáról

Fotók: Magyar László, Kerékgyártó Mihály

diszito

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent…”

Kedves Olvasóink! Fogadjuk nagyon sok szeretettel azt a filmet, mely otthonunkról, Nekézsenyről szól, melynek címéül Radnóti Miklós csodálatos versének első sorát választottuk. E filmet az Együtt Nekézsenyért Egyesület megbízásából Zángó Fruzsina készítette. Köszönjük nagyszerű, művészi munkáját. Köszönjük Tózsa-Bánfalvi Gábornak a munkáját, aki megálmodója, forgatókönyvírója és rendezője volt e remekműnek. Köszönet illeti még Bánfalvi Lászlónét is, aki a film szövegét alkotta meg.

Továbbá nagyon köszönjük a támogatást mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak, ahhoz, hogy e film létrejöhessen, különösen a szereplőknek és a falu közösségének, akik szeptember 11-12-én vállalták szerepüket. Legyen ez a film a miénk, nekézsenyieké.

A film Nekézseny első okleveles említésének 600. évfordulója emlékére készült, első bemutatása 2015. szeptember 19-én, Nekézseny Faluköszöntő ünnepnapján történt.

Otthon a Bükki Hegyháton – Nekézseny 600 éves

Otthon a Bükki Hegyháton – Nekézseny 600 éves

 

Kedves Olvasók!

123 - Visszatekintés az emlékmű építésére 3Szeretettel köszöntöm Önöket, akiket arra kérek, hogy most együtt tekintsünk vissza szeptember 19-i Faluköszöntő Napunkra, melyben szülőfalunk, Nekézseny első ismert okleveles említésének 600. évfordulóját köszöntöttük. Mint ahogy a köszöntőmben is fogalmaztam, a sors kegyének érzem, hogy miután tavaly a választók megtiszteltek bizalmukkal, most aktív részese lehettem az ünnepi pillanatoknak.

„A madárnak  szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”- írta Tamási Áron valaha. Mi is ezt valljuk.

Már az idei év tavaszán is, amikor Szeleczky Zita születésének 100. évfordulójára emlékeztünk, számunkra kézenfekvő volt, hogy az akkori programot úgy tervezzük, hogy ha  nem is teljességében, de szeretett falunk életébe, múltjába is tudjunk egy kis  betekintést nyújtani, megmutatni értékeinket, csodálatos természeti környezetünket. Már akkor is jeleztük, hogy ünnepre készülünk, hiszen nagy múltú település a miénk. Írásos első emléke 1415-ből való, de bizonyos, hogy  a régebbi időkben is lakott volt, az Árpád korban már művelték vasbányáit. A történelmi viharok nem kerülték el falunkat sem. Elődeink  korán megismerkedtek a reformációval, hitük sok nehézségen átsegítette őket.

Szeleczky Zita ezt így fogalmazta meg: ”Csak hit van és cselekvés!” – mely gondolatot mi is magunkénak vallunk és küldetésnyilatkozatunk mottójának választottunk.

Ennek a szellemében alig több mint négy hónapja kezdtük el szervezni Faluköszöntő Napunkat, melyet több pillérre építettünk fel. Elsőként egy olyan emlékjel/emlékmű felállítását képzeltük el, mely egy olyan térinstalláció, aminek  a segítségével meg tudjuk jeleníteni és láthatóvá tudjuk tenni természeti környezetünk értékeit éppúgy, mint tárgykultúránk múltját, s amely reményeink szerint nemcsak minket, hanem utódainkat is sokáig emlékeztetni fog több száz éves múltunkra.  

 

Az Emlékmű felavatása kapcsán – melyre Riz Gábor országgyűlési képviselőt, miniszteri biztost kértük fel-, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek azokról, akik nélkül az emlékmű nem  állhatna most a helyén. Bár megvoltak az elképzeléseink, sok szakember munkája kellett ahhoz, hogy ezekből valóság legyen.

Köszönjük Szabó Lajos kőfaragó mester, Szabó László kőműves mester, Új-Tózsa Sándor kőműves és a Hegyhát Metáll Kft munkáját az emlékmű kivitelezésében. Környezetének kialakításában Jakab Lajosnak és családjának jár köszönet.

Az ünnepélyes emlékműavatás műsorában Szabó Bencét, Barta–Szalmás Gábornét és a Hosanna Zenekart hallhattuk.

Bízom benne, hogy ez a 600 éves múltunkra emlékező  Park az Emlékművel, egy újabb tájékozódási pont, egy újabb szabadtéri közösségi tér lesz falunkban.

Másodikként e  jeles évfordulón egy hiánypótló könyv megjelentetésével is emléket kívántunk állítani szűkebb hazánknak, közel hozva a fiatalokhoz nagyszüleik, szüleik régi, többnyire nehéz és küzdelmes mindennapjait, örömét és bánatát.

Ez alkalomból megjelentettük Bánfalvi László: Évszázadok a Bükki Hegyháton Fejezetek Nekézseny történetéből 1415-2015 című könyvét.

A szakember, Dr. habil Veres László egyetemi magántanár, a könyv lektora után én is szóltam néhány szót a szerzőhöz és egyszerűen fogalmazva ennyit tudtam mondani: köszönjük. Egy település életében nagy jelentőséggel bír egy helyismereti monográfia megjelenése, mely pótolva a hiányt, összefoglalja annak történetét. Errre falubélink, Bánfalvi László vállalkozott. Tudjuk, érezzük a könyvből, hogy megvan benne  a szűkebb hazája iránti mély kötődés, Tamási Áron szavaival: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” Én ismertem a szüleit, tudtam, hogy testvérei a pedagógus hivatást  választották, húga Saci Tanár néni engem is  tanított. Úgy gondolom, ezzel a könyvvel Bánfalvi László maradandó emléket hagyott az utódoknak s bízunk benne, hogy tovább kutatja majd még falunk történetét, melyhez jó erőt, egészséget, kitartást kívánunk.

Harmadik elemként a sajnos immár üres iskolaépületünket alakítottuk át Hagyományok Házává, amely végül is egy helyi múzeum, állandó kiállításokkal: iskolai tablók, iskolatörténet, helyi tűzoltóság története, néprajzi terem, Magyar László fotókiállítása, falutörténeti fotókiállítás, Tóth Jánosné babakiállítása, surckiállítás. Köszönet Rigó Miklósnak és Molnár Istvánnak egyrészt a néprajzi anyag gyűjtéséért, a néprajzi kiállítások, másrészt az egész ház berendezéséért. Az iskolatörténeti kiállítás berendezése Kiss Éva, Szabó Józsefné, Varga Béláné munkája. Magyar László fotó-és fényképezőgép kiállítását, a falutörténeti kiállítást, a tűzoltó emlékanyagot Bánfalvi Lászlóné készítette elő és rendezte.

Megnyitásakor Dr. Veres László beszéde mellett Tózsa-Bánfalvi Gábor és Ottenberger Balázs énekében gyönyörködhettünk.. A házban időszaki kiállítások rendezésére is nyílik majd mód.

Végül, egy olyan emlékezetes, minden elemében  múltidéző Ünnepi műsort terveztünk, mely főként nekézsenyi kötődésű előadók, szereplők segítségével –Csorba Ilona, a nekézsenyi Napraforgó Óvoda gyermekei, Anga Áron, Fábián Richárd, a Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör-, szintén a múlt felidézését szolgálták.

A délelőtti Gyermekprogram –Játszókert, Játszóház, Bábszínház-, nemcsak a gyermekek tetszését nyerte el, de a felnőttekben is régi emlékeket idézett fel. De ne feledkezzünk meg a Vendégváró Fogadóról és a Látványkonyháról sem, ahol minden jelenlévő megízlelhette ételeinket, süteményeinket, miközben szólt az Agyagbanda utcai mulattatása.

De még folytathatnám: volt Totójáték Nekézsenyről, láthattuk az Együtt Nekézsenyért Egyesület Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… című filmjét, megkóstolhattuk a születésnapi tortát és hajnalig mulathattunk a Táncmulatságban .

Elképzeléseink helyességét igazolta az több száz vendég, aki megtisztelt bennünket jelenlétével.

Ünnepi köszöntőmet az alábbi gondolatokkal zártam, melyek itt is aktuálisak.

Reméljük, amikor majd ez a mai ünnep véget ér, azzal a véleménnyel távoznak tőlünk, hogy vállalt feladatunkat teljesítettük és Önök is úgy érzik majd,hogy ez a mai nap méltó tisztelgés és emlékezés  elődeink, az előttünk járó generációk emléke előtt.

Utolsó gondolatom a köszöneté , hiszen nagyon sok ember szellemi és fizikai munkája kellett ahhoz,hogy ez a nap létrejöhessen.

 Köszönöm Balog Zoltán Miniszter Úrnak, aki maga is nekézsenyinek vallja magát, erkölcsi és anyagi támogatását. Tudom, sajnálta, hogy nem lehetett velünk, de reméljük, hamarosan újra körünkben üdvözölhetjük.

Köszönöm mindazoknak- felsorolni nagyon sokáig tartana-, akik bármivel, egy-egy bíztató szóval, adományokkal, időt, fáradtságot nem kímélve segítettek bennünket.

Köszönöm Bánfalvi Lászlóné főszervezőnek, akivel megálmodtuk, megvalósítottuk mindezt, magunk mögött tudva az Önkormányzat Képviselőtestületének – főként Szilágyi Tamás alpolgármesternek-, és a Polgármesteri Hivatal munkatársainak segítő támogatását. Köszönettel tartozunk valamennyi önkormányzati dolgozó segítő munkájáért.

Köszönjük Tózsa-Bánfalvi Gábornak a könyvhöz nyújtott támogatását, valamint sajtóreferensi munkáját.

 

Végezetül kívánom, hogy vezessen minket további utunkon  a hagyományok tisztelete és a megújításukra való törekvés. Amit most tettünk, ez csak a kezdet, egy alap, melyre a továbbiakban építkezhetünk.

Mi, akik itt élünk, továbbra is reméljük azt, hogy ez az ünnepi nap még inkább összekovácsolta kis közösségünket, hiszen a közös gondolkodásban, az  összefogásban rejlik a jövő ereje.

Örülök, hogy valamennyien, akik részesei voltunk ennek a munkának, ennek az ünnepnapnak, tehettünk néhány lépést a jövő útján.

 

Nekézseny, 2015. szeptember 20.

Uj-Tózsa Csabáné polgármester


Kapcsolódó cikkek, forrás:

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=696

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=750

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=773

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=793

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=926

http://www.egyuttnekezsenyert.hu/?p=850