Március 14-én megtartottuk az I. Nekézsenyi Asszonybált az Idősek Otthona Nagytermében,ahol a megjelent 80 lány és asszony délután 16 órától, este 22 óráig jó hangulatú rendezvényen vehetett részt. A programban sok minden helyet kapott: szépkorú asszonyok emlékeztek régi asszonybálokra; nekézsenyi lányokat,asszonyokat lehetett látni és felismerni régi fényképeken ; meg lehetett nézni egy 1978-as televízió adás felvételét, ahol nekézsenyi citerások adták a talpalávalót („Tüzet viszek” Tardonai Pávakör) Ismét láthattuk a régi és mai Pávakör kép-és hanganyagából, valamint a nekézsenyi tájképekből összeállított anyagot és nevethettünk egy 10 évvel ezelőtti, nekézsenyi Luca báli kabaréjelenet felvételén.Közben ettünk-ittunk, majd meglepedten vettük észre, hogy két új „asszonyság” érkezett körünkbe: megérkeztek a „pacurkák”,a nőnek öltözött férfiak, akik úgy mint régen, belopakodtak, hogy jóllakjanak és hálából igencsak megnevettették a lányokat-asszonyokat. A program jóízű beszélgetéssel, nótázással, tánccal zárult, a résztvevők azon óhajával, hogy remélik, nem ez volt az utolsó asszonybál a faluban.
Rajtunk nem múlik!
A szervezők.
Mellékeljük a rendezvény köszöntőjének és megnyitó beszédének szövegét, valamint egy előzetest a gazdag fotóanyagból. Nézzék meg a rendezvényre készített Nekézsenyi lányok, asszonyok a múltban, fényképek tükrében című prezentációnkat is.
Jövőre találkozunk!
Az Asszonybált megnyitó prezentáció letöltéséhez és megnyitásához kattintson ide.
I. Nekézsenyi Asszonybál (Köszöntő beszéd)
Kedves Vendégeink!
Az Együtt Nekézsenyért Egyesület elnökeként – az Elnökség tagjai nevében is – szeretettel köszöntöm Önöket, akik elfogadták meghívásunkat a hosszú idő után újra életre hívott Asszonybálunkba.
A 2014-ben létrehozott Egyesületünk megalakulásakor -többek között – az alábbi célt fogalmaztuk meg: „…Hivatásunkká kell, hogy váljon megőrizni ennek a kicsiny gyöngyszemnek, Nekézsenynek azokat az értékeit, amelyek már megvannak és öröklődnek nemzedékről nemzedékre …”
Ez a cél vezérelt minket akkor, amikor az elmúlt időszakban rendezőként, vagy pedig támogatóként jelen voltunk falunk közösségi életében, legyen szó akár a hagyományos Idősek Napjáról, a Luca bálról, vagy a Szüreti felvonulásról. Büszkék vagyunk arra, hogy hagyományteremtő jelleggel tavaly útjára indítottuk az első Szeleczky Zita emlékére rendezett Szavalóversenyt és arra is, hogy a Szeleczky Zita Centenáriumi programon nagy sikere volt az általunk prezentált Falusi vendéglátásnak.
Az Egyesületünk csoportjaként működő Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakör és a később hozzájuk csatlakozott Citerazenekar már több fellépésen megmutatta, hogy él még a régi hagyomány, lobog még a régi tűz.
„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”- írta egy híres gondolkodó és mi reméljük, hogy mindig lesznek fiatalok, akik átvéve a stafétát, nem engedik majd, hogy kialudjon a tűz, vallva Móricz Zsigmond szavait: ”A tűznek nem szabad kialudni.”
Ez a gondolat öltött testet a januárban tartott Beszámoló Közgyűlésünkön, amikor az idei programok tervezésekor felvetődött, hogy felelevenítve a régi hagyományt, újra meg kellene rendezni az Asszonybált.
A szót tett követte, elindult a szervezés, hagyományos úton, személyes megkereséssel éppúgy, mint plakát, vagy a világháló segítségével, hiszen Egyesületünk egyik alapelve, hogy nyitni kell, minél több ember felé. Köszönjük mindenkinek, aki a szervező munkában segítségünkre volt…
Az előbb látható prezentáció Bánfalvi Lászlóné alelnökünk segítségével jött létre, aki most nem tud köztünk lenni.
Örömünkre, minden várakozásunkat felülmúlva, egyre többen jelezték részvételi szándékukat. Köszönettel tartozunk az Önkormányzatnak, hogy a program alapos előkészítése, sikeres lebonyolítása érdekében mellénk állva anyagi támogatást nyújtott számunkra.
Külön köszönöm Polgármester Asszony segítő hozzáállását.
Az Asszonybál a régmúltban évente egyszer az asszonyok mulatsága volt, ahol étel – ital, zene és tánc várta a résztvevőket és ahová férfi nem tehette be a lábát. Egyes források szerint sok helyen csupán egy férfi: a harmónikás jelenlétét engedélyezték, hiszen a cél a mulatás volt. Jelen esetben ez a bizonyos férfi most közöttünk Gábor, Egyesületünk Elnökségi Tagja, web- és médiafelelősünk, akinek köszönjük, hogy a mai technika biztosításával segíti programunkat.
Kívánom minden lánynak – asszonynak, érezze jól magát itt és most, merítsünk erőt egymásból a sokszor nem könnyű mindennapokhoz, szülessenek köztünk új barátságok.
Jó szórakozást kívánva adom át a szót Polgármester Asszonynak és megkérem, nyissa meg az első nekézsenyi Asszonybált.
Nekézseny, 2016. március 14.
Balogh Kitti egyesületi elnök
I. Nekézsenyi Asszonybál (Megnyitó beszéd)
Kedves Bálozók, kedves Vendégek!
A Nekézseny Községi Önkormányzat Képviselő-testülete nevében üdvözlök minden kedves megjelentet, aki eljött ma ide, hogy részese legyen egy régi nekézsenyi hagyomány újjászületésének.
Új honlapunk egyik kedves látogatója, többek között, így gratulált nekünk a Vendégkönyvünkben: „Nekézseny rátalált a gyökerekre!”
Igen, hosszú idő után mintegy két esztendeje rátaláltunk a gyökerekre.
Rátaláltunk akkor, amikor tettre kész fiatalok megalakították az Együtt Nekézsenyért Egyesületet, amikor újra felcsendültek a faluban a népdalok, megszólaltak a régi hangszerek. Rátaláltunk, amikor tisztelettel emlékeztünk őseinkre, megörökítettük elődeink életét, emlékművet állítottunk tiszteletükre, és rátaláltunk akkor is, amikor összegyűjtöttük múltunk még meglévő tárgyi emlékeit és létrehoztuk múzeumunkat, a Hagyományok Házát.
De mi is az a hagyomány?
A hagyomány számtalan dolgot jelenthet, főként azt, amit a múlt átad a jelennek, tehát mindazt, amit kapunk és továbbadunk, valamit, amit a múltban alkottak, tettek vagy hittek.
Az is biztos, hogy a hagyomány önmagától nem termelődik újra, csak élő, értő, vágyakozó emberek képesek megújítani, és csak az éltető közösségben képes megmaradni.
Volt itt a mi falunkban is egy hagyomány, az asszonybál hagyománya, mely nekézsenyi néprajzi források szerint fonóházhoz, mégpedig az asszonyfonóhoz köthető. Eszerint a fonás befejezésével a fonóházban tartott „asszonybálon”nemcsak ettek, hanem a férfiak kizárásával iszogattak is. Az evés-ivás után még dalolásra és táncra is sor került. Tudunk arról is, hogy egy-egy háznál, szűkebb körben is tartottak összejöveteleket, ahol ugyanaz volt a vacsora, amivel majd ma is jóllakhatunk, és ugyanúgy kóstolhatjuk egymás finom süteményeit, mint régen.
Mi volt a szokás eredeti tartalma, szimbolikus jelentősége? Az, hogy az asszonyok a nehéz mindennapok közepette férfiak kizárásával mókázhattak, ehettek – ihattak, és egyszer egy évben azt csinálhattak, amit akartak (persze azért bizonyos korlátok között), amihez kedvük volt.
Erőt és együvé tartozást jelzett az „asszonybál” valamikor régen és azt gondolom, ezt jelzi most is.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mai világban falunk közössége lett a fő összetartó erő. A falu, amihez tartozunk, ahol otthon vagyunk, az író szavaival: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Ezért is álltunk az Egyesület mellé- köszönet a munkájukért-, és nyújtottunk segítséget ahhoz, hogy ez a rendezvény úgy jöhessen létre, hogy lehetőség szerint szinte mindenkit befogadhasson, aki úgy érzi, hogy itt a helye, közöttünk.
Kívánom mindannyiuknak, érezzék jól magukat, legyen részük jóízű beszélgetésben, vidámságban, az együtt töltött idő örömében, abban a reményben, hogy a régi hagyományból az elkövetkezendő években új születik majd.
Köszönöm figyelmüket.
Nekézseny, 2016.március 14.
Uj-Tózsa Csabáné polgármester
Az asszonybálról készült képek: