OLVASÓINK ÍRTÁK | Adalékok családom történetéhez

OLVASÓINK ÍRTÁK | Adalékok családom történetéhez

Kedves Olvasóink!

Honlapunk Olvasóink írták-Nekézsenyi emlékek című rovatát az alábbi biztató szavakkal indítottuk :

„Várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen megosztanák másokkal emlékeiket, élményeiket a faluról, annak lakóiról, jelentős eseményekről. Szívesen fogadunk írásokat arról, hogy ki-ki hogyan élte meg a faluban gyermekkorát, ifjú éveit. Örülnénk, ha visszaemlékeznének nekézsenyi meghatározó egyéniségekre, azokra, akik jó példával szolgáltak Önöknek. Várjuk a Nekézsenyből elszármazottak jelentkezését és szívesen olvasnánk az ország-világ bármely pontján élő falubeliekről is. Nemcsak írásos anyagokat, hanem képeket, vagy akár hanganyagokat is szívesen fogadunk. Mindezzel mintegy együtt írhatjuk tovább falunk történetét, azzal a céllal, hogy ne menjen feledésbe régi életünk. „

Az akkor megfogalmazott gondolatok ma is aktuálisak és mi örülünk annak, ha egy-egy újabb írást kapunk.

Megtették már ezt többen, köztük Négyessy Richárd is, aki az Emlékek a 90-es évekből című visszaemlékezésében gyermekkori nyári élményeit osztotta meg velünk.

Most egy újabb oldaláról ismerhetjük meg a nekézsenyi fiatalembert, aki a Négyessy család leszármazottjaként évek óta kutatja nagy múltú családja történetét.

Újabb írásában munkájának nekézsenyi vonatkozásait adja közre, amivel újabb  adalékokkal szolgál az elmúlt évek helytörténeti kutatásaihoz.

Azok számára pedig, akik maguk is foglalkoznak a nekézsenyi múlt feltárásával és közreadásával, külön öröm, ha soraikban egy mai fiatalt üdvözölhetnek.

Jó szívvel ajánlom figyelmükbe Négyessy Richárd írását, akinek további eredményes kutatómunkát kívánok.

Bánfalvi Lászlóné szerkesztő

Adalékok családom történetéhez

Írta: Négyessy Richárd

Bevezető
A családunk iránt már egészen gyermekkorom óta érdeklődöm. Az első magokat még nagymamám (Négyessy Lajosné Aranka) ültette el bennem a sok régi családi történettel, amelyben egyaránt voltak vicces és mellet dagasztó hazafias históriák is. Emellett mindig csodálattal nézegettem a dédapám és ükapám huszár obsitjait és az általuk írt megsárgult katonaleveleket. Az újabb nagy lökést unokanagynéném Klárika néni (Benedekné Négyessy Klára) adta, aki a család elkötelezett kutatójaként néhány XVIII. század végi, XIX. század eleji gyászjelentés fénymásolatát ajándékozott bátyámnak, valamikor a ’90-es évek második felében. (A régi gyászjelentések a családfakutatás során az egyik legjobban használható kordokumentumok, amelyek a dátumok mellett, legtöbb esetben a hozzátartozók nevét is tartalmazzák). Klárika néni egyébként még az utóbbi években is sok adattal és információval segített a munkámban.
Szeleczky Zita halálát követően (1999-ben) újra feltérképeződött a Négyessy család, ezt követően készítettem el a legelső családfát.
Az utóbbi 4-5 év telt a leginkább tevékenyen, ma már a katolikus és református egyházi anyakönyvek nem csak az adott települések parókiáin, de már otthonunkból is online kutathatóak, rengeteg kiadvány jelenik meg a témában. Azonban aki úgy dönt, hogy belefog eredetének kutatásába, számítson rá, hogy hosszadalmas, sokszor magányos tevékenység elé néz, sok bosszúsággal, de egy-egy új dátum vagy adalék mindig felemelő érzés, ami közelebb visz gyökereinkhez.
Az alábbi írást egyrészt a nekézsenyi helytörténet gyarapítására szánom, de ajánlom minden olyan olvasónak, akit érdekel a több mint hét évszázadra visszatekintő családunk. Nemzeti önazonosságunk egyik legfontosabb része gyökereink ismerete, Babits Mihály szavaival élve: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”

négyesi Négyessy család
2005-ben Gudenus János József ír az általa szerkeszett Nobilitas évkönyvben a családról, ebből következzen néhány rövid részlet:

„Ősrégi birtokos magyar család. A régi Heves és a volt Külső-Szolnok vármegye, valamint a régi Borsod vármegye határán, Poroszló és Tilaj területén, az ott alakuló Négyes községben a XIII. század utolsó harmadában tűnt fel. Az oklevelek szerint először az 1310-es években említett Négyes praedium részbirtokosai a Négyessyek, akik a praedium nevét családnévként és nemesi előnévként a mai napig viselik…

…A hagyomány szerint a család néhány tagja a magyar könnyűlovasság tagjaként részt vett az 1278. augusztus 26-i morvamezei (dürnkruti, Alsó-Ausztria) csatában, hol Habsburg (I.) Rudolf német-római császár IV. (Kun) László magyar királlyal szövetségben II. Ottokár cseh király hadseregét legyőzte. A család okiratilag ismert első őse Periamus de Négyes volt, akinek leánya Erki Jánosné hitbére és jegyajándéka fejében 1311-ben az Erkiektől 15 márkát kapott…

…Az okleveles adatok szerint a XVI. és XVII. század fordulóján a család egy főágra és egy mellékágra szakadt. A Főág a Borsod vármegyei Mezőkeresztesre költözik, ez az ún. Mezőkeresztesi Ág. Az ifjabb ág pedig Észak-Borsod vármegyén keresztül a Zemplén vármegyei Gesztelyen telepedik le. Ez a Zemplén vármegyei Ág…

…A család később Gesztelyről Hernádkak, Legyesbénye, Onga, Tiszakeszi és Miskolc helységekbe költözött szét. Ebből az ágból Négyessy Barnabás a XIX. század közepén házasság által Nekézsenyben lett birtokos… (házassága előtt már birtokos volt, a nekézsenyi részben részletezve – a szerk.)”

A család néhány ismertebb tagja:

  • 1454-ben Négyesi (de Néges) László – homo regius (királyi ember- a szerk.)
  • Négyessy Pál – 1578 és 1597 között Borsod vármegye szolgabírója
  • Négyessy Miklós – a Rákóczi-szabadságharcban zászlótartó tiszt, Gesztelyben élt
  • Négyessy Lajos (1742-1802) – református lelkipásztor Telkibányán, Abaújalpáron, Hernádbűdön, Golopon, Göncruszkán szolgált, a későbbi nekézsenyi földbirtokos Négyessy Barnabás nagyapja
  • Dr. Négyessy Árpád (1911-1985) – jogász, parlamenti képviselő, emigrációban az arlingtoni egyetem alkotmányjogi professzora, majd nyugdíjazásáig a norwichi egyetemen volt a nemzetközi kapcsolatok és a politikai jog tanára (édesapja a nekézsenyi születésű Négyessy Márton)
  • Dr. Markovits Béláné, Dr. Négyessy Ilona (1903-1987) – neves idegorvos nekézsenyi származású, apja Négyessy Gyula 

Nekézsenyi évtizedek, évszázadok
A család az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő években jelent meg Nekézsenyben, az ezt megelőző időkben a településhez közvetlen kötődése nem volt, Nekézsenyhez legközelebb pl.: Lénárddarócon, Barcán (Kisbarcán) és Arlón rendelkezett birtokkal.
Szeleczky Zita színésznő, aki anyai ágon a Négyessy család leszármazottja volt, így emlékszik vissza: „Dédnagyapám, miután a szabadságharc bukásával minden vagyonát elvesztette, elkeseredésében azt mondta: Egy olyan faluba fogok költözni, ami úgy el van dugva a világtól, hogy oda ellenség soha be nem teszi a lábát.”
A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy az említett dédapa Négyessy Miklós már 1846-ban Hernádkakon elhunyt (sosem élt Nekézsenyben), így aktív részese a szabadságharcnak már nem lehetett, fia Négyessy Barnabás (Zita nagyapja) pedig kb. 12 éves volt ekkoriban. Az idősebb családtagok elmondása alapján erős Kossuth-pártiság uralkodott a kiterjedt családban, ami jellemző volt a környéken elő reformkori, haladó szellemiségű, protestáns
kisnemességre. Az 1848-at megelőző évek, évtizedek sok anyagi áldozattal járhattak azoknak a nemeseknek, akik a márciusi eseményeket előkészítő, a pozsonyi országgyűlésen résztvevő ellenzék munkáját támogatták – erre gondolhatott a művésznő.
Négyessy Miklós özvegye Miskolczy Terézia (1804-1872) a század közepén költözött a gyermekeivel Nekézsenybe. Barnabás (1836-1905) és Johanna (1833-1890) még kiskorúként, legidősebb lányuk Zsuzsanna (1825-1914) már férjezett asszonyként jött ebbe az aprócska faluba.
De miért pont Nekézsenybe?
Miskolczy Terézia nemzetes asszony ezer szállal kötődött a településhez. Bátyja Miskolczy Ignác már itt élt és tevékenykedett, mint földbirtokos és a Kerepessy családdal közösen építtetett és üzemeltetett malma (későbbi Fábián-malom) és saját mészárszéke is volt. Ráadásul Terézia anyai felmenői között található füleki Pápay János és neje Cseh Éva, a helyi református egyház patrónusai és Cseh Gábor is, aki 1728-ban egy kis fakápolnát építtetett gyülekezete számára. Utóbbi nevéhez fűződik az a legenda, miszerint az ellenreformáció idején, kardját kivonva védte meg a templomot, az azt megsemmisíteni szándékozó katolikusoktól.

A „Négyessy gyerekek” apjuk halála után, – édesanyuk révén – hamar új otthonra találtak. Zsuzsanna a fent említett Miskolczy-féle malom tulajdonrészét férjével megvásárolta, Johanna pedig egy lénártfalvi nemes (Dózsa) Molnár Andrással házasodott és helyben gazdálkodott. A legkisebb fiú, Barnabás 1863-ban vette nőül a felvidéki származású Szakall Juliannát Runya községben. A runyai református egyházi anyakönyvben pedig már akkor, nekézsenyi földbirtokosként jegyzik, tehát nem valós az a családon belül is elterjedt nézet, miszerint egy elszegényedett nemesi sarjként, házasodása által lett csak birtokos Nekézsenyben. 10 gyermekük született, közülük 9-en élték meg a felnőttkort. A XX. század elejétől a vidéki kisnemesség közül egyre kevesebben próbáltak földbirtokosként megélni, legtöbbje városokba költözött, gyermekeik már tisztségviselők, jogászok, mérnökök, orvosok lettek, vagy iparosok, kereskedők, kocsmárosok stb. Helyettük megjelentek a paraszti származású „nagygazdák”, esetenként 30-40 hold földdel. Nem volt ez másképp Barnabás gyermekeivel sem, az összesen 4-500 holdas birtok, az öröklésnél elaprózódott. A fiúk közül Árpád Rimacsécsen lett vas – és vegyeskereskedő, amit korai halála után Gyula nevű testvére vett át. Márton pénzügyi főtanácsosként működött Egerben, valamint később rum – és likőrgyárat üzemeltetett, Rudolf (Rezső) Gesztely nagyközség főjegyzője volt. A lányokat is a kornak megfelelően, hasonló rangú és társadalmi osztályból való férfiakhoz adták. Erzsébet a múcsonyi közjegyző Fazekas József feleségeként élt, Terézia az apátfalvi Várallyay László kántor-tanítóval, Jolán Tesár Ferenc uradalmi erdésszel, míg Amália Szeleczky Emmanuel vasútépítő mérnök/vállalkozóval házasodott.
Az egyik legidősebb fiú, Miklós volt az egyedüli, aki nem tanult tovább, egy ideig szülei birtokának ügyeit intézte, majd az akkori szokásjogot felrúgva a család kocsisának, Magyar Mihálynak a lányát, Julcsát (1871-1952) vette feleségül.
A szülők, ha nehezen is, de kénytelenek voltak elfogadni fiuk szíve választottját. Az édesapa Barnabás kemény, de jószívű ember hírében állt, így adott fiának egy telket (a mai Deák Ferenc utcában található, a korábban említett malom szomszédságában) és ide építtetett, egy nagy tornácos parasztházat, amivel Miklós lényegében külsőségekben is jelezte, hogy elszakadt az úri, nemesi világtól és beolvadt a nekézsenyi paraszti nagygazdák életébe. 4 gyermekük született, közülük 2 fiú élte meg a felnőttkort. Az idősebb fiú Lajos (1893-1959) kerékgyártó lett, de apjához hasonlóan kisbirtokosként élte mindennapjait, míg Béla (1908-1989) asztalosmesterként működött a településen. A jelenleg még Nekézsenyben élő Négyessy-ek mindegyike Négyessy Miklós és Magyar Julianna utódai, a többi ág leszármazottai az ország más részeire és külföldre költöztek szét.

Négyessy Richárd

negyessyrichard@gmail.com

Bibliográfia:

  • Gudenus János József – Nobilitas 2005
  • református egyházi anyakönyvek
  • hungaricana.hu
  • familysearch.com
  • Jávor Zoltán: Hit és magyarság – Szeleczky Zita élete és művészete
  • Bánfalvi László: Évszázadok a Bükki Hegyháton Fejezetek Nekézseny történetéből 1415-2015
  • Bánfalvi László: „És emlékezzél meg az egész útról…”
  • Adattár – A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei: a kezdetektől a millenniumig
  •  Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja (1944-1945)

 

 

 

 

1.kép – A családi címer
Kék mezőben zöld alapon jobbra lépdelő, kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: vörös ruhás kar, markában kardot tart. Takarók: arany-kék, ezüst vörös.




2.kép – Szépapám, Négyessy Barnabás felmenői




 

3.kép – Szépapám, Barnabás gyermekei és házastársaik neve




4.kép – Miskolczy Terézia felmenői




5.kép – 1910 körül ükapám Négyessy Miklós (1866-1940) és felesége Magyar Julianna (1871-1952) kisebbik fiukkal, Bélával (1908-1989)




6.kép – Dédapám, Négyessy Lajos (1893-1959) fiatal huszárként 1910-es évek elején




7.kép – Dédapám, Négyessy Lajos (1893-1959) a harmincas éveiben




8.kép – 1990.11.04. – Szeleczky Zita újra Nekézsenyben A képen balról-jobbra: Négyessy Judit, Négyessy Miklós, Szeleczky Zita, nagyapám Négyessy Lajos és nagymamám Négyessyné Szabó Aranka